-Itt a papír.-rakta Rei elé a papírt Fury.-Minden rajta van.
-Remek.-kezdte olvasni.
-Rei, nem tudnálak meggyőzni hogy maradj?-kérdezte.
-Egy kis időre megyek csak.-mosolygott rá.-Addigra csak remélni tudom hogy én is és Steve is tovább fog tudni lépni.
-Nem beszéltetek?
-De...de továbbra is úgy gondolom hogy ez kettőnk között nem működne.
-Adj neki egy esélyt.
-Dániába is ilyen félszemű vezetőm lesz?-próbált terelni.
-Nem lesz ilyen jóképű.-vágott vissza.
-Búcsúajándékra ne költs.
-Rei...-mielőtt bármit mondott volna a kapitány jelent meg az irodában. Rei egy óvatos mozdulattal rejtette el a papírt, nehogy lebukjon.-Kapitány!
-Hoztam a jelentést a küldetésről.-helyezte a férfi elé.
-Én...megyek.-állt fel Rei ahogy a papírt a zsebébe rejtette.
-Rei beszéljünk.
-Holnap is ráérek odaadni igaz?
-Ne dönts hirtelen.
-Szia Nick.-hagyta el az irodát.
-Minden rendben Reinnaval?-nézett utána a kapitány.
-Kérdezze meg maga.-vette a kezébe a jelentést. Steve elhagyva az irodát ment a lifthez ahol Rei várakozott.
-Szia.
-Steve.
-Minden rendben?
-Persze. Jól sikerült a küldetés?
-Jól. Nagyon jól.
-Ennek örülök.-nézte idegesen a liftet.
-Rei beszélhetnénk a tegnap estéről?
-Azt hittem lezártuk azt a napot.
-Lezártuk, de hogy?
-Boldog születésnapot kívántam és bezártam az ajtót.
-Rei.
-Oh, itt a lift.-szállt be.-Jössz vagy maradsz?-Steve egy sóhaj után beszállt a liftbe. Két emeleten keresztül csendbe álltak egymás mellett.
-Morgan hiányol...-mondta Steve.-Reggel leszidott amiért bántottalak.
-Nem bántottál.
-De a szíved összetörtem...igaz?
-Morgan...majd megbékél és újra te leszel a kedvenc bácsikája.
-Nem csak neki hiányzol. De másnap miután elhagytál Jégvarázst akart nézni újra. És hiába ültem ott vele...nem volt olyan mint mikor ott voltál velünk.
-Semmivel nem volt másabb. Néztük a mesét és ennyi.
-Már aki...
-Mi?
-...már akkor is téged figyeltelek. A hullámvasút amin ültél közbe...aranyos volt. A mosoly az arcodon, a könnycsepp ami a szemed sarkában ült...hogy együtt tudtál a mesével érezni. Igazán nagyon aranyos volt.
-Steve...nem tudnál kiszeretni belőlem?
-Rei...
-Én...hálás vagyok mindenért. És hidd el nem haragszom. Tényleg nem. De nem tudnál engem elengedni? Nem tudnál kiszeretni belőlem és továbblépni?
-Hidd el ha tudnám megtenném de képtelen vagyok rá.
-Csak próbáld meg kérlek. Mielőtt nagyobb csalódás ér.-nyílt ki a lift amiből Rei olyan gyorsan távozott ahogy csak tudott.
Mégis Steve gondolatai képtelenek voltak egy pillanatig is arra gondolni milyen lenne az élete nélküle. A nő nélkül akibe beleszeretett. Őrülten...beleszeretett.
Rei ajtaján újabb kopogás. Ahogy kinyitotta pedig nem érhette volna meglepetésként ki is áll ott.
-Te tényleg hihetetlen vagy.-hitetlenkedett.-Nem azt beszéltük hogy megpróbáljuk elengedni egymást?
-Eddig te beszéltél, most én jövök.
-Hogy mi?
-Végighallgattam. Mindent meghallgattam amit mondtál. De most én jövök. És nem. Nem érdekel az amit mondtál. Akarlak. Elrontottam tudom, de nem hiszem el hogy nem kaphatnék egy új esélyt.
-Nem érted hogy nem akarok veled lenni?
-Mond úgy ezt, hogy a szemembe is nézel. Mond azt hogy nem éreztél egy pillanatig se irántam semmit.
-Én...-dadogott.-Francba! Menj el.-csukta volna be az ajtót de Steve könnyedén kapta el azt.
-Ne játsz velem.
-Ez neked játék?-kérdezte idegesen.
-Mintha egy macska kergetné az egért.
-Remek hasonlat. Tehát egér vagyok?
-Rei!
-Mit akarsz már?!-üvöltötte le a fejét mire Steve a kezei közé fogta az arcát és megcsókolta őt.
-Téged akarlak.-mondta ahogy épp elváltak.-Csak is téged.
-Ne! Ezt ne!-lökte volna el őt Rei.
-Ne lökj el magadtól.-tudta Rei hogy semmiképp nem engedheti hogy ez megtörténjen. El akarja őt felejteni hogy ne tudjon neki ártani. Hogy boldog lehessen. Ehhez pedig egy mód van.
-Mást szeretek.-vágta hozzá.
-H-hogy?-Steve kezei elkezdték elengedni Rei arcát.
-Mást...szeretek...
-Rei!
-Beleszerettem...valakibe.
-Nem, az nem lehet.
-Sajnálom Steve...
-Rei kérlek, ne csináld. Ha...ha engem választasz...ha velem maradsz esküszöm minden erőmmel azon leszek hogy boldog légy.
-Tudom hogy mindent megtennél...de...nem téged választalak. Kérlek menj el.
-Tehát...tényleg ez lenne a mi sorsunk?-távolodott el tőle.-Egy küldetés voltunk egymás számára...most meg idegenek?
-Találd meg a boldogságod...Steve.-A kapitány a hallottakon felhúzta magát. Miért is ne tette volna? Tényleg vége mindennek? Soha többé nem fogja tudni Reinnat a karjaiban tartani? Tényleg csak...egy küldetés voltak egymás számára?
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Mission to not fall in love
Romantizm,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
