Mission to not fall in love

36. Örökké

+18‼️‼️

-Holnap is akarsz edzeni?-kérdezte ahogy magára kapta a pólót.
-Mindennap.-mondta széles mosollyal, ahogy ő a melltartójával szórakozott.
-Fordulj meg, segítek.-lépett hozzá. De a segítség helyett a nyakát kezdte csókolgatni ahogy a keze azonnal a mellét kezdte masszírozni.
-Steve...-döntötte hátra a fejét ahogy az a mellkasának ütközött.
-Hogy nem tudok betelni veled?-dünnyögte a nyakának ahogy a forró csókoktól Rei testét újra forróság öntötte el.
-Ez nem ér. Azt mondtad segítesz.-kuncogott ahogy mégis hagyta hogy a kapitány a testét kényeztesse.
-Segítek is.-válaszolta.
-Szabotálod hogy felöltözzek.
-Nem igaz.-markolta meg erősebben, majd gyengéden játszani kezdett az ujjai között a mellbimbójával. Egy apró kéj hang hagyta el Reinna ajkait.
-Te hogy a francba bírod ki...?-de mire feltette a kérdést érezte a fenekénél hozzásimuló kapitány életrekelő férfiasságát.-Nem most fejeztük be? Ennek nem kellene így viselkednie.-ért hozzá a kezével.
-Tőled mindig ilyen.-Reinna megfordult a karjaiban.
-Azt hittem vége az edzésnek.-mosolyodott el ahogy a karjai a nyakát fogták körbe.
-Az csak bemelegítés volt.-csókolta meg.
-Bemelegítés?-nevetett. Majd visszagondolt az elmúlt egy órájukra. A kapitány csak az ujjait és a csodás nyelvét használta mégis kétszer volt orgazmusa. Ő pedig szintén ugyanezekez az ,,eszközöket" alkalmazta és Steve meleg váladéka a mellein kötött ki.-Miért érzem úgy hogy még egy időre itt maradunk az edzőterembe?
-Nincs programod?-kérdezte.
-Attól függ, mi számít programnak. Na és neked kapitány, nem kellene a kis diákjaid edzened?
-Ma kivételesen nincs órám.
-Remek.-estek egymás ajkainak.
-Még szerencse hogy nem sikerült vissza felvenned.-dobta le róla a melltartót.
-De te már teljesen felöltöztél, micsoda szívás.-kapta le újra róla a felsőt.-De ezért a látványért minden alkalommal megéri ezt a fránya pólót ledobni rólad.
-Azt hittem a nadrágomnál járunk.-hátrált a boxring irányába.-Feküdj le.-vigyázott hogy a biztosítókötélbe nehogy megüsse magát.
-Ugye a csapat nem most tervez lejönni edzeni?-nézett az ajtó irányába.
-Remélem nem, mert nem akarom hogy az én édesem testét más is lássa.-de mielőtt folytathatta volna a telefonja zavarta meg.-Nee.
-Ez aztán a szabotálás.-nevetett Reinna.
-Lazíts, majd abbahagyja.-csókolgatta a mellét. De a telefon tovább csörgött.-Ne már!-mondta idegesen.
-Vedd fel.
-Nem, te vagy most a középpontban.-folytatta a csókolgatást. Újabb csörgés.-Az a rohadt telefon!-kiabálta. Idegesen nyúlt utána. Sharon neve virított rajta.
-Ez a szőke ciklon mit akar tőled?-kérdezte Reinna.
-Nem tudom.-vont vállat.-De kikapcsolom és folytathatjuk ahol tartottunk.-újabb csörgés.
-Vedd fel.-mondta Rei ahogy egyre úgy érezte felrobbana ahogy ennek a nőnek a nevét látja a telefonján.
-Rei...
-Csak vedd fel. Biztos valami fontos.-csúszott ki alóla. Steve követte a szemével. Rei a ruhája után hajolt és gondolkodás nélkül kezdte azokat magára venni.
-Tessék?-vette fel.-Szia.-a szemei még mindig Reinnat nézték.-Tudod, most nem igazán alkalmas.-folytatta Steve.-Nem lenne alkalmas később?-látta Rei arcát ami kisebb csalódottságot mutatott.-Értem.-Rei ránézett, ahogy egy mosoly után elindult az ajtó felé.-Rei!-kiabált utána. De Rei nem állt meg.-Sharon le kell raknom.-vette fel gyorsan a ruháját ahogy azonnal a kedvese után rohant. Az emeleten kapkodva a levegő után kereste a szemével őt.
-Hé, milyen edzést csináltatok hogy így kapkodsz a levegő után?-kérdezte Thor.
-Hol van Rei?-kérdezte.
-Nem jött fel, nem veled volt?
-Nem jött fel?-lepődött meg.
-Nem, hisz...együtt voltatok nem? Vagy bújócskáztok?
-A francba már!-futott ki az ajtón egyenesen le a lépcsőn. A garázsban a kocsija eltűnt így biztos volt abban Reinna elhagyta az épületet.-Hol a francba vagy?!-újra a telefonja csörgött ahogy újra Sharon neve jelent meg.-Ne hívj!-utasította el azonnal a hívást.-Hol vagy kicsim...?-gondolkozott.

-Válaszolj kicsim...-várta idegesen hogy megjelenjen a három pont a telefonján.

-A francba!-kiabálta. Idegesen számolta vissza az órákat mire végre Rei visszatér hozzá. Mégis már lassan 7 óra és sehol sincs még ő.
-Most összevesztetek?-kérdezte Natasha.
-Nem. Vagyis...épp benne voltunk valamiben mikor a telefonom folyton csörgött és Sharon volt az.
-Mit akart?-kérdezte Nat.
-Őszintén? Fogalmam sincs.-temette a kezei közé az arcát.-Mindvégig csak Reit tudtam nézni.
-Nem hiszem hogy Rei megsértődött volna.
-Akkor hol van most Natasha?!-kérdezte kicsit ingerültebben.

-Miért nem válaszolsz...?-dünnyögte a telefonnak.

Steve azonnal egy taxit fogott és a megadott címre ment ahol Reinna fagyoskodva állt a kocsi mellett. Steve kiszállt ahogy kifizette a taxit és azonnal Reihez rohant.
-Ez a rohadék pont most szivat engem...-kezdte de Steve nem várta meg hogy befejezze szorosan húzta magához.-Steve...?-ijedt meg a férfi cselekedetén.
-Azt hittem elvesztettelek....
-El-elvesztettél? Te hülye vagy?-nézett rá.-Miért vesztettél volna el?-nevetett.
-Eltűntél.
-Mert neked dolgod volt és én meg unatkoztam volna így...
-Nem mentem el Sharonhoz Rei.
-Utálom azt a szőke libát.-jegyezte meg egy apró szemforgatással.
-Tudom. Pont ezért sem mentem.
-Mit akart...?
-Fogalmam sincs.-nevetett azon mennyire képes az előtte álló nő elvenni az eszét. Kizárja a körülötte lévő dolgokat.-Csak...téged láttalak. Veled akartam lenni.
-Ugye tudod hogy ettől még engesztelned kell?-Steve ránézett.-Pont akkor hívni mikor már majdnem célba vagyunk...idióta liba.-folytatta.
-Ne menekülj el többet...-húzta vissza magához.
-Nem menekültem. Ha már megzavartak minket gondoltam elhozom Furynak a kért papírokat.-Steve látta az anyós ülésen a papírtömböt.
-Megijedtem hogy nem látlak többet.
-Örökké, nem?-nézett Steve szemeibe.-Ezt ígértük egymásnak igaz?
-Örökké.-ölelte őt szorosan.