Mission to not fall in love

11. Medence

Rei Steve karjaiban ébredt. A kapitány egész éjjel szorosan tartotta őt. Egy apró mosoly kúszott az arcára. A kezével gyengéden simogatta a férfi arcát, aki ébredezni kezdett. Ahogy pedig megpillantotta a mellette fekvő lányt az ő arcára is mosoly ült.
-Szia.-köszönt neki Rei.
-Jó reggelt.-köszönt vissza.-Jól aludtál?
-Csodás éjszakám volt.
-Tudod hogy nagyon édes illatod van?-simogatta most már meg a kapitány is az arcát.
-Steve...!
-Hm?
-Most pontosan...mi hogy állunk?
-Mire gondolsz? Azt mondtad éljünk a mának és lássuk meg mit hoz a holnap.
-És mit hozott?
-Téged a karjaimba.-nyomott egy puszit a homlokára.-Vagy nem erre gondoltál?
-Ez...egyszeri alkalom volt vagy...?
-Arra gondolsz hibaként tekintek e rá? Vagy hogy ez egy egyéjszakás kaland volt e?-Rei bólintott.-Egyáltalán nem hiba. És remélem nem egy éjszakáról szólt.-Rei arcára széles mosoly ült.
-Csak remélni tudtam hogy te is így gondolod.
-Mit szólsz ha felkelünk, lezuhanyzunk, megreggelizünk és keresünk együtt valami programot?
-Velem akarod tölteni a napot?
-Veled.
-Steve...ugye nem fogsz belémszeretni?
-Rei...!
-Nem akarom összetörni a szíved.
-Akkor ne törd össze.
-Nem ismersz még.
-Igaz, nem ismerlek. De megakarlak. De azt már tudom hogy eszméletlenül csókolsz.-hajolt Rei ajkai után.
-Bolond vagy.-mondta széles mosollyal.-Bolond.-hajolt most ő Steve ajkai után.
-Eddig zakkant voltam.-fél óra múlva már egymás mellett sétáltak le az emeletről.-Mit kérsz?-kérdezte.
-Te csinálod a reggelit?-ült le a székre.
-Én csinálom.-csókolta meg őt a kapitány.
-Úristen...!!-hallatszódott a nappali felől. Ahogy hátranéztek észre se vették hogy a csapat a nappaliba ült.-Ti is láttátok?-kérdezte lelkesen Wanda.
-Most először csókolták meg egymást előttünk.-folytatta Pepper.
-Milyen édesek.-jegyezte meg Wanda.
-Azt hiszem eléggé felcsigáztad őket.-mondta halkan Stevenek.
-Folytassam?
-Nadrág marad!-szólt rá viccelődve.
-Ti veletek mi történt?-kérdezte Tony.-Eddig annyira...veszekedős fázisba voltatok.
-Kibékültünk.-vágta ki magukat Rei.
-Csak nem...?-perverz fejet vágott Thor.
-Lehet máshol kellett volna reggeliznünk?-kérdezte Reit.
-Tökéletes itt is.
-Szerintem a kapitány este ügyesen kibékítette Reinnat.-mosolyodott el Clint. Steve Reire nézett aki elmosolyodott a hallottakon.
-Ti hallottatok bármit is?-folytatta a csapat.
-Kibékültünk igen. Remek esténk is volt. Tudni akarjátok a részleteket is az elejétől a végéig?-húzta picit fel magát Steve.
-Édesek vagytok.-mondta Pepper ahogy boldog volt a páros kapcsolata miatt.
-Steve bácsi, Reinna!-rohant le az emeletről Morgan.
-Hercegnő!-kapta fel őt Steve.
-Szia Morgan.-mosolygott rá Reinna.
-Mit csináltok ma?-kérdezte.
-Mit csináljunk?-kérdezte Steve.
-Medencézünk?
-Folytassuk a tanulást?-beszélgetett vele a kapitány.
-Igen!-kiabálta lelkesen.-Reinna is jön?
-Remélem.-pillantott rá a lányra.
-Ki nem hagynám.-nyugtatta meg őket. Megmagyarázhatatlan volt Stevenek mi is változott meg nála. Miért tette azt tegnap amit tett...mégis egyáltalán nem bánta. Valójában azóta csak az jár a fejébe mennyire élvezte Reinnával az együtt töltött időt és mennyire meg akarja ismételni. És csak remélni tudta hogy az ígéretét minden ellenére képes lesz betartani....hogy nem szeret bele.
Steve és Morgan már a medencében élvezték egymás társaságát.
-Steve bácsi el ne engedj!-szólt rá Morgan.
-Nem foglak.-nyugtatta meg a lányt.
-De komolyan ne engedj el.-pánikolt továbbra is.
-Mi a pánikolás oka?-kérdezte mosollyal az arcán Rei ahogy kisétált hozzájuk. Ahogy pedig a testét már csak egy szál fürdőruha takarta csak eszébe juttatta Stevenek a tegnap estéjüket.
-Steve bácsi el fog engedni.
-Nem fog elengedni.-nyugtatta Rei.-Igaz...drágám?-mosolyodott el ahogy látta mennyire elbambult Steve.
-Pe-persze, hisz eddig is mondtam hogy nem fogom.
-Hallod tücsök? Nyugodj meg.
-Te nem jössz be?-kérdezte Morgan.
-Kicsit napozok, talán utána.-ült le a napozóágyra. Órákig szórakozott Steve és Morgan a vízben. Azonban a víz gyorsan elnyomta az energiabomba kislányt a napozóágyon.
-Bealudt?-kérdezte Steve ahogy vizet hozott maguknak.
-Be.-nézett rá Rei ahogy képtelen volt nem elmosolyodni az édes kislányon.
-Felviszem a szobájába.-fogta fel a karjaiba.-Megvársz?
-Túl jó idő van hogy elhagyjam a medence partját.-húzta vissza a napszemüveget a helyére. Behunyva a szemét élvezte ahogy a nap csiklandozta a bőrét a meleg sugaraival.
-Gyere.-kapta fel egy pillanat alatt a kezébe Steve őt.
-Mit csinálsz?-kapálódzott.
-Beviszlek a vízbe.
-Nem! Biztos hogy nem.-ellenkezett.
-Nem akarom hogy mások is lássák mennyire gyönyörű vagy.-ereszkedett bele a vízbe ami Reinek hideg volt, mert a bőre azon nyomba libabőrös lett.
-Úristen...!-vacogott.
-Gyere ide.-húzta magához a kapitány egészen a medence széléhez ahol a hátát a medence pereméhez támasztotta.
-Mit művelsz?
-Megőrjítesz.-simított egy hajtincset ki az arcából.
-Én? Mivel?
-Tegnap este óta csak rád vágyom.
-Akarsz engem?-ült egy huncut mosoly az arcára.
-Akarlak.
-Akkor mi tart vissza?
-Hogy messze van a hálószobánk.
-De a medencébe vagyunk.-ölelte át a lábával a kapitányt akinek a keze azonnal a fenekére kúszott.
-Rei...-nem akarta elhinni mire készül.
-Csak ezt...told arrébb...-húzta arrébb a bikini alsórészét.-Ezt pedig...vedd elő.-húzta lentebb Steve fürdőnadrágját. Az ajkaik már majdnem összeértek.-És csak ültess magadra.
-Mit csinálunk mi?-mosolyodott el Steve.
-Álházasság extrákkal.-mosolyodott el ahogy ő maga irányította Stevet a bejáratához.
-Rei...
-Kötöttségek nélkül élvezzük egymást. Hisz nem kell félnünk...
-...hogy egymásba szeretünk.
-Pontosan.-ahogy ezt kimondta Steve egy határozott mozdulattal egyesült vele. Csak remélni tudta hogy senki se lép ki azon az ajtón.