Mission to not fall in love

32. ,,Ha ma nem kaplak meg..."

-Steve!-kiabált Sharon a kapitány után a központban.
-Sharon.-állt meg.-Segíthetek?
-Tegnap vártalak volna hogy nem e bejössz a csapathoz edzésre de nem láttalak.
-Lemondtam az edzést tegnap. Morgannak születésnapja volt így természetesen őt helyeztem első helyre.
-Az érthető. Láttad...hogy kerestelek?
-Kerestél?-vette elő a telefont a zsebéből mikor látta a nem fogadott hívást.-Ne haragudj nem is vettem észre.
-Biztos a buli miatt.-mosolygott rá.
-Szép jó reggelt.-köszönt Rei ahogy a kapitány mellé ért.
-Reinna.-a hangsúlyán lehetett érezni mennyire nem örül neki Sharon.
-Valami baj van a torkoddal?-kérdezte.
-Miért?-az a lenéző hangsúly kiidegelte Reinnat.
-Olyan fura a hangod.
-Csak bizonyos emberekre allergiás.-tudta Rei mi az ami az őrületbe fogja Sharont kergetni és képtelen ezt elhalasztani.
-Steve te hova tűntél reggel?-fordult a kapitány felé. Sharon szemöldöke azonnal felszaladt.
-Nem akartalak felkelteni, nem tudtam ma bejössz e a központba.
-Azt gondoltam együtt edzhetnénk.-az az édes mosoly újra az arcára ült.
-Jól hangzik.-nyúlt Steve a keze után.
-T-ti...ti együtt vagytok?-akadt ki Sharon, már a hangján hallva.
-Együtt.-válaszolt Steve.
-Emily lesz a kisbabánk neve.-folytatta Reinna.
-Ki-kisbaba? Máris terhes vagy?
-Te butus.-játszott Reinna amit Steve észre is vett.-A sok szőkítés okozta károsodás teszi hogy ilyen hülye vagy?
-Rei.-szólt rá Steve.
-Erősen dolgozunk rajta. Még hogy terhes mikor most jöttem vissza.-rázta meg a fejét ahogy elindult a lift irányába.-Nem jössz szépfiú?-kiabált vissza a kapitánynak.
-Megyek. Legyen szép napod Sharon.-hagyta ott ő is őt. Rei azonnal a kezét nyújtotta a kapitánynak aki élt is a helyzettel és szorosan kulcsolta össze az övével.-Tudod hogy nagyon rossz vagy?-kérdezte ahogy a lift bezárult.
-Miért is?-nézett rá kis szende szűz tekintettel.
-Direkt csináltad előtte.-mosolyodott el.
-Meglehet.-vont vállat.
-Jól aludtál?-simított egy hajtincset a füle mögé.
-Célozgatsz?-Steve pedig ránézett.-Jó, sajnálom! Bealudtam. De nem szándékos volt. Tényleg nagyon nagyon veled akartam már lenni.
-Gondolom. Azért aludtál olyan békésen.-húzta játékosan az agyát.
-Nem tudhatod miről álmodtam.
-Miért? Miről álmodtál?-szorította őt a sarokba ahogy a kezei a dereka mellett támaszkodtak. Túl közel volt hozzá.
-Lehet kiskutyákról.
-Kiskutya...-tudta mit csinál Rei. A kezei lassan távolodtak el a csípője mellől.
-Vagy...-hajolt a füléhez.-Épp arról álmodtam ahogy magadévá teszel.
-Rei...
-Ahogy az ujjaiddal...-Steve a kezét a szájára helyezte.
-Shhh. Még meghallják.
-Mit? Még nem vagy bennem.
-Rei, a központba vagyunk.
-Pontosabban egy liftben. Ami minden apró jel nélkül képes leállni...akár órahosszákra is.
-Azt akarod hogy...
-Nem.-csókolta meg őt ahogy gyengéden az alsó ajkába harapott.-Itt nincs annyi lehetőség mint egy hálószobába, bár tény marha izgalmas lenne. De majd talán legközelebb mikor csak épp egy gyors menetre vágyom.
-Miért? Most mire vágysz?
-Oh ha én azt elmondanám.
-Rei...egy pillanat alatt szerzek kettőnknek egy irodát.
-Azt akarod hogy nedves legyek?
-Neked kell egésznap úgy járkálnod.
-De te fogsz rá folyamatosan gondolni.-nyílt ki a lift ajtó ahogy Rei kisétált rajta egy huncut mosollyal az arcán.
-Ha ma nem kaplak meg...biztos megőrülök.-mondta Steve ahogy követte őt.
-Kapitány!-köszöntek neki lelkesen a tanulói. Rei pedig csak nézte őt milyen figyelmes a fiatal ügynökökkel.
-Ha ma nem kaplak meg...biztos megőrülök.-mondta halkan Reinna ahogy a tekintete egy pillanatig se terelődött el róla.