Mission to not fall in love

31. Emily?!

-De rég voltam itt...-jegyezte meg ahogy a szobába sétáltak.
-Két éve, négy hónapja és tizenhárom napja.-mondta Steve.
-Mi vagy te pszichopata hogy így számontartod?-nézett rá hitetlenkedve.
-Reinna Larsson megszállottja.
-Ettől csak idegesebb leszek.-nevetett a végére.
-Jól érezted ma magad?
-Nagyon.-gondolt vissza a napra.-Morgan mennyire boldog volt az ajándékoktól és...jó volt újra köztetek lenni.
-Költözz ide akkor.
-Steve...-nézett rá hitetlenkedve.
-Rei, újra együtt vagyunk. Éltünk már együtt és működött.
-Az egy álca volt.
-Eleinte igen, de utána is?
-Szerettem minden este melletted aludni.-gondolt vissza azokra a napokra.
-Akkor költözz vissza.
-Vegyél rá hogy visszaköltözzek.-ugrott fel a komódra.
-Vegyelek rá?
-Ühüm.-mosolyodott el.
-Rei....
-Vagy menjek haza? Ha azt szeretnéd akkor...-nem tudta folytatni. Steve két határozott lépéssel már előtte is termett és vadul esett az ajkainak.
-Hidd el hogy elérem, hogy mindennap itt légy velem.
-Kérem vissza az ajkaid.
-Akkor költözz vissza.-súrolta az ajkai Reinnaét.
-Ne játsz velem.
-Te mondtad hogy érjem el hogy visszaköltözz.
-És büntetésként nem kapom meg az ajkaid?-hajolt volna utánuk de sikertelenül.
-Mond hogy visszaköltözöl és ígérem reggelig az ajkaim folyamatosan érinteni fognak téged.
-Röpteted a pillangókat a hasamba.-harapott az alsó ajkába.
-Válaszolj Reinna.
-Tehát most haza kell mennem...-ugrott volna le de Steve egy mozdulattal visszaültette a bútorra.
-Ne mozdulj Reinna.
-Akkor most mihez kezdünk?-játszottak egymással.
-Kérlek maradj velem.-nézett a szemébe ahogy a keze gyengéden érintette az oldalát.
-Te azt akarod hogy az első randi után hozzádköltözzek?
-Mennyire emlékszel arra...mikor a jövőnkről beszéltünk?
-Mikor megkérdezted mi lesz ha visszatérek a rendes hétköznapokba?
-Igen. És emlékszel hogy én nem meséltem a terveimről?
-Tisztán.-mosolyodott el.-Azt mondtad az lenne az ok ami miatt belédszeretnék.
-Tudni akarod mi a vágyam?
-Biztos csak akkor mondod el ha itt maradok.-forgatta meg a szemeit játékosan.
-Emily.
-Emily? Ha ez egy másik nő itt helybe kitekerem a nyakad.
-Emily Rogers.
-Emily Rogers?
-A kislányunk.
-Kislányunk?-kerekedtek ki a szemei.-Te bolond vagy?
-Wanda látott minket Rei...látott minket boldog családként, egy kislánnyal az oldalunkon akit Emilynek hívnak...a kisfiúnk pedig épp a pocakodban volt.
-Anya...leszek...?
-Nem akartam elmondani. Még nem. De...Rei mi nekünk együtt kell lennünk. Nem véletlen hogy Wanda látott minket. Nem egy játék.
-Mit látott még...?
-Rei...
-Boldogan öregszünk meg egymás mellett?
-Végig egymás mellett leszünk.
-Értem...-fejtette le a kezét magáról. Majd óvatosan ugrott le a bútorról ahogy már Steve nem akadályozta meg és az ajtó felé indult.
-Rei...-Rei kisétált az ajtón. Steve idegesen vágott rá a szekrényre. Elrontott mindent ezzel? Titokban kellett volna tartania mindazt amit évekkel ezelőtt megtudott Wandától? Mégis most Steve nem futott utána. Még nem. Egészen addig amíg tudta nem hagyhatja elszalasztani azt az esélyt hogy újra Reinna mellett legyen. Tudja hogy mindketten szeretik egymást, ez pedig nem kérdés. De biztos volt abban hogy megrémisztette abban a helyzetben őt.
Azonnal a motorra ült ahogy Reinna szállására ment. Idegesen kopogott az ajtón ami kis idő múlva az ki is nyílt.
-Steve...
-Megrémisztettelek Rei? Ha igen nem volt szándékos. Tényleg nem.-magyarázkodott.
-Mennyi időm van?
-Mi?-nem értette.
-Mikor leszek terhes?
-Rei...
-Megzavartál csomagolás közben...vagy segíteni jöttél?-mutatott a szoba irányába.-Te...azt hitted elhagytalak?-ismerte fel Steve arcát.
-Megijedtem.
-Szerinted....-lépett hozzá közelebb.-..elhagynálak miután megígérted hogy egész este az ajkaid engem fognak csókolni?
-Velem maradsz...?
-Nem leszek egyedülálló anya. Biztos hogy nem. Együtt leszünk.-karolta át a nyakát.-Most hogy költözök be hozzád ha itt vagy? Segítesz átpakolni hozzád?
-Ma estére maradjunk nálad.-hajolt az ajkai után.
-Hé! Ne merészelj eltávolodni. Megígérted hogy...-Steve újra csókolta őt.
-Ma is kikészíted a takarót a földre?
-Ma nem alszunk. Biztos hogy nem. Eddig bírtam.
-Ugorj.-mondta Steve ahogy könnyedén cipelte őt be a szobába.
-Szeretlek.-mondta a csókváltások között.
-Szeretlek Reinna.
-Tehát Emily...-mosolyodott el ahogy Steve az ágyra fektette.
-Ne csináld. Komolyan most kell felhoznod a gyermekünk?
-Még dolgoznod kell hogy Emily itt legyen velünk.-nevetett.
-Gyorsan dobjuk le ezeket a ruhákat.