Mission to not fall in love

56. ,,Ne gondolj a rosszra"

-Steve...-szólt hozzá Reinna ahogy végre minden titok nélkül készülhettek egymás mellett aludni.-Steve...-nem válaszolt.-Nem tudnál megnyugodni? Csak egy picit?-kérdezte ahogy elésétált.
-Komolyan erre volt szüksége a csapatnak hogy elérjék hogy lebukjunk előttük? Úgyis gondoltuk hogy a gyűrűt egy másodperc alatt kiszúrja valamelyik.
-Akkor miért nem tudsz megnyugodni? Most mondtad ki hogy számítottunk rá.
-Én...mindegy.-ment a fürdőbe. Reinna utána ment.
-Steve...
-A kislányunkról van szó érted?-kezdte.-Arról a kislányról akire annyira vágyunk. Nem egy vicc vagy egy játék.
-És az a kislány erősebben jelen van az életünkbe mint gondolnád.-ölelte át a kapitányt ahogy a szemeit rajta tartotta.-Higyj nekem, az a kislány, a mi gyönyörű Emilynk itt lesz velünk. Az életünk fenekestül felfordítja majd, de ő lesz a legnagyobb csoda a mi világunkba.
-Miután viccelődtek szörnyen félek.
-Az én kapitányom nem fél semmitől. Az lehetetlen.-simogatta meg az arcát ahogy a kezeit Steve a sajátja közé vette. Egy apró csókot nyomott a tenyerébe és újra az arcához értette azokat a puha kezeket.
-Félek. Sok mindentől. De a legjobban attól hogy nem leszel az életem része.
-Nyugodj meg, mert ettől egy cseppet se kell félned.
-Honnan tudod hogy nem csinálok, teszek valamit ami miatt inkább majd elhagysz?
-Megerőszakolsz?
-Rei...
-Te arra se lennél képes.
-Rei...
-Amíg nem szeretsz ki belőlem...én itt leszek. Érted?
-Hogy tudnék kiszeretni?
-Nézz rám szépfiú.-érte el hogy Steve elmosolyodjon.-Szeretem mikor mosolyogsz. Ha tudnád mennyire.-túrta a kezeit a hajába.
-Szeretlek Rei.
-Ne haragudj rájuk rendben? Én se haragszom. Helyette büntessük meg őket.
-Mire gondolsz?
-Egy hosszú, hangos éjszakára.-Steve felkapva őt ültette a fürdőszoba pultra.
-Te hogy tudod mindig ilyen gyorsan túl tenni magad mindenen?-támaszkodott meg mellette.
-Rajtad mégsem tudom túl tenni magam. Te vagy a kivételt erősítő szabály.-humorizált de komolyan is gondolta amit mondott.
-Ne is tedd. Kérlek. Még ha te is újra eltűnnél az életemből komolyan nem lenne értelme élnem.
-A feleséged akarok lenni. Nem egy szellem az életedbe.-simogatta meg az arcát.
-Őrültnek tartanál ha azt mondanám minél előbb oltár elé akarlak vinni?
-Hogy őrültnek tartanálak e? Az vagy, nem?
-Rei...
-De ebbe az őrültségbe én is belemennék. Szeretnék minél előbb a feleséged lenni. Talán az nyugtatna meg hogy az első célt elértük az életünkbe.
-Holnap ha bemegyek megkérdezni mikor lenne szabad időpontjuk?-simogatta meg Reinna combját.
-Én meg menjek ruhát nézni?-kérdezte széles mosollyal.
-Elkísérlek.
-Biztos hogy nem! Azt most azonnal felejtsd el! Ki van zárva.
-De miért?-pislogott.
-Hogy miért? Nem láthatod a ruhámat.
-Miért ne láthatnám?
-Mert balszerencsét hoz.
-De veled akarok lenni.
-Ahogy én is veled. De majd a lányok elkísérnek. Gondolj bele Morgan hogy fogja élvezni.
-Arra gondoltam lehetne a koszorúslányunk.
-Erre gondoltam én is.-vallotta be.
-És a gyűrűk? Mikor vesszük meg?
-Holnap reggel ott kezdünk.-csókolta meg a kapitányt, akinek az arcára mosoly ült.-Gyorsan elűztem a rossz gondolataid.-figyelte őt.
-Hogy?
-Máris nem a rossz dolgokon gondolkozol.
-Látod? Te vagy a megoldás mindenre.
-Tehát most hogy jó kedved lett felejtsem el a hangos, hosszú éjszakát?-viccelődött.
-Nem. Abból nem engedek.-kapta fel könnyedén a pultról, ahogy az ajkai azonnal érintették Reinnaét.-Szeretlek Rei.
-Én is kapitányom.