Mission to not fall in love

38. ,,Türelmetlen..."

-Köszönjük.-fogott kezet az autómentőssel Steve.
-Öröm volt Önnek segíteni kapitány.-mondta széles mosollyal. Rei pedig csak nézte a férfit aki a szívét egy-egy apró cselekedetével megdobogtatta.
-Ugyan, én vagyok hálás hogy el hozott minket.-hálálkodott Steve.
-Minden jót kapitány.-ült be a járműbe a férfi ahogy elment a ház elől.
-Holnap Tonynak szólok hogy nézze át a kocsid és a kerekeket is cserélje le újra rendben?
-Rendben.-bólintott.
-Menjünk, mielőtt megfázol.-nyitotta ki az ajtót előtte.
-A többiek már aludhatnak?-szállt be a liftbe.
-Többnyire. Morgan biztos.-mosolyodott el ahogy a kislányra gondolt. Rei pedig már csak attól hogy látta Steve arcát a kislányra gondolva fura érzés vette át az irányítást a testében.-Rei?
-Hogy?-ébredt fel a gondolataiból.
-Minden rendben? Teljesen kikapcsoltál.
-Pe-persze.-bólintott.
-Biztos?-újabb bólintás.-Csinálok neked valami vacsorát rendben?-nyílt ki a lift ahogy Steve azonnal a konyha felé vette az irányt.-Van valami amit kívánsz vagy lepjelek meg?-nézett hátra ahogy a szemei még a mindig a gondolataiban elmerülő lányt látták aki a liftből se szállt még ki.-Kicsim! Mi a baj?-sétált vissza hozzá.
-Csak....le szeretnék zuhanyozni...-kerülte ki a kapitányt.
-Rei? Kicsim!-szólt utánna.-Mi baja lehet...?-a szemei követték őt az emeletig. Rei pedig ahogy mondta azonnal a zuhany alá állt, ahogy próbálta magát lenyugtatni. Egy köntösbe sétált ki negyed óra múlva a szobájukba ahol már Steve várta a földet bámulva, kissé idegesen dobolva a lábaival.-Rei...-nézett fel rá.
-Lehet hülye vagyok.-kezdte Rei.-Sőt ezer százalék.
-Te most miről beszélsz?-nem értette mire céloz.
-Nem tudom mi van velem a közeledbe. Vagyis...tudom hogy szeretek veled lenni.
-Oké...?-még mindig nem értette.
-Vagyis az nem jó kifejezés...mert imádok veled minden percet.
-Rei, kicsim. Nehezen tudlak most követni.
-Voltam már szerelmes. Vagyis ebben eddig biztos voltam de te teljesen elbizonytalanítasz.
-Várj! Ugye most nem azt akarod mondani hogy mégsincsenek érzelmeid?
-Pont ez az, hogy teljesen más mint amit eddig éreztem!-mondta kicsit hangosabban.-Már csak ahogy Morganről beszéltél a szívem hevesebben vert. Ahogy hozzámérsz, ahogy óvsz, ahogy beszélsz hozzam...a szívem olyan mintha már teljesen hozzádtartozna.-most már értette Steve. Rei megrémült ettől az új érzéstől.
-Kicsim, ez teljesen normális. Tudod miért? Mert az én szívem is már teljesen a tiéd.
-De...ez miért más? Tényleg te lennél az első igaz szerelem az életembe?
-És az baj lenne?-állt fel ahogy gyengéden megfogta a kezeit.
-Ne vedd akkor komolyan amit a kocsiban mondtam.-a szemei megváltoztak.
-Mire gondolsz most?-mosolyodott el Steve. Nehezen követte most Reinnat.
-Ne merészelj sokáig várni.
-Azt akarod kérjem meg a kezed?
-Azt. Vagyis...
-Te türelmetlen.-rázta meg a fejét ahogy elengedte Rei kezét.-Melletted nem tudok semmit se eltervezni igaz?-nézett vissza rá ahogy a komódhoz sétált, majd a harmadik fiókot kihúzva vett ki egy kis dobozt a ruhák alól.-Már nem sokat kellett volna várnod.-sétált vissza hozzá.
-Te...?
-Miután megígértetted velem...akkor hogy el kell vennelek feleségül, másnap már az ékszerboltba néztem a gyűrűket és hát mint láthatod választottam is neked egyet.-lebegtette meg előtte a kis dobozt.-A csapat előtt akartam feltenni a kérdést de te összekuszáltad a terveim.-nevetett. Rei szíve pedig majd kiugrott a helyéről.-Valójaban amióta az életembe léptél teljesen felborítottad a terveim.
-Nem biztos hogy jó irányba halad a beszéded.-szólt rá Rei.
-De...hálás vagyok érte. Hogy megmutattad milyen valójában élni, szeretni, és boldognak lenni. Szeretlek Reinna Larsson. És tudom hogy félsz. Félsz ezektől az új érzésektől de megígérem neked hogy ezektől nem kell félned. Tudom hogy nem volt soha egy család modell az életedbe mert sajnos te neked nem volt lehetőséged megtapasztalni a boldog családi életet. De bízz bennem hogy nekünk ez meg fog adatni. Tehát Reinna Larsson...-térdelt le elé.-...megtisztelsz azzal hogy a feleségem leszel?