Mission to not fall in love

29. ,,Le a felsővel"

-Rei..
-Hm?-fordult a kapitány irányába aki az ajtó kereténél támaszkodott.
-Te mit csinálsz?-kérdezte ahogy egy apró nevetés elhagyta a száját.
-Miért?-folytatta a kis tevékenységét.
-Nem azt mondtad hogy melletted alszok?
-De!-mondta határozottan.
-Akkor elmondanád minek készítesz a földre párnát és takarót?-figyelte minden mozdulatát Reinnanak.
-Mert ha nem fogjuk tudni visszafogni magunk valaki leköltözik.
-Visszafogni? Mire gondolsz?
-Nem fekszek le veled már az első nap.-nevetett.-Max holnap de ma biztos nem. Hogy nézne az ki, ha most összejöttünk de már első nap egymásnak esünk?
-Te ideges vagy?-mosolyodott el.
-Nem.
-Rei, nem lesz ez másabb mint múltkor. Ugyanúgy imádni fogok minden pillanatot mikor az ajkaid az ajkaimon érezhetem. Mikor megérinthetem a bársony bőröd, mikor csodálhatom a gyönyörű szemeid. Amikor hallhatom a nevetésed, láthatom a mosolyod...minden alkalommal meg fogja dobogtatni a szívem pont úgy mint a legelső alkalommal.
-Csönd legyen.-fogta be a száját.-Te el fogod érni hogy már ma pucér legyek előtted.-fejtette le a kezét róla.
-Semmi ilyen szándékom nincs.-nézett a szemébe.
-A francba...!-esett a kapitány ajkainak. És egy pillanatig se ellenkezett Steve se. Egyenesen az ágyra dőlve folytatták a csatát az ajkaik.-Csak pucér leszek.-nevetett ahogy azonnal a kapitány felsőjét próbálta lefejteni.
-Mond hogy nem akarod, és megállok.
-Ha megállsz, tényleg a földön alszol.-mondta kicsit már idegesen.
-Te bolond, csodálatos...Reinnám.-simogatta meg az arcát.
-Te pedig zakkant...na meg szexi de azért ne bízd el magad. De most már vedd le ezt a felsőt!
-Rei...
-Most te lettél ideges? Láttál már ezelőtt, én is láttalak. Gyerünk, felsőt le.
-Egy pillanat Rei.-fogta le a kezeit a feje mellett ahogy felette támaszkodott.
-Mi a baj?
-Csak...mondanom kell valamit.
-Ne. Csak ezt ne. Ha most azt mondod mégis házas vagy kidoblak az ablakon.
-Nem.-mosolyodott el.-Te vagy az egyetlen.
-Akkor mi a baj?
-Tudom hogy félsz...félsz mi lesz ha felkelsz és nem leszek itt. Ha egyedül hagylak. Ha újra csalódsz. De Rei...! Nem leszel egyedül. Nem foglak elhagyni, és mindig itt leszek veled.-gombóc ült Rei torkába.-Szeretnék az a férfi lenni számodra aki megmutatja milyen is ha igazán, tényleg őszintén szeretnek.
-Akkor mutasd meg.-néztek egymás szemébe.
-Akkor nem fogsz örülni mit fogok most tenni.-mosolyodott el.
-Miért? Mire készülsz?
-Nem leszel pucér és én se leszek pucér előtted.
-Oh.
-Most úgy érzem elszomorodtál.
-Nem. Talán tényleg az a helyes ha lassítunk.
-Nem akarlak semmire se ráerőltetni.
-De azért a pólót leveszed?-viccelődött.
-Rei!
-Csókolj meg!-könyörgött Rei.
-Kérned sem kell.-hajolt le az ajkaiért ahogy a kezei elengedték Reinna kezeit és gyengéden csúszott az oldalára.-Szeretlek Reinna Larsson.
-Én is szeretlek Steve.

Egy kis idő múlva Steve és Reinna egymást ölelve pihentek. Steve erős karjai szorosan tartották maguk mellett azt a lányt akiért a szíve évek óta hevesen ver.
-Ha nem tértem volna vissza, mi lett volna velünk?-kérdezte Rei.
-Egyszer megtaláltalak volna.
-Hogy?
-Azt nem tudom, de biztos vagyok benne hogy sikerrel jártam volna.
-Szeretem ezt a szörnyű nagy önbizalmad.
-Nincs lehetetlen. Főleg ha rólad van szó.
-Emlékszem.-nevetett.-Mikor betörted az ablakom.
-Az tényleg véletlen volt. Nem volt más választásom.
-Megbocsájtva.-bújt jobban a mellkasához.
-Rei...!
-Hm?
-Holnap...nem tartasz velem Morgan szülinapjára?
-Nem biztos hogy jó ötlet. A csapat nem biztos hogy örülne nekem.
-Miért gondolod ezt?
-Amit tettünk velük.
-Azt már rég megbocsájtották.-nyugtatta.
-Honnan veszed?
-Mert mind arra biztattak az évek alatt hogy semmiképp ne adjam fel és találjalak meg téged.
-Sikerült.
-Így van. Sikerült.-nézett le rá majd gyengéden csókolta meg a karjaiban pihenő ügynököt.

Rövid de ennyire volt időm😭❤️