Mission to not fall in love

24. Továbblépés

Két évvel később:

-Mire van még szükségünk Morgan szülinapi partijához?-kérdezte Steve Natashat akivel együtt intézték a szülinapját a már iskolás Morgannak.
-Torta pipa, a barátainak a meghívót elküldtük, akkor már csak a lufira, díszekre van szükségünk.
-Az ajándékokat becsomagoltátok?-kérdezte Steve.
-Jajj, tényleg! Clint vett még neki valamit azt még be kell csomagolnunk.
-Az gyorsan meglesz akkor, ne aggódj.-nyugtatta.-Kellemes időnk van nem?
-Kellemes.-mosolyodott el.-Steve nekem ide be kell még mennem.-állt meg a bolt előtt.
-Megvárlak.
-Nem kell, nem tudom meddig fogok nézelődni. Menj csak nyugodtan a dolgodra.
-Akkor bemegyek a központba, ha bármire szükségetek van majd szóltok.
-Persze, jó munkát.-kacsintott rá.
-Munka.-nevetett.-Este találkozunk.-hagyta ott Natashat. Gyorsan ért a központhoz ahol már mindenki számára ismerős volt a kapitány. Hiszen a küldetések nagy részét ő vezette miután Reinna eltűnt az életükből.
-Jó napot, kapitány.-köszöntek neki a tanítványai.
-Sziasztok, edzeni voltatok?-kérdezte.
-Igen, hiszen kapitány mellett nem pihenhetünk nem?-nevettek.
-A pihenés nem baj, ha nem az irányítja majd az életeteket. Holnap találkozunk.-hagyta ott őket. Ahogy beért egyenest a pulthoz ment ahol elkérte a papírjait.-Minden rendben van? Fury nem hagyott itt más papírt?-kérdezte ahogy azokat vizsgálta.
-Nem küldetett semmit se ide. Hallotta ki jött hozzá?-súgta.
-Sok mindenki szokott hozzá látogatóba jönni.-írta alá a látogatási könyvet.
-De ő különleges. Az egész központ erről beszél.-súgta.
-Cirkuszigazgató?-továbbra se nézett fel a papírjairól.
-Reinna...Reinna Larsson.-mondta ki a nevet mire lefagyott. A betűk összefolytak a szemei előtt.-Ka-kapitány?
-Ismételd meg.-nézett rá végre.
-Öhm...a kisasszony Reinna Larsson...jött hozzá.
-Fent van még?-kérdezte hadarva.
-Még nem jött le.-tájékoztatta. Steve a lifthez futott. Azonnal a gombot nyomta remélve a lift hamar a földszintre ér és még el tudja őt kapni. Azonban ő se számított rá hogy mikor az ajtó kinyílik pont előtte fog állni. De Reinna arca ugyanúgy meglepettséget sugárzott.
-R-Rei...-mondta ki a nevét.
-Kapitány.
-Te...te visszajöttél?-kérdezte.
-Nagyon úgy néz ki.-mosolygott rá. És mintha egyik pillanatról a másikra...minden kezdődött volna előlről.-Igazán jól nézel ki.-mondta Rei.-Mintha nem is öregedtél volna.-viccelődött vele.
-Köszönöm.-alig találta a szavakat. A szavakat amik két éve szüntelenül a szívét nyomták.-Te is...jól nézel ki. Csodálatosan.
-Ezt jó hallani.-Steve nem tudott mit mondani. Hisz az előtte álló nő látványa miatt teljesen elfelejtette mennyi mindent akart volna neki mondani.-Örültem hogy...találkoztunk.-mondta Rei egy mosollyal az arcán ahogy kikerülte a férfit. De Steve hamar feleszmélt és elkapta a kezét.
-Találkozzunk.
-Mi?
-Kérlek találkozz velem.
-Steve...
-Kérlek. Esküszöm nincsenek hátsószándékaim csak...veled szeretném tölteni egy kicsit az időt.
-Nincsen hátsószándékod mégis őrülten ideges vagy láthatóan, hogy mi van ha nemet mondok.-nevetett.
-Rei...
-Steve!-kiabálta a kapitány nevét egy női hang. Ahogy hátranézett megpillantotta a hang forrását.
-Sharon?
-Azt hittem ma nem dolgozol.-mondta ahogy mellé sétált.
-Csak benéztem.-a tekintete újra Reinnara terelődött aki Sharont figyelte.
-Ő...kicsoda?-kérdezte.
-Úgy látszik mások két év alatt elfelejtettek.-mosolyodott el.-Reinna...tudod...
-Te nem elmentél?-kezdte.
-De...elmentem.
-Akkor mit keresel itt?-Reinnaban egy gondolat fogalmazódott meg. Még pedig hogy ez a nő bolond.
-Egy küldetés erejéig visszatértem.-vallotta be.
-Nem...nem végleg költözöl vissza?-vágott azonnal közbe Steve.
-Nem.-rázta meg a fejét.-A tél katonáját segítünk elkapni.
-Segítetek?-értetlenkedett Sharon.
-Az alakulatom pár tagja velem tartott. Minél előbb végzünk annál hamarabb visszatérhetünk az életünkhöz.
-Azt hittem ez az én akcióm.-motyogta Sharon.
-Ezt Nickkel beszéld meg. Ő kérte a segítségem.
-Meg is beszélem. Nem kell exügynökök segítsége.
-Sharon!
-Este beszélünk Steve, megyek beszélek Furyval.-hagyta ott őket. Ekkor tűnt fel Reinek a gyűrű a kapitány ujján. Ekkor tudta.
-Rei nem ülünk be kávézni valahova? Beszélgethetnénk.
-Tudod nem igazán alkalmas most.
-Előbb még nem úgy tűnt mintha ellenkezni akarnál.
-Előbb még más volt a helyzet.
-Mivel másabb?
-Tudod...örülök hogy láttalak. És...örülök hogy mindketten tovább tudtunk lépni.-lépett el a kapitány mellől.
-Most meg...?-csak nézte az épületből kisétáló nőt aki miatt a szíve újra képes volt őrült sebességgel verni. Pont mint akkor mikor először megcsókolta.