Suga kellékese

38. rész

Ha kitartóan vágyunk a találkozásra valakivel, akkor előbb-utóbb biztosan találkozunk vele.

- Megzavartam valamit?

Taehyung önelégülten mosolyodott el, miközben rám és az ideges Yoongi-ra nézett.

- Taehyung, a lényeget mondd. – szólt rá idegesen Yoongi.

- Hogy bírtad rá, hogy beszélni tudjon?

Taehyung előhúzott a zsebéből két összehajtogatott kartonpapírt. Kihajtogatta, majd az orrunk elé tette. Az egyik lap zöld volt, a másik piros.

- Megkérdeztem a pszichológusomat, hogy hogyan tudnánk kommunikálni. Azt mondta, hogy a Min Jae féle bezárkózott esetek színekre reagálnak. Színek által kommunikálnak. Ki kell választani két egyértelmű színt, meg kell neki mondani a jelentését, és mozdulatokkal reagálva válaszol a kérdéseinkre. Ugyanis van olyan állapotban, hogy megértse, amit a külvilág kérdez tőle. Viszont nincs olyan állapotban, hogy válaszoljon. Mert fél. Annyira megfélemlítették.

- Ryu igazgató jó nagy hatást gyakorolt rá. – szólt elgondolkozva Yoongi.

- Induljunk, meg kell kérdeznünk tőle, mit tud Young Min-ről.

- Mára már véget ért a látogatási idő. Engem is úgy küldtek el. Holnap reggel tudnánk újra próbálkozni. – felelt Taehyung.

Elszomorodtam, amiért a mai lehetőségről lecsúsztam. Nem tudtam mit tenni.

- Holnap reggel ott találkozunk a kórház előtt. Csak azért jöttem, hogy elmondjam, van remény arra, hogy szóra bírjuk Min Jae-t. – szólt Taehyung, de mielőtt még kiment volna az ajtón még kaján vigyorral odaszólt nekünk. – Ti pedig akkor fejezzétek be, amit elkezdtetek.

Yoongi már emelte a papucsát, hogy utána vágja, de ő gyorsabban távozott.

- Még búcsúzóul sem bírja megállni. – méltatlankodott, majd hozzám fordult. – Ma aludj itt. Menj, fürödj le.

- Együtt? – kérdeztem hirtelen, majd mikor rájöttem, mit is kérdeztem rettentően elpirultam. – Inkább hazamegyek!

- Menj, fürödj le. – nevetett, majd elvonult a nappaliba. Ez azt is jelentette, hogy ma itt alszom nála.

Fürdés után a félszáraz hajamat törölgetve kerestem ismét a nappaliban Yoongi-t, de már nem volt ott. Szobájába benézve láttam, hogy már fekszik az ágyban. Halkan szuszogott, elaludt. Mosolyogva mentem közelebb hozzá, majd felé hajoltam. Frufruját lágyan kisöpörtem az arcából. Ekkor hirtelen a csuklómra fogott és behúzott maga mellé az ágyba.

- Azt hittem elaludtál.

- Felébredtem arra, hogy bejöttél. – mondta csukott szemmel.

Még szabad kezét lágyan fejem alá helyezve ölelt át. Kellemes illata volt. Lassan én is lehunytam szememet. Viszont gondolataim csak Young Min körül forogtak.

- Ne aggódj. – szólt lágy hangon. – Most már nyomon vagyunk. Holnap kiszedünk mindent, amit lehet Heo Min Jae-ből.

- Nem aggódom már annyira. Mert tudom, hogy te itt vagy mellettem.

- Itt vagyok, és itt is leszek. Ebben biztos lehetsz.

Szememet kinyitottam. Alvó arcát néztem. Kézfejemmel homlokát és szemeit megint letakartam. Már megint olyan érzésem támadt, mintha találkoztam volna vele.

- Tudod Yoongi... Olyan, mintha már évtizedek óta ismernélek téged.

- Hm... – még mindig becsukott szemmel ölelt magához. Láttam rajta, hogy már félig alszik.