Steve a csók után nem tudta mit tegyen. Beszéljék meg vagy tegyenek úgy mintha mi sem történt volna?
-Reinna! Hova mész?-kérdezte Pepper, mire Steve is felkapta a fejét.
-Csak sétálok egyet!
-Rei, késő este van!
-Szeretem amikor már alszik a város!-mosolygott rá majd beszállt a liftbe. Steve lábai pedig kivételesen ösztönszerűen cselekedtek. Utána ment.-Miért követsz?-állt meg.
-Mit csinálsz? Ugye nem megszökni akarsz?
-Dehogynem! Pont ez lett volna a cél!-fordult szembe vele.-Te mit csinálsz?
-Követlek!-mondta ahogy nézte a lányt.
-Nem kell...!
-Követlek mert a férjed vagyok!
-Csak az álférjem és így nem kell olyan dolgokat tenned ami abban a helyzetben magával értetődő lenne!-folytatta az útját.
-Most mégis hova mész?
-Kiűríteni a gondolataim!-válaszolta. Steve pedig mégis minden ellenére követte őt. Reinna egy bárba ment. Nem volt egy puccos hely de arra tényleg megfelelő volt hogy a gondolatait tisztázni tudja. Leült egy asztalhoz, őt pedig azonnal követte Steve.-Csak nem te is inni akarsz?
-Míg egyeseknek áldás hogy felejthetnek én képtelen vagyok rá!
-Mit hozhatok?-jelent meg a pincér.
-A legerősebb whiskyből kérnék két pohárral! És egy csapvizet!
-Mondtam hogy nem iszom!
-Csak a víz a tiéd!-mosolyodott el.
-Nem! Nem!-szólt rá.-Biztos nem fogsz két pohár whiskyt lenyomni a torkodon!
-Fogadjunk?
-Parancsoljanak!-rakta le eléjük a pincér.
-Akkor csirió!-emelte fel a poharát majd kortyolni kezdte.
-Rei!-szorította le a kezét az asztalra amibe pohár volt.
-Ne játsz velem kapitány!
-Te ne játsz velem!
-Nem játszok!
-Mi a baj Rei?
-Semmi! Semmi baj nincs!
-Csak?-próbálkozott továbbra is Steve.
-Csak ez a kényszerpihenő kikészít! Itt ülök és nem tehetek semmit!
-Rei...!
-És van egy álférjem!-nevetett.
-Szerintem ez a legkisebb probléma!-mosolygott rá együttérzően.
-Legkisebb probléma? Kicsinek egyáltalán nem mondanálak!
-Most melyik méretemről beszélünk?
-Erre nem válaszolnék!
-Pedig igazán érdekelt!-Reinna elmosolyodott.-Gyorsan megoldódik minden és utána élheted újra az életed!
-És mikorra oldódik meg?
-Segíteni fogok neked hogy minél előbb visszatérhess az életedbe!
-Miért lettél ennyire kedves velem egyik napról a másikra?
-Mert egy csónakba evezünk!
-Veled egy csónakba? Meghalnánk!
-Miért mondod ezt?-nevetett.-Na jó, add oda az egyik poharat!
-Mit csinálsz?
-Iszok!
-Mintha hatna rád!
-Reinna Larsson...örülj mert ilyen szenzációs társaságod szerintem ritkán volt eddig!
-Szenzációsnak nevezted magad?
-Szenzációsnak!
-Akkor szenzációs Steve Rogers! Engedjük el mára magunkat és felejtsünk!-emelte meg a poharát amivel koccintott a férfival.
Két óra múlva:
-Reinna Larsson...ki gondolta volna napokkal ezelőtt, hogy egyszer a hátamon foglak hazacipelni!-mosolyodott el Steve ahogy Rei a fejét a vállán pihentette.
-Shhh, a párnám nem szokott beszélni!
-Hirtelen a párnád lettem?
-Hova viszel?-kérdezte Rei.
-Haza viszlek!
-Nekem nincs otthonom...!-temette az arcát egyenest a vállába.
-Nálunk van az otthonod Rei!
-Ti vagytok...a családom?-lepődött meg a kijelentésen.
-Mi vagyunk!-mondta Steve. Még ha sokszor marták is egymást valójában mind a ketten ugyanabban a cipőben jártak.
-Ezt a gyűrűt...!-nézett a kezére.-...neki vetted?
-Kinek?-kérdezte ahogy továbbra is a hátán cipelte őt.
-A lánynak akit kedvelsz!
-A szüleim gyűrűje volt, arra tartogattam hogy annak a nőnek adhassam akit szeretek!
-Akkor nekem valami kínai gyűrűt kellett volna adnod!
-Miért?
-Mert annak jelentéktelen értéke van!-fogta picit szorosabban át előlről a kapitányt.
-Nem mutatna szépen az ujjadon!
-Tudod...nem vagy rossz ember...csak te is világéletedbe egyedül voltál...!
-Megszoktam a magányt!
-A magány nem jó...mégis biztonságos!
-Miért félsz bárkinek is a szíved odaadni?
-Mert az törte össze akiben a legjobban bíztam!
-Anyukádra gondolsz?-Rei nem válaszolt de tudta hogy a válasz igen.-Nem is akartál soha se szerelmes lenni?
-Hogy megbolonduljak?
-Így is bolond vagy!
-Nem akarom hogy közel kerülj a szívemhez...!-egyre jobban érződött az alkoholbefolyásoltság a megnyílvánulásain.
-Megígértük amit meg kellett!
-Mindig be is szoktad tartani?
-Nem...!
-Most tartsd be kapitány...kérlek...! Csak most az egyszer...!-hunyta le a szemeit ahogy elnyomta az álom.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Mission to not fall in love
Romance,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
