+18‼️‼️
Vadul táncoltak az ajkaik ahogy képtelenek voltak megállást parancsolni maguknak. Steve egy pillanat alatt emelte fel őt ahogy a pultra ültette és a lábai között helyezkedett el.
-Ne itt...-kapkodott levegő után Rei ahogy egy pillanatra elváltak. Reit gyengéden kapta le Steve a pultról ahogy követte őt. Egy tárgyalóba ment. Ahogy mindketten beléptek az ajtó zárja elfordult. Steve a világítás után nyúlt de Rei megakadályozta.-Ne csináld.
-Rei...
-Csókolj meg újra.-nyújtózott az ajkaiért. Steve hezitálás nélkül kapott az ajkai után ahogy az asztalig hátráltak. A székeket arrébb lökve ültette Reinnat fel rá ahogy elkezdte az egyenruháját levenni.-Gyorsan...!-könyörgött. Ő maga dobta le a felsőjét magáról ami a sarokba kötött ki. Következő pillanatban már Steve övét piszkálta.-Vedd le.-kérte. Steve a bokájáig tolta a nadrágot ahogy Reinnat az asztal szélére ültette.
-A nadrágod...-mosolyodott el Steve ahogy látta mennyire kiéheztek egymásra a napok alatt.
-A francba.-gombolta ki. Steve pedig egy apró erőkifejtéssel emelte fel annyira őt az asztaltól amíg kibújt belőle.-Gyerünk Steve, érezni akarlak.-Steve arrébb húzva az újabb akadályt biztosító fehérneműt, hatolt be egy egyszerű mozdulattal.-Ah...-dőlt hátra az asztalon ami először hideg volt a bőrének. A libabőr végigfutott az egész testén.
-Rei...
-Folytasd...folytasd Steve...-könyörgött. Képtelen lett volna ebben a pillanatban gyengéd lenni vele. Akarta őt, és érezte hogy ő is akarja őt. Ez pedig még jobban beindította. Gyorsított. Rei pedig képtelen volt magába tartani a hangokat amit a kapitány váltott ki belőle.-Steve...-feszült körülötte amiből tudta mindketten közel vannak.
-Hiányoztál.-mondta az ajkainak Steve.
-Te is nekem. Nagyon hiányoztál.-karolta át a nyakát ahogy Steve a nyakát kezdte csókolgatni.
Percek múlva együtt kapkodtak levegő után, ahogy egy boldog mosoly ült mindkettőjük arcára.
De mintha egy vészharang szólalt volna meg Reinna fejébe, kelt fel hirtelen a ruhái után nyúlva.
-Maradjunk még egy kicsit.-kérte Steve.
-Me-mennem kell.-húzta fel a nadrágját.
-Rei...-figyelte őt ahogy lassan összerakta a képet mi is történik. Így ő is öltözni kezdett.-Rei!
-Ezt...nem kellett volna.-zavarodott volt. Tényleg Furyéknak lenne igaza? A kapitány tényleg csak elveszi az eszét a munkáról?
-Nem kellett volna? Rei a S.H.I.E.L.D egyik tárgyalójába szeretkeztünk, épp most.
-És ez hiba volt.-igazította meg a ruháját.
-Hiba?! Rei te csókoltál meg először.
-Tudom! Tudom!-kiabálta le idegesen.-Mert egy idióta vagyok!
-Rei kérlek ne csináld. Vagy ez is csak egy kaland volt?
-Miért? Te minek neveznéd?
-Szeretsz. Ahogy én téged. És végre nem tagadjuk azt ami létezik közöttünk.-a feje egyre zavarosabb lett Reinnanak a nyüzsgő gondolagoktól.
-Csak...lefeküdtünk. Semmi más nem történt.
-Rei!
-Kaland vagy számomra Rogers! Mindig is az voltál!
-Ezt most komolyan gondolod?-Rei nem válaszolt.-Tudod...nem tudom miért akarok még értünk küzdeni mikor te láthatóan tényleg csak egy futókalandként tekintesz rám.-hagyta ott Reinnat ahogy maga mögött becsapta az ajtót.
-Kapitány!-kiabált az egyik ügynök utána mikor meglátták a kapitányt a kijárat felé idegesen sétálni.
-Holnap folytatjuk, mára végeztünk.-mondta ahogy rá se nézett az ügynökre. A motorjára ülve, hagyta el a S.H.I.E.L.D területét. De Reinnanak se volt könnyebb. Amióta a kapitány nélkül kell élnie a mindennapjait minden annyira szürke, zavaros.
-Főnök. Reinna akar magával beszélni.-mondta az asszisztens Furynak.
-Jöjjön be.-Rei besétált az ajtón.-Mi a baj? Ha újra az a problémád hogy a kapitány vezeti a küldetést akkor...
-Nekem ez nem megy.-vágott a szavába.-A fejem nyüzsög. A szívem darabjaira hullott. Nem tudok ép ésszel gondolkodni.
-Reinna.
-Ott áll előttem és...csak az jár a fejembe hogy napról napra jobban és jobban összetöröm őt. Szeretem őt érted? Őrülten szeretem. És...-nevetett...fájdalommal a hangjában.-...ott állt előttem én pedig képtelem voltam távol tartani magam tőle.
-Reinna megállapodtunk.
-Felmondok...-hullt egy könnycsepp le az arcán.-Én...ezt képtelen vagyok csinálni.
-Reinna, szedd össze magad.-nézett végre rá.
-Nick...én...tudom hogy változtam. De...nem hiszem hogy ennyire rossz irányba változtam volna tőle.
-Elgyengültél Reinna.
-Miért baj ha kicsit törékenyebb lettem? Miért baj ha végre vannak érzéseim? Miért baj ha megtaláltam a boldogságom mellette? Én...mindig azt hittem te a boldogságom akarod hisz apám helyett apám voltál.
-Végeztél?
-Komolyan ennyit tudsz mondani?
-Reinna nekem dolgom van.
-Kérem a papírt.
-Rei.
-Add oda a papírt. Kilépek.
-Nem engedélyezem.
-Nem kell az engedélyed.
-Csak össze vagy zavarodba.
-Szóba is érvényes a felmondás...jól tudom?-indult az ajtó irányába.
-Reinna!-kiabált utána de ő már nem állt meg.
أنت تقرأ
Mission to not fall in love
عاطفية,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
