Mission to not fall in love

55. Lebuktatás?

-Hol van?!-kérdezte idegesen Steve ahogy a lift kinyílt a szálláson.
-Steve...-kapta volna el Rei a kezét hogy lenyugtassa.
-HOL VAN?!-kiabálta.
-Haver, nyugodj meg.-szólt rá Bucky.
-Mi a francért kiabálsz?-kérdezte Tony.
-Te komolyan képes voltál erre?-állt elé idegesen.
-Apu Steve bácsi miért ideges?-kérdezte Morgan.
-Steve bácsi nem ideges, igaz?-nézett Tony a kapitányra.
-Komolyan...viccesnek találtad ezt?
-Máskor meg is kérdezhettétek volna.-jegyezte meg Reinna, ahogy Stevehez érve állt a két férfi közé.
-Miért? Mit művelt?-bökött a fejével a kapitány felé.
-Kitekerem a nyakát.-indult volna neki Steve de Rei megállította.
-Vissza. Most.-mondta neki határozottan.-Poénnak szánták de szarul sült el.-nyugtatta.-Felejtsük el rendben?-nézte a kapitányt.
-De Rei...
-Ne Emilyvel játszatok rajtunk. Emilynek fontos szerepe van az életünkbe és egyáltalán nem volt vicces hogy őt felhasználva derítsétek ki hogy mi igenis kibékültünk. A hülye is gondolta hogy reggel kiszúrtátok a gyűrűm mert nagyon kuncogtatok.
-Tony ötlete volt Steve!-védekezett Wanda. Steve idegesen fújta ki a levegőt, egyáltalán nem akart kiabálni Wandával akire úgy tekintett mint ha a húga lenne.
-Wanda...beszélhetnénk?-kérdezte Rei.
-Pe-persze.
-Te addig ülj le és ne mozdulj. Félek hogy most ha elfordulok kitekered Tony nyakát.-mondta a kapitánynak ahogy egy puszit nyomott az arcára. Reinna Wandával a terasz irányába ment ahogy Stevet a csapattal hagyta.
-Viccnek szánták Steve hogy lebuktassanak.-mondta Bucky.
-Honnan tudtátok meg?-kérdezte.
-Este láttam Natashaval együtt, ahogy besunnyogsz Reinna szobájába. És az a nevetés se arról tanúskodott hogy nagy harag lenne köztetek. Natasha pedig elmondta Tonynak aki előállt a tervvel.
-Komolyan ennyire hisztek Emilyben?-kérdezte Clint.
-Amióta Wanda mesélt róla, úgy érzem ő tart minket egy úton. Vagyis...szeretem Reit ez nyilvánvaló, Rei is szeret...de ha akadályba ütközünk akkor meghátrálunk. Emily pedig...visszahoz minket oda ahol lennünk kell.
-Remélem igaz lesz minden amit Wanda látott veletek kapcsolatban.-mondta egy együttérző mosollyal.
-De azért érdekelne minket a lánykérés is.-ült le Tony.-Gyere tücsök. Steve bácsi elmeséli hogy kérte meg Reinna kezét.-ültette a térdére a kislányt.
*
-Igent mondanál?-kérdezte Steve.-Igent mondanál Rei, ha most letérdelnék?-Rei nem válaszolt.-Rei...
-Én...ne-nem tudom...-remegtek az ajkai.
-Kicsim nézz rám.-fogta közre az arcát.-Ne gondolj arra mit akarnak mások, hogy mit gondolnak mások, hogy mit mondanak. Te mit akarsz Rei? És ne azon gondolkozz mi lesz húsz év múlva. Mi lesz ha mégse működik. Most...igent mondanál ha megkérnélek?
-Nem.-válaszolta.
-Rei...
-Nem térdelsz.-jelent meg egy mosoly az arcán ahogy a szemeiben a könnyek sorban ültek.
-Istenem...-fújta ki a levegőt.-Nem térdelek...-ismételte egy apró mosollyal.
-Térdelj le és úgy kérdezd meg.-mondta neki.
-De ha letérdelek és nemet mondasz, nem ígérem hogy fel fogok tudni kelni.
-Térdelj le.-mondta újra. Steve letérdelt elé, majd a nyakában lévő dögcéduláért nyúlt. Rei szemei figyelemmel követték mit is csinál. A dögcédula medáljára volt fűzve egy gyűrű. A gyűrű amellyel legutóbb megkérte a kezét. Leszedve azt a medálról tartotta a kezében ahogy egy pillanatig figyelte majd Reinnara nézett.
-Reinna Larsson. A nő aki az életem fenekestül felfordította.-mosolyodott el.
-Óvatosan, kapitány. Még nem válaszoltam.-szólt rá.
-Tudom.-nevetett.-Reinna Larsson...
-Ha még egyszer kimondod az életem fenekestül felfordítót megöllek.-mondta.
-Viharként léptél az életembe.-viccelődött mire Rei gyengéden ütötte meg a karját. Steve elnevette magát. És abban a pillanatban Rei tudta. Ezt a nevetést, ezt a törődést, ezt a szeretet akarja egy életen át.
-Kérdezd már meg.-szólt rá a könnyeivel harcolva.
-Hozzám jönnél feleségül?-tette fel a kérdést.
-Igen.
-I-igen? Komolyan igent mondtál?-Steve arca boldogságot sugárzott.
-Igen!-mondta határozottan ahogy egyenest Steve karjaiba ugrott és ajkaik találkoztak.
-R-Rei...-törte meg a csókot.-...a gyűrű.-vigyázott el ne ejtse.
-Nem érdekel. Csak te.-hajolt vissza az ajkaiért.
-Hiányoztál.-fogta szorosan magához a kapitány.
-Te is hiányoztál, nagyon.-harcoltak ajkaik.-De kérlek had húzzam fel a gyűrűt mielőtt meggondolod magad.
-Biztos hogy nem.
-Megígéred hogy nem fogod meggondolni magad?-kérdezte.
-Megígérem.-karolta át a nyakát szorosan.
-Szeretlek Rei. De add már oda a kezed.-mondta ahogy lerakta Reit a földre. Rei remegő kezét felényújtotta amit Steve gyengéden vett a kezei közé és felhúzta az ujjára a gyűrűt.-Végre ott van, ahol lennie kell.-nézte.
-Most már csókolhatlak?-kérdezte izgatottan.
-Most már a tiéd vagyok.
-Ahogy én a tiéd.
*