Mission to not fall in love

39. A válasz

-Rei, kicsim.-ébresztette fel Steve a kedvesét az ágyon.
-Hm?-ébredt fel hirtelen.
-Köntösbe terveztél aludni?-kérdezte egy mosollyal az arcán Steve.
-Hogy?-nézett le magára Rei.-Bealudtam?
-Hozok legalább egy pulóvert, abba bújj bele és visszafeküdhetsz. Rendben?-simogatta meg az arcát.
-Istenem.-temette az arcát a kezébe.
-Mi a baj?-nézett hátra Steve ahogy a pulóvert kezdte keresni amit a kedvesére adhat. Rei megrázta a fejét.-Biztos minden rendben?
-Tartasz abba a fiókba apró dobozt?-nézett a szekrény irányába.
-Apró dobozt?-nevetett Steve.-Milyen dobozt? Csomagot akarsz feladni?
-Annál kisebb dobozra gondoltam. Olyan ékszerdoboz féleségre.
-Milyen ékszerről beszélsz kicsim?-nevetett ahogy egy fekete pulóvert vitt neki amit felényújtott. De Rei azt az ágyra tette ahogy próbálta összerakni a képet.
-Álmodtam volna?
-Most nehezen tudlak követni.-ült le mellé Steve.
-Lehet jobb ha lefekszek vissza.
-Előbb ezt vedd fel. Nem akarom hogy megfázz mert egy szál köntösbe aludtál.-Rei mégis maga elé dermedt.-Jól vagy?-fogta meg a kezét Steve. Rei válasz helyett csak hozzábújt.-Kicsim...
-Sajnálom az előbbit.
-Megbántottalak valamivel?-kérdezte Steve ahogy gyengéden simogatta a hátát. Megrázta a fejét Reinna.-Akkor...?
-Néha nehezen hiszem el hogy valaki tud engem ennyire szeretni mint te. És valahogy amit irántad érzek teljesen más mint amiket eddig tapasztaltam. Kicsit megrémisztett.
-Miért hiszed el nehezen hogy téged lehet ennyire szeretni? Hisz csodás nő vagy.-nézett rá Steve.
-Te pedig csodás férfi...ezért ijesztő mennyire uralják most az érzelmeim az életemet és a döntéseimet.
-Ugye...nem gondolkozol el azon hogy mi ketten...
-Pont ellenkezőleg...-nyugtatta meg azonnal a kapitányt.
-Akkor jó, mert te is tudod hogy képtelen vagyok nélküled élni.
-Előbb az álmomba...megkérted a kezem.-mondta el neki Reinna az álmát.
-Legalább valami romantikus módon?
-Nem azt kellene megkérdezned ,,ugyan miért álmodok ilyeneket?"
-Nem fogom megkérdezni. Te is tudod hogy egyszer megteszem. Bár ezek után hogy egyre többször célozgatsz úgy érzem ideje ékszer után néznem.
-Ne már.-ütötte meg a kapitányt.-Ne viccelődj.-komolyság ült Rei arcára.-Jó érzés volt tudni...hogy mellettem leszel.
-Melletted leszek így is úgy is.
-Miután te ezt nem tudod kellő komolysággal hallgatni elgondolkozok biztos hozzád akarok e menni.-húzta a kapitány agyát.
-Hozzám fogsz.-határozott volt.
-Honnan veszed? Keresek valami szexi pasit és elfelejtelek egyik napról a másikra.
-Legalább igent mondtál?-kérdezte meg Steve.
-Épp a válaszom előtt ébresztettél fel.
-Várj, nem válaszoltál?
-Nem.-rázta meg a fejét.-Remekül időzítettél, mit ne mondjak kapitány.-állt fel ahogy a köntöst ledobta magáról.
-Állj meg.-fordította maga elé Reinnat akinek a testét nem fedte textil.-Igent mondtál volna?
-Ezt már nem tudjuk meg.-játszott vele hisz tisztán látta a kapitány szemei elbarangoltak a testén.
-Így hogy meztelen vagy előttem nehéz ilyen komoly témáról beszélni.
-Azt hittem befejeztük. Hisz csak egy álom volt.
-De tudni akarom a válaszod.
-De nem tudod meg.-lépett közelebb Stevehez ahogy mögé nyújtózkodva vette el a pulóvert.-Remélem nyugodtan fogsz ezek után aludni.-imádott a férfival játszani.
-Ne rosszalkodj.-húzta szorosan magához.-Igen vagy nem? Mi lett volna a válasz?
-Úgysem szeded ki belőlem.-harapott az alsó ajkába.
-Biztos vagy benne?-a kezei a fenekére tévedtek amibe belemarkolt.
-Biztos. Nem szedsz ki belőlem semmit Rogers.
-Majd meglátjuk.-vette el a kezéből a pulóvert amit a szoba másik felébe dobott, majd abban a pillanatban vadul kapott Reinna ajkai után.
-Ez vesztegetésnek számít.-mosolyodott bele a csókjukba Rei.
-Akkor megvesztegetlek. De a választ még ma hallani fogom.
-A fene nagy határozottságod.-Steve pedig mindent megtett hogy Rei testét kényeztetve érje el hogy a választ kimondja. Egy órán belül már levegőért kapkodva, mosollyal az arcukon feküdtek egymás mellett.-Igen.-Steve ránézett.-A válaszom igen lett volna.-nézett a kapitányra.
-Nem haragszom amiért nem mondtad el hamarabb.-mosolyodott el.
-Én se.-nevetett Reinna is.
-Tehát a feleségem leszel...-gondolkozott hangosan egy széles mosollyal az arcán.
-Még nem most.-nyomott egy csókot a kapitány ajkaira.-Hisz még nem kérdeztél meg.
-Ezek után ne lepődj meg ha napokon belül megteszem.
-Ez már csak rajtad múlik, kapitány.-mászott ki az ágyból ahogy egy huncut mosollyal ment a fürdőszobába.
-Istenem, hogy mennyire szeretem őt.-nézte az ajtót amin besétált Rei.