-N-nem láttátok Stevet?-kapkodott levegőért Rei ahogy visszaért a bázisra.
-Az...emeleten van.-mondta Wanda. Rei pedig az emeletre futott.-De...-folytatta volna Wanda de már felesleges volt.
Az ajtón idegesen kopogott de tudta most végre lesz alkalma tisztáznia magát. Az ajtó kinyílt Reinna arcára pedig egy mosoly kúszott ahogy meglátta a férfit.
-Beszélhetnénk?
-Most nem alkalmas.-mondta rideg hangon. A szemei nem csillogtak mint eddig.
-Akkor...később? Fontos lenne.-hadarta.
-Reinna...
-Fontos beszélnem veled.
-Steve, gyere nézd mit találtam.-hallott meg egy idegen női hangot Steve háta mögött. Annyira ismerős volt neki.
-Ki...ki van nálad?-Steve sóhajtott.
-Sharon. Ha nem annyira fontos amit akarsz akkor én...visszamennék a dolgomhoz.-Sharon? Ő mit keres itt? Mi köze van ehhez a nőhöz Stevenek? A gyomra Reinek összeszűkült.
-Egyáltalán...nem fontos.-remegett meg a hangja.-Ne haragudj...hogy zavartalak.-fordult sarkon. A szobába ment amin régen együtt osztoztak és ahol most ő egyedül van a négy fal között. A gondolatai csak azon jártak Steve tovább is lépett?-Hisz régen is...ő volt az álmai nője...-motyogta ahogy a szeme sarkából újra előtörtek a könnyek.
-Rei, éhes vagy? Hoztam egy kis édességet.-lépett be egy tányér süteménnyel Wanda.
-Oh, Wanda.-törölte ki a könnyeket a szeméből.
-Ez boldogsághormon.-tette le elé.-Mert akármennyire is tagadod...te nem vagy boldog.-ült le vele szembe.
-De az vagyok. Tényleg az vagyok.-egy álmosollyal nézett rá.
-Tudod...rendkívüli képességeim vannak.
-Tudom.-mosolyodott el.
-Akkor miért hazudsz nekem is?
-Mert néha ez menti meg az emberek lelkét.-mosolygott rá.
-Mitől kell a te lelked megmenteni...mikor már így is összetört?
-Hiába hazudok te valamilyen módon úgyis megtudod az igazat ugye?
-Próbálom magam erről leszoktatni de ha a helyzet kívánja akkor igen...kiderítem könnyedén mi történt.
-Hogy lehet hogy láttad a jövőnkbe Emilyt mikor...az útjaink különváltak?
-Biztos vagy benne hogy különváltak? Vagy csak harcoltok az ellen hogy egy irányba haladjatok?
-Én harcolok...harcoltam.
-Miért? És ne mond hogy nem szereted őt mert a sütit az arcodba nyomom.-mosolyodott el.
-Elgyengültem.
-Mármint? Mire utalsz?
-Steve mellett nem az a nő maradtam akihez a cég hozzászokott. Legyőzhető lettem az érzéseim miatt.
-Ki szerint?
-A volt vezetőim szerint.
-Tudod...a Reinna akit én ismerek, biztos leszedte volna a fejüket és ő diktálná a szabályokat.
-De ez a Reinna nem ezt tette. Csak elfogadta a feltételeket és csendbe elballagott.
-Akkor menj vissza és harapd le most a fejük.
-Felmondtam Wanda...pont ma mondtam fel...mert...képtelen vagyok nem szeretni őt.
-Miről beszélsz most?
-Feladtam mindent miatta...erre láthatóan ő megpróbál elfelejteni...
-Ti nektek együtt kell lennetek.
-És ha nem? Ha valóban a jövőnk amit láttál nem is létezik? Csak egy álkép?
-Akkor? Feladod? Ott az a szőke nő és hagyod hogy elvegye őt tőled?
-Talán tényleg csak el kellett volna innen mennem.
-Nem! Ezen ne is gondolkozz! Hisz nem emlékszel? Steve maga állított meg.-de mielőtt bármit is mondhatott volna az ajtón kopogtak. Steve volt az, mire Rei nagyot nyelt.
-Beszélhetnénk majd egy pár szót?
-Én magatokra hagylak.-mondta Wanda.-Aztán ügyesen.-súgta Reinnanak. Az ajtót bezárva maga után hagyta egyedül Reinnat és a kapitányt.
-Steve...
-Felejtsük el azt ami ma történt.-vágott a szavába.-Mindkettőnknek kellemetlen lenne így együtt élni ha ezen agyalnánk. Ahogy mondtad...egy kaland volt.
-Én...
-Sharon megkért hogy egy küldetés erejéig tartsak vele így megszeretnélek kérni hogy addig te vezesd a csapatokat. Minden amit tudunk az akcióról átadom neked. Bár remélhetőleg nem kell harcolnotok amíg én távol leszek.
-Steve...
-Sharon szerint hamar végzünk, én ahogy néztem max egy hónapra tippelek.
-Egy...egy hónap?
-Végül is jól jársz, addig se kell engem látnod. De ne aggódj. Ígérem mire visszatérek...megpróbállak elfelejteni és csak...mint egy munkatárs tekinteni rád.
-Munkatárs...-motyogta.
-Jelzem Furynak is a változást, ezzel nem kell foglalkoznod. Akkor én megyek.-hagyta ott Reinnat mielőtt ő bármit is szólhatott volna.
-Megpróbál elfelejteni...de velem mi lesz...?
CZYTASZ
Mission to not fall in love
Romans,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
