Mission to not fall in love

10. Miért nem...?

Egy héttel később:

Steve a harmadik napját tölti küldetésen. Reinna nem hitte volna hogy ennyire fog izgulni érte. Mégis valamilyen szinten le akarta beszélni a küldetésről. Még ha semmi veszély nem volt rájuk nézve. Steve pedig csak gyengéden húzta magához egy ölelésre ahogy egy apró puszit nyomott a feje búbjára ahogy annyit mondott neki ,,ne aggódj, minden rendben lesz".
Nem kereste a társaságot a napokban, bár a lányok és Morgan minden alkalommal talált valami okot hogy együtt tölthessék az idejüket.
-Nem jössz vacsorázni?-kérdezte Pepper.
-Nem vagyok éhes!-válaszolta egy apró mosollyal.
-Ennyire hiányzik?-simogatta meg a kezét együttérzően.
-Csak aggódom...! Neked Tony nem hiányzik? Nem aggódsz?
-Én? Ugyan! Tudom, hogy úgyis bajba keveredik vagy ő okozza a bajt...mint mindig!-állt fel.
-És ennyire nyugodt tudsz maradni?
-Igen, tudod miért?
-Miért?
-Mert eddig mindig haza jött hozzánk! Képtelen lenne meghalni csak úgy!-Pepper kisétált az ajtón.
-Ők a családja...de a kapitány...hozzám is visszajönne...?-motyogta az orra alatt. Csak kuksolt a szobájában a gondolataival. Fogalma nem volt miért változott meg 180 fokon a hangulata mikor Steve elment. Tény az utóbbi időben rengeteget változott a kapcsolatuk de ez mégse volt biztosíték számára hogy tudja a kapitány vissza akar jönni hozzá.-Miért nem tudok másra gondolni csak rád...?-húzta fel a térdét amire rádöntötte a fejét. Tudta ezzel kicsit sem lesz előrébb így a fürdőbe ment egy gyors meleg zuhanyt venni. Mégis arra nem számított mikor kisétál azon az ajtón a szíve egy tonna súlytól szabadul meg.
-Szia...!-a lábai ledermedtek. Csak nézte a maga előtt, az ágyon ülő személyt. A szemei aladt sötét karikák, a kézfején apró sérülés és ki tudja mennyi fájdalmat rejt még el a ruha alatt.-Hiányoztam?-kérdezte egy apró mosollyal ahogy felállt és Reinna elé sétált. Rei ajkai remegtek.-Ez egy becsapós kérdés a férjedtől!-viccelődött.-Jól gondold meg a válaszod!
-Igen...!-vágta rá azonnal.-Hiányoztál, igen!-Steve mosolya eltűnt és csak szorosan fogta magához a lányt aki ugyanúgy rászorított a ruhájára.
-Mondtam hogy minden rendben lesz!
-Visszajöttél...!
-Miért ne jöttem volna vissza?-nézett a szemeibe.-Hisz itt van a feleségem!
-Mik ezek az arcodon és a kezeden?-vizsgálta gyengéden a sebeket.
-Semmi komoly, ne aggódj!
-Megsérültél máshol is?
-Rei, nem kell miattam aggódnod! Jól vagyok!-simogatta meg gyengéden az arcát.-De egy meleg zuhany most jól esne!-ült egy mosoly az arcára. Rei bólintott.
Csak ült az ágyon ahogy az ajtót bámulta. Valahogy nehezen akarta elhinni hogy a kapitány tényleg ki fog azon sétálni. De megjelent. Újra a melegítőnadrág és a póló ami annyira tökéletesen állt neki.
-Rei...megkérhetnélek hogy segíts bekenni a sebeimet?
-Sebeid?-ült aggodalom az arcára.
-Vagyis csak karcolások, ne aggódj már!-nevetett ahogy leült az ágyra.
-Ne nevess már!-ütötte meg azonnal.
-Au! Ne már! Most ezt miért?-még mindig nevetett. De Rei képtelen volt rá.-Rei miért vagy ilyen? Ennyire...aggódtál?-nem kapott választ.-Nem foglak egyedül hagyni...nem fogok meghalni az engedélyed nélkül!-nyugtatta meg ahogy szemeik találkoztak.-Abban se vagyok biztos hogy egyszer képes leszek téged elengedni magam mellől...!
-Steve...!-Steve kezei azonnal az arcát fogták közre ahogy az ajkaira tapadt. Reinna eleinte ellenkezett mégis egy pillanat alatt karolta át Steve nyakát. A csók egyre intenzívebb, vadabb volt.-Steve...!-tért ki Steve a nyakára majd azonnal vissza az ajkaira.
-Mond hogy te is akarod...!-várta a választ ami egyben egy engedély is volt. Rei hezitált.-Csak kérlek mond hogy te is...!
-....akarom!-vágott a szavába. Az ajkaik újra találkoztak, Rei kezei pedig azonnal a kapitány felsőjét fogták hogy minél előbb megszabadítsa tőle. A látvány pedig ami elétárult egyáltalán nem segített abban hogy nemet tudjon ezek után mondani. Felemelve ő is a kezét adott utat Stevenek hogy ő is ugyanígy tegyen. A felső eltűnt és egy csipkés melltartó takarta most már csak a lány felső testét. Könnyedén szabadította ki belőle a kapitány ahogy Rei formás idomai elé tárultak.
-Annyira gyönyörű vagy...!-vallotta be Steve, ahogy azonnal a melleit markolta, mellette pedig a nyakát kényesztette. Egy apró hang hagyta el Rei ajkát ami isteni hang volt Steve füleinek. Pillanatok múlva már Steve Rei nadrágját gombolta és egyáltalán nem tartózkodott ettől Rei se. A kezei már a kapitány nadrágjánál voltak. Egymást segítve bújtak ki a nadrágból ahogy újra egymás ajkaival csatáztak.-Miért nem csókoltalak meg hamarabb?-kérdezte Steve ahogy lefektette az ágyra. Gyengéden hajolt fölé ahogy a testét kezdte bebarangolni. A combja belső felére kezdett gyengéd csókokat osztani majd a szemeivel Reire nézett.-Biztos nem fogod megbánni?
-Megkérdezed mikor már csak egy szál fehérnemű takar tőled?-nevetett ahogy felhúzta magához a férfit.-Szerintem egyikünknek sem könnyebb a helyzete most!-célozgatott a férfinak.
-Tényleg nem...!-adott neki igazat.
-Csak csináld amit akartál, rendben?-simogatta meg az arcát. Ez pedig elég volt Stevenek hogy visszatérjen az előző pozícióhoz. Rei lábait kissé szétfeszítette ahogy a fehérneműjére kezdett csókokat nyomni. Újra az a hang ami zene volt Steve füleinek. Óvatosan húzta félre a fehérneműt majd megízlelte Reit. Rei háta ívbe feszült ahogy az egyik keze azonnal a lepedőt, a másik pedig Steve haját markolta. A kapitány keze gyengéden csúszott fel Rei csípőjére amit egy óvatos nyomással ért el hogy a matracon maradjon, minél jobban hozzáérjen a nőiességéhez.-Steve...!
-Annyira édes vagy...!-mondta, de addigra Rei vadul kapott az ajkai után.
-Vedd le!-kérte Stevet hogy távolítsa el az utolsó ruhadarabot. Gondolkodás nélkül dobta le magáról a kapitány a boxert ahogy Rei elé tárult a férfi férfiassága.
-Rei nem muszáj...!-nem tudta befejezni mert Rei kezei nyomták őt a matracba.
-Csak élvezd!-mondta egy mosollyal az arcán ahogy azonnal az ajkai ölelték körbe a merev testrészt. Steve pedig élvezte. Túlságosan is, mert egy hang biztosította Reit hogy remek munkát végez.
-Elég volt!-fordított a helyzeten a kapitány ahogy Rei fölé tornyosult. Rei ezen pedig elmosolyodott. Hisz pont úgy viselkedtek mint akik hosszú idők óta éheznek egymás iránt.-Nem bírom tovább, meg kell kapnalak!
-Had érezzelek akkor...!
-Francba, nincs óvszerem!-jutott eszébe Stevenek.
-Csak csináld!-nyugtatta meg Rei.-Kérlek, csak csináld!-nem kellett tovább könyörögnie. Steve kínozva először őt a férfiasságával, egy könnyed mozdulattal tolta be tövig magát. Rei felszisszent.
-Jól vagy?-kérdezte Steve ahogy nem mozdult. Valójában nem csak Reinek volt egy fantasztikus érzés őt érezni, de a kapitányt is ahogy körülölelte csodálatos volt. Rei bólintott, mire Steve lassan kezdett mozogni. Onnantól pedig közel sem volt dominancia. Gyengédek voltak egymással és egy feletébb romantikus együttlétben volt részük.-Minden oké?-kérdezte Steve ahogy az utolsó lökéseket hajtotta végre.
-Minden!-mondta széles mosollyal. Steve csak nézte őt ahogy mindkettőjük arca boldogságot sugárzott.-Mi az?-egy édes mosollyal kérdezte.
-Azt hiszem képtelen leszek téged elengedni!
-Csak éljünk a mának...és lássuk meg mit hoz a holnap!-mondta Rei ahogy utoljára csókolták meg egymást.
A földön nyoma nem volt párnának vagy paplannak...egymás karjaiba aludtak el...és csak remélték nem utoljára.