Mission to not fall in love

14. Álomszerű

Rei a fürdőszoba pultnál támaszkodott mikor erős kezek ölelték őt át előlröl.
-Miért mentél el?-kérdezte ahogy apró csókot nyomott a nyakára.
-Nem mondtad...
-Mit?-nézett a tükörbe ahogy a szemeik találkoztak.
-Hogy Sharon...az a lány.
-Miért fontos ki az?-kérdezte.
-Steve...-fordult meg a karjaiban.-Ő a kollégám. A S.H.I.E.L.D-nél dolgozik. Nem félsz hogy könnyedén lebukunk?
-Miért az ügynökök szerinted nem sejtenek semmit?
-Nem és tudod miért? Mert soha nem tudtak semmit a magánéletemről. Ellenben ha téged ismernek és tudják hogy Sharonnal vagy...mindketten lebukunk és akkor lőttek a tervnek és mindennek hiába volt.
-Rei most csak túl gondolod a dolgokat.
-Nem vagyok őrült.
-Ezt egy szóval se mondtam. De szemmel láthatóan Sharon nem sejt semmit.
-Mi lesz ha egyszer megjelenik itt a ház előtt hogy hozzád jött? Mit fogsz a csapatnak és neki mondani? Azon kívül hogy a csapat bizalmát elveszíted lehet Sharont is és utána magam fogom okolni a boldogtalanságodért.
-Te egyáltalán nem figyelsz rám.
-De figyelek.
-Akkor emlékeznél hogy azt mondtam...képes leszek őt elfelejteni miattad.
-Ne kezd.
-Rei...komolyan csak ezek vagyunk? Lefekszünk egymással, ölelkezünk, csókolózunk majd ha eljön ennek az őrületnek a vége elfelejtjük egymást?
-Miért? Nem járunk jól mindketten?-kérdezte idegesen.
-Reinna ezt te se mondhattad komolyan.
-Mindketten jól érezzük magunkat nem? Kiéljük a vágyainkat, szórakozunk egymással.
-Nem azért fekszem le veled mert csak egy tárgynak gondollak vagy csak hogy szórakozzak veled!-kiabálta Steve.
-Nehogy azt mond érzelmeid támadtak mert azonnal kisétálok azon az ajtón.
-Ne csináld. Nem azt mondtam hogy szeretlek...
-Ezt a szót ne!
-Rei nem akarom hogy kisétálj azon az ajtón. Nem akarom hogy eltűnj az életemből egyik napról a másikra! És gyűlölöm hogy most itt veszekszek veled mikor együtt tölthetnénk ezt a csodás napot.
-Nem veszekszünk.
-Igen? Szerintem pont úgy csináljuk mint a házasok.
-És most mit akarsz?
-Csak...
-Csak? Igen?-kérdezte még mindig idegesen.
-Csak gyere ide...-nyújtotta ki a kezét ami egyenesen a derekánál fogva húzta magához.-Ne haragudj.-Rei a nyakhajlatába bújt.-Reggeliztél?-kérdezte Steve. Rei megrázta a fejét.-Gyere, csinálok neked valamit.
-Sajnálom...-mondta Rei.
-Mit?
-Hogy túlreagáltam.
-Megértem a félelmed.-simogatta meg az arcát.-Csak nyugtass meg hogy te nem csak egy egyszerű szórakozásként gondolsz ránk.
-Nehéz lenne rád úgy gondolni.-mosolygott rá.
-Ez megnyugtató.-mosolyodott el Steve is ahogy kézen fogva sétáltak le az emeletről.-Ülj le.
-Segítek.-állt azonnal Steve mellé.
-Mond hogy farkas éhes vagy mert nekem majd kilyukad a gyomrom.
-Nem reggeliztetek?-lepődött meg.
-Nem.
-Akkor...hol voltál eddig?
-Futottam még pár kört. Sajnálom hogy nem azonnal jöttem utánad.
-Te nem...mentél el vele reggelizni?
-Ennyire hihetetlen?-apró nevetés hagyta el a száját.
-Azt hittem...hogy kedveled és kihasználsz minden alkalmat amit vele tölthetsz.
-Régen így volt. Egészen amíg az életem része nem lettél.-nézett rá.-Odaadnád a hűtőből a tojást?-Rei egy pillanatig ledermedt az előbb hangzott kijelentésen. Majd a hűtőhöz sétált ahonnan kivett egy doboz tojást.
-Miért lett más attól hogy...szóval hogy az életed részese lettem?-tette le Steve elé.
-Hűséges fajta vagyok, Reinna Larsson.
-Megérteném az indokot ha valós kapcsolatban állnánk de...
-A feleségem vagy. Nincs más magyarázat.
-Te engem össze akarsz zavarni.
-Mivel?
-Ezzel. Azt akarod hogy én veszítsek? Hogy nekem legyenek elsőként érzelmeim?
-Nem bánnám.
-Steve.
-Ha én veszítek elhagysz. De ha te veszítesz még talán mellettem maradsz.-nyomott egy csókot az ajkára.
-Te kiterveltél mindent?
-Vagy szeressünk bele egyszerre egymásba.-néztek egymás szemébe.
-Most lehet úgy gondolod cuki csaj vagyok de kivételesen hogy nem dolgozok nem stresszelem túl a dolgokat.
-Szerinted nem tudnék azon segíteni?-Rei hasába pedig mintha pillangók gyűltek volna.
-Inkább csináld a reggelit.-szólt rá ahogy tisztán látszódott mennyire zavarba van. Egymás mellett ültek ahogy a rántottát ették.-Ez jobb mint egy két étterembe.
-Örülök, hogy ízlik.-mosolyodott el.-Rei kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mi lesz ha visszatérsz a céghez?
-Ezt hogy érted?
-Újra...magányosan fogod élni az életed?
-Ez az én utam.
-Soha nem gondolkoztál azon hogy férjhez menj és gyerekeid legyenek?
-Nem. A házasságról akkor lemondtam mikor az exemmel vége lett mindennek. Így a gyerektéma fel se merülhetett.
-Látom hogy bánsz Morgannal, nem mondhatod hogy soha se vágytál arra hogy anya légy.
-Vágytam. Talán még nagyon fiatalon. Majd a munkámnak szenteltem az életem és rájöttem az én életembe a gyerek nem egy optimális opció.
-Az exed miatt?
-Az exem miatt is.
-Az egy pancser.-motyogta amit Rei persze hogy meghallott és tagadhatná de jól esett a véleménye.
-Na és te? Hogy tervezed miután mindennek vége?
-Nem mondhatom el.
-Mi? Miért nem?
-Mert nem.
-Miért titkolod előllem?
-Mert még a végén az álmom miatt szeretsz belém.
-Pff, hidd el ez lehetetlen.
-Akármennyire is gyönyörű vagy ahogy rám nézel ezt még most megtartom magamnak.-nyomott egy csókot a szájára.-Hozok még gyümölcslevet.-állt fel a poharakkal a kezében.
-Lassan inkább te vagy álomszerű számomra.-mondta de a kapitány ezt már nem hallotta. De a szemeit egy pillanatig se vette le a férfiról.