Mission to not fall in love

49. Probléma megoldás?

Rei nehéznek érezte a szemeit de mégis lassan kezdett pislogni. Az alhasán éles fájdalmat érzett. A kézfejébe infúzió kötve ami lassan csöpögött. A másik kezét pedig egy kéz szorította. A keze mellett pihentette a fejét ahogy az arca abban a pillanatban nyugodtságot sugárzott. Mégis az apró kézszorításra amit Rei adott neki, felébredt. Látva Reit hirtelen egyenesedett fel.
-Rei!-boldogságot sugárzott az arca.-Istenem, végre felébredtél.
-N-nem haltam...meg?
-Nem. Hál' Isten nem.-egy mély levegőt engedett ki amit biztos hosszú ideje nehezítette a lelkét.
-Te...hogy...kerültél ide?-beszélt lassan.
-Lenyomoztam a telefonod.-vallotta be.
-Miért...?-csukta be a szemeit ahogy még mindig nehézkes volt számára az ébrenlét.
-Mert eltűntél otthonról.
-Nem tűntem el....-nézett rá.
-Rei!
-Bucky...kérlek...szörnyen fáj a fejem.
-Steve hívott. Majd küldött egy üzenetet, hogy mi van veled.
-Steve...?
-De nem vettem fel és nem is válaszoltam neki. Nem tudtam mit mondhatnék neki.-Reinek eszébe jutott az utolsó beszélgetése a kapitánnyal.
-Csak...mond azt hogy részeg voltam.-mondta.
-Mi?
-Nem akarom...hogy aggódjon. Legfőképp nem...hogy sajnáljon.
-Rei kórházba fekszel egy lövéssel az alhasadon.
-De élek...
-Még szerencse! Steve engem kért meg hogy vigyázzak rád.
-Nincs szükségem erre Bucky...
-Reinna.
-Mikor hagyhatom el a kórházat?
-Ugye most csak viccelsz?
-Persze, látod az arcomon nem?
-Rei ha Steve megtudja mi történt veled akkor...
-De nem tudja meg. Hagyd abba az aggódást. Mire...visszatér Miss szőke ciklonnal én kint leszek innen és fogalma sem lesz semmiről.
-Valami oka van hogy keresett téged. Beszéltetek?
-Sajnos...én hülye még az utolsó pillanatban is őt keresem...-dőlt hátra a párnába.
-Mit mondtál neki...?
-Sok mindent...talán túl sok mindent...
-Mégis mit?
-Hagyjuk, rendben...?

Három nappal később Reinna kisebb fájdalmakkal a hasában ment vissza a bázisra, akit végig Bucky kísért. Egy pillanatig se hagyta egyedül.
-Rei! Hol az istenbe voltál?-rohant eléjük Wanda.
-Csak...egy kis vakációra vágytam.
-Istenem, de miért nem szóltál?-ölelte át Wanda mire az arca eltorzult.
-Wa-Wanda!-szólt közbe Bucky.-Egésznap nem ettünk...
-Oh, oh! Máris összedobok valamit!-futott a konyhába.
-Jól vagy?-súgta Bucky.
-Ühüm.-próbálta elnyomni a fájdalmat.
-Merre voltatok vakációzni?-kérdezte Tony.
-Erre is, meg arra is.-mosolygott egy álmosollyal.
-Vakáció, mi...?-lépett elő a teraszról Steve. Rei szemei kikerekedtek.-Én komolyan hülye vagyok!-mondta idegesen.
-S-Steve....
-Én hülye azt hittem bajod esett és hátrahagytam mindent miattad. Erre kiderül hogy vakációzni voltál Buckyval?
-Steve...-szólt volna Bucky de Steve a szavába vágott.
-Mi volt az a telefon akkor Rei? Az is csak poénkodás volt? A vakációd része?
-Kicsit...többet ittam.
-Ezt nem hiszem el.-majd felrobbant a dühtől.
-Komolyan ezért jöttél vissza?
-Rei azt hittem bajod esett!
-De láthatod hogy nem.
-Akkor mi volt az a kiabálás? ,,Ott van, hívjanak mentőt!"
-Csak egy idióta többet ivott mint kellett volna és összeesett.
-Egy idióta vagyok...-hagyta ott a bázist Steve.
-Rei...-nézett sajnálattal rá Wanda.
-Pihenni szeretnék.-indult az emeletre ahova Bucky is követte.-Mondtam hogy pihenni szeretnék.
-Cseréljük le a kötést Rei.-csukta be az ajtót.
-Megcsinálom magamnak.
-Mindvégig melletted voltam. Lehetne hogy ne most lökj el engem is magad mellől ha már Stevet sikeresen ellökted?-Rei nem válaszolt.-Vedd le a felsőd, hozok kötszert.-ment Rei fürdőszobájába. Ahogy visszaért gyengéden kezdte lehúzni a tapaszt a bőréről ami a kötszert tartotta.
-Au.
-Ne haragudj.
-Tudod mit Rei?-nyílt ki az ajtó.-Most én...beszélek!-Steve meglepődve nézett Reinna irányába aki háttal ült neki de felülről csak a melltartó takarta.
-Steve...-fordította hátra a fejét.
-Steve....-tudta Bucky Stevebe most mi zajlik le.-Félreérted!
-Vakáció mi...? Én idióta mi a francért próbálom ezt köztünk megoldani?!-vágta be az ajtót.
-A francba Rei!-állt fel idegesen Bucky.
-Már csak ez hiányzott...-tépte le magáról a sebtapaszt, ami most már egy cseppet sem fájt neki.