Mission to not fall in love

15. Meglepetés

Lassan öt hét telt el és az álházasságban élő páros élete mondhatni, túlságosan is kezdett valóságosnak kinézni. Ahogy bántak egymással, ahogy érintették egymást mindenbe fellelhető volt valami ami miatt annyira igazinak tűnt.
-Miért kell ma elmennem a lányokkal?-kérdezte a kapitányt aki a hátára adta a kabátot.
-Csak...vásárolj.-nyomott egy csókot a homlokára.
-De veled akarok lenni.-nézett a férfira.
-Ha visszaérsz minden percet együtt töltünk rendben? Csak egy-két óráról van szó.
-Az az egy két óra egy kínzás. Megígérted hogy a mai napot együtt töltjük.
-Kicsim, délután négy óra. Legkésőbb hatra visszaértek és utána ígérem neked hogy levakarni se fogsz tudni magadról.
-Most miért erőlteted ezt ennyire hogy elmenjek?
-Kérlek Rei. Végre van egy kis időd a lányokkal dumálni csajos dolgokról.
-Nem akarok csajos dolgokról dumálni. Hozzádbújva akarok nézni valami filmet, majd venni egy meleg fürdőt veled és a karjaidban elaludni miután lenne egy felejthetetlen esténk. Ez volt a terv.
-Megcsináljuk ha visszaértek.-csókolta őt meg.
-Mehetünk?-kérdezték a lányok. Rei utoljára Stevere nézett aki kérlelő szemeivel képes volt rávenni hogy Rei menjen.
-Ne merészelj nélkülem is bármit csinálni.-szólt rá.
-Itt foglak várni.-indult el mikor visszafordult.
-Még egy csókot kérlek.-értek össze ajkaik.
-Menj.-mosolyodott el Steve. Rei pedig a lányok után sietett.
A plázában azonban Rei egyáltalán nem érezte jól magát. Soha nem volt az a fajta ember aki vásárolgatnj járt mint a plázacicák.
-Na és milyen a házas élet?-kérdezte Pepper miközben Wanda és Natasha próbáltak.-Látni mennyire egymáshoz illetek.-mondta egy mosollyal.
-Nagyon élvezem.-válaszolta egy mosollyal.
-Tudod Steveből soha se néztem volna ki hogy egyszer beleszeret valakibe de úgy látom veled tényleg minden más.-ha tudta volna Pepper hogy Steve mindet csak megjátsza, gondolta Rei.-Teljesen megváltozott.
-Megváltozott?
-Gyengéd lett és nem fél az érzelmeit kimutatni. Látjuk ahogy hozzádér, ahogy beszél hozzád mennyire vigyáz rád.
-Steve mindig is ilyen volt.
-Nem.-nevetett Pepper.-Steve soha se volt ilyen. Védelmező? Az igen, de csak mert a családja vagyunk. De érted szerintem az egész világot felforgatná. Nem gondolkoztatok még a baba témán? A friss házasok általában ilyenkor szoktak gyermeket vállalni.
-Szeretnénk még egy kis időt kettesben.-Pepper megértette a szándékuk.
-Hogy álltok lányok?
-Ez a ruha valami fantasztikus.-mondta széles mosollyal Wanda.
-Nekem lehet egy számmal kisebb kell.-lépett ki Natasha is.
-Minek kell ilyen puccos ruha?-nézte őket Rei.
-Ne aggódj neked is lesz.
-Nekem? Biztos hogy nem.-ellenkezett azonnal.
-Szerintem jó ez a méret Natasha. A másikban már lehet nem kapnál levegőt.
-Hasonló kell Reinek hogy a kapitány este gyorsan le tudja róla varázsolni.-mondta huncut mosollyal Wanda.
-Gyere Rei.-szólt neki Pepper.
-Kihagynám.
-Gyere.-Pepper addig addig erőszakoskodott míg rá nem erőltette a ruhát.

Egy óra múlva már a liftben álltak.
-Valaki elmondaná mi a francért kellett ebbe a ruhában hazajönnöm?-igazgatta magán a ruhát.
-Kíváncsiak vagyunk Steve véleményére.
-Akkor se értem. Kicsit se néztek minket hülyének.
-Jajj ne csináld már. Komolyan ennyire nem tetszik?
-Alig várom hogy felmenjek az emeletre és átöltözzek. Azonban amikor kinyílt az ajtó a nappaliba több száz lufi volt a földön. Parti díszek lógtak mindenhonnan.-Mi a fene...?
-Meglepetés!-kiabálta a csapat.
-Úristen!
-Boldog Születésnapot Rei!-ölelte őt át Pepper.
-Ti mégis honnan...?
-Boldog Születésnapot!-adott két puszit Wanda az arcára. Sorba érkeztek a csapat tagjai akik mind jókívánságot mondtak. Majd Steve következett.
-Te tudod milyen nehéz bulit szervezni neked?-viccelődött ahogy elésétált. Rei szemei könnyeztek, amit Steve gyengéden törölt meg.-Ne sírj.
-Honnan tudtad...?
-A feleségem vagy, mindent tudok rólad.-nyomott egy puszit a homlokára.-Boldog Születésnapot!-nyújtott át neki egy kis dobozt.
-Ez mi?
-Az ajándékom neked.-válaszolta mosolyogva.
-Steve...
-Csak nyisd ki, rendben?-Rei óvatosan nyitotta ki a csomagot. A kis doboz ami pedig benne lapult egy igazán különleges dolgot tartalmazott. Egy nyakláncot.

Nem volt csicsás vagy fényűző. Egyszerű volt mégis annál különlegesebb.
-Steve ez...
-Szeretném ha ezt örökké magadon hordanád.-jegyezte meg.-Bárhogy is alakuljon az életünk szeretném ha ez nálad lenne.-csak nézték egymást.
-Segítesz felrakni?-kérdezte egy édes mosollyal.
-Persze.-mosolyodott el. Megkönnyebbült. Rei a haját bal oldalra húzta át így Steve könnyedén tudta a nyakláncot beakasztani. Majd a keze Rei derekára tévedt és a fülébe súgta.-Elbűvölően nézel ki.-nyomott egy csókot a nyakhajlatába majd Rei megfordult a karjaiban. És akkor tudták...egy centire vannak attól hogy elveszítsék a versenyt. A kérdés már csak az volt...ki fog előbb veszteni.