Mission to not fall in love

45. ,,Mi a baj?"

-Ne...ne haragudj.-kért elnézést Rei ahogy a teraszra ment de ott találta Stevet. Azonnal vissza akart fordulni de Steve utána szólt.
-Maradj csak.-papírokat bújt a meglévő küldetéséről.
-Inkább...-mutatott az épületbe.
-Komolyan már, egy légtérbe is képtelen leszel velem lenni?-rakta le a papírokat ahogy ráfigyelt.
-Nem vagyunk egy légtérbe.
-Reinna!
-Most szakítottunk...nem hiszem hogy bármelyikünknek ez előnyös.
-Te szakítottál, így szerintem egyedül vagyok az érzéseimmel.
-Ne kezd megint.
-Akárhogy gondolkozok nem fér a fejembe mi a fenét tehettem ami miatt idáig jutottunk.
-Mondtam hogy semmi olyat.
-Akkor? Mégis miért vagyunk idegenek most egymás számára?
-Steve...mi...-sóhajtott.-...lefeküdtünk párszor, jól éreztük magunk de ennyi.
-Nem egy kaland voltál számomra Rei!-kiabált most már. Rei szemei kikerekedtek.-Ne haragudj...-nyugtatta le magát gyorsan.-Szerettelek...szeretlek. És nehéz elhinnem hogy az a nő akivel egy életet terveztem hirtelen egy kalandként tekint ránk miközben láttam a szemében azt hogy ő is annyira vágyik erre az egészre mint én.
-Az emberek változnak Steve.
-Valami történt Rei...valami amit nem mondasz el. De ki fogom deríteni. Kiderítem és aztán újra együtt leszünk.
-Csak add fel...Steve...-fájdalmak sorozatával bombázta a kapitányt a napokban mégis...ő nem adja fel.
-Nem akarom feladni. Mert ha feladom annyi az álmunknak.
-Majd lesznek új álmaid.
-Veled akarom őket valóra váltani Rei. Neked lehet hihetetlen de én...életembe nem szerettem még így senkit se. Tényleg senkit. Aztán jössz te és az idegesítő éned és minden megváltozott. Belédszerettem és ez az évek alatt csak erősödött bennem.
-Kérlek hagyd abba....
-Végre úgy éreztem készen állok arra hogy ezt a bolond, csodálatos nőt megnyerjem magamnak. Hogy vele legyek. Hogy boldoggá tegyem ahogy ő engem. Hogy feleségül vegyem hogy utána boldogan kezdjünk a családalapításnak. Mindent veled terveztem Rei és nem mással.
-Jó éjszakát Steve...-hagyta ott ahogy minél előbb az emeletre akart érni hogy senki se lássa meg az érzelmeit amik a felszínre törtek.
Másnap Steve és Reinna ügynökei közösen gyülekeztek a tárgyalóban. A kapitány megérkezve azonnal helyet foglalt de látszott hogy keveset aludhatott az éjszaka. Reinna pár perc múlva követte akinek a szemei hasonló problémát mutattak.
-Elkezdhetjük?-kérdezte Fury.
-Jelen pillanatban ki kell jelölnöm egy kapitányt a csapat élére, nem tartom célszerűnek ha ketten vezetitek a küldetést. Rogers kapitány, maga a főnök.
-Mi?!-csattant fel Reinna.
-Valami baj van?-kérdezte Fury. Valójában tudta hogy igenis a kapitány minden ellenére amennyire csak tudja távol fogja őt tartani a tereptől csak hogy megvédje.
-Ezt te se gondolhattad komolyan.
-De nagyon is. A kapitánynak évekre visszanyúló tapasztalata van.
-Ahogy nekem is. Hisz mióta dolgozom neked?
-A kapitány több mint száz éves komolyan azt akarod részletezzem mivel van több tapasztalata?
-Nick!
-Reinna elég! A kapitány adja innentől az utasításokat. A vitát innentől lezárom! Kapitány, innentől magáé a terep.-hagyta el a helységet Fury. Steve pedig felállt ahogy az asztalhoz dőlve papírokkal a szemében figyelte Reinnat.
-Ülj le Rei.-mondta a kapitány.
-A francba.-ült le idegesen keresztezett karokkal.
-Mindenki olvasta a jelentést, igaz?-mutatta fel a papírokat.
-Igen!-hangzott a válasz egyszerre kivéve egy személytől.
-Reinna?
-Ez nekem nem megy.-állt fel ahogy kirohant a teremből.
-Mindenki marad.-adta az utasítást ahogy a lány után futott.-Reinna!-kiabált utána de ő nem állt meg.-Rei!-a mosdóba ment ahova remélte a kapitány nem üldőzi tovább. Az egyik fülkébe bezárkózott ahogy úgy érezte a szíve egyre nehezebben bírja ezt az egész terhet. Az ajtó nyílt, majd a zár bezárult.-Reinna.
-Menj ki, nem látod hogy ez a női mosdó?-kiabált ki a fülke mögül.
-Mi történt?
-Azt mondtam menj ki!
-Nem megyek amíg meg nem mondod mi bajod.
-Nincs semmi, takarodj!-utálta ahogy beszélt vele. Utálta ahogy bánt vele. Utálta hogy napról napra jobban és jobban rombolja szét ennek az eszméletlen férfinak a gyönyörű szívét.
-Rei, kérlek.
-Mi van?! Mi?!-vágta ki az ajtót ahogy üvöltötte.
-Nyugodj meg.-nyugtatta ahogy közelebb lépett.
-Ne gyere közelebb!
-Rei mi történt? Mi a baj?-mégis közelebb lépett. Rei egyre nehezebben kapott levegőt.
-A francba...!-fogta közre Steve arcát ahogy az ajkai erőszakosan tapadtak a kapitány ajkaira. Steve pedig hezitálás nélkül csókolta őt vissza ahogy a karjaival szorosan tartotta őt magánál.