Steve szemszöge:
Kint ülök a teraszon, ahogy az idősödő mégis csodálatos feleségem nézem, ahogy az unokáinkkal játszik. Hálát adok hogy a mai napig egymás mellett lehetünk és megélhetünk minden pillanatot. Hosszú és izgalmas életünk volt.
A kezdet ahogy megismerkedtünk kaotikus volt. A határozott személyisége, nagy szája annyira az ellentéte volt mindannak amire akkor vágytam mégis...mikor egymást egyre jobban megismertük csak vonzóbb és vonzóbb lett számomra. Megnyiltunk egymás felé miközben az apró titkainkat megosztottuk egymással. Harcoltunk, békültünk...és egymásba szerettünk. Mert a mi szerelmünk olyan volt akár egy nyári zápor. Váratlan, meglepő mégis felüdítő. Így visszagondolva hálát adok hogy Fury erre kényszerített minket. Hogy az álférje lehettem...majd a szerelme. Az életünk pedig akkor teljesült ki mikor végre minden hazugságunk ledobtuk és bevallottuk...szükségünk van egymásra.
Mindent megtett értem és a családunkért. A legboldogabb férfivá tett mikor a feleségem lett. És akkor is mikor apa lettem. Van csodás két gyermekem, akik megáldottak minket öt gyönyörű unokával akikkel még élvezhetjük az életet. Hogy elégedett vagyok e az életemmel? Igen. Hogy ha itt lenne az időm nyugodtam hunynám e le a szemem? Igen. Békésen távoznék tudva...mindent amire vágytam...az élet megadta nekem...még többet is.
Reinna szemszöge:
Nézem a férjem a szemem sarkából aki a teraszon ül a hintaszékben ahogy a mellkasán a legkisebb unokánkat altatja. Boldog vagyok. Itt játszok a homokban a többi négy unokámmal akik az életünket jelentik a két csodás gyermekünkön felül. Sokat harcoltunk azért hogy most itt tartunk ahol vagyunk. De semmiképp se bánjuk. Sok könny, sok szomorúság volt az életünkben de a boldogság amit hozott ez az egész mindenért kárpótolt. Olyan számomra Steve mint egy nyári szellő. Vágyom rá. Mert a legváratlanabb pillanatban érkezik az ember életében és a legapróbb tettével boldogságot okoz. Ez ő nekem. A pillanat amióta az élete részese lettem...a boldogságomért küzdött. Hogy létezik e nála tisztább lelkű ember. Nem igazán. Mindvégig küzdött értünk és soha se adta fel. A feleségévé tett és megadta nekem a lehetőséget hogy édesanya lehessek. A világ legcsodálatosabb érzése. Az pedig hogy ő volt mellettem mindvégig...támogatott, segített...kívánhatnék ennél többet? Nem igazán. De nem is akarok. Hogy boldog vagyok e? Igen. Nagyon boldog. Hogy békésen tudnám e lehunyni a szemem? Most már igen. Elértük mindent amire vágytunk, megkaptunk mindent a boldogságunkhoz. Ennél többre pedig nem vágytunk soha. Boldog vagyok...hogy az utolsó pillanatokat is ő mellette élhetem meg. Ennyi év után is.
Emily szemszöge:
Nézem a szüleimet, akik még ennyi év házasság után is csillogó tekintettel néznek egymásra. Boldogok. Sokat meséltek az életükről, a harcokról, a fájdalmakról de mégtöbbet az örömökről és a boldogságukról. Együtt nevetnek egymás mellett a hintaszékben ahogy anyu még ennyi idő után is ugyanúgy nevet apa faviccein. Mégis képes és képes nap mint nap meghallgatni...mert szereti őt hallani. Minden pillanatot kihasznál amíg hallhatja, amíg láthatja és szeretheti őt.
Apa pedig annyira tiszta szeretetből nézi őt az óltalmazó szemeivel. A világot megadná neki ha ezt kívánná. Meséli a bolond vicceit csak hogy hallja anyu önfeledt mosolyát. Mert mi van ha ez az utolsó alkalom? Mi van ha ez az utolsó nap hogy mosolyogni látja? Ha ez az utolsó nap hogy foghatja a kezét? Ha ez az utolsó nap...hogy elmondhatja neki hogy szereti?
Négy évvel későbbb:
Itt állunk megemlékezve rájuk. Anyu ment el először. Az utolsó pillanatig mosolygott ahogy apu fogta a kezét és apró csókokat nyomott rá. De mind tudtuk. Képtelen lesz anyu nélkül élni. Így is lett. Fél évre rá követte őt. És mind tudjuk....boldogan figyelnek minket fentről ahogy anyu azokkal a csillogó szemeivel figyeli aput és hallgatja a hülye favicceit. Míg apu boldogan hallja anyu csodálatos nevetését ahogy azt mondják egymásnak a nap végén...
,,Még ennyi év után is....őrülten szeretlek".
Drágáim...újabb sztori ami a végéhez ért.💔 Boldog vagyok a befejezésnél. Mert azt hiszem mind egy ilyen végre vágytunk náluk. Boldogan, egymás mellett.❤️ köszönöm hogy itt voltatok és olvastátok, szavaztatok. A csodás kommenteket pedig amiket néha hagytatok imádtam❤️ remélem továbbra is velem lesztek az újabb és újabb sztoriknál❤️ mert Steve Rogers még visszatér❤️
YOU ARE READING
Mission to not fall in love
Romance,,Megígértük hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégis hajnal 2 óra és együtt nevetünk. De talán most éreztem először hosszú évek után hogy boldog vagyok. És akkor tudtam...elbuktam."
