Mission to not fall in love

20. Dánia?

Steve napok óta nem jelent meg Reinna házánál. Annak ellenére mennyire küzdeni akart kettőjükért most feladni látszott ez a küzdelem. Már-már Reinna is hiányolta a kapitány jelenlétét.
-Reinna.-Rei felébredt a gondolataiból Fury hangjára.-Minden rendben?
-Persze.
-Nem úgy néz ki.-átlátott rajta.-Beszélni akarsz róla?
-Miért akarsz mindig úgy bánni velem mintha az édesapám lennél?
-Régóta ismerlek, egészen fiatal korod óta. Szerintem érthető amiért így viselkedek veled, hogy érdekel mi van veled.
-Nem tudom mi van velem...el vagyok veszve.
-Érzem hogy van valami...nem te vagy az az ügynököm aki egy ilyen küldetésen sebesüléssel tér vissza.
-Figyelmetlen voltam.
-Te figyelmetlen? Mi vonta el a figyelmed?
-Nem tudom.
-A kapitány?
-Tudom...hogy mindig jót akarsz nekem. Tudom jól. De...nem tudnál most is segíteni?
-Miben kell a segítségem?
-Segíts a dániai alakulathoz áthelyeztetni engem.
-Dánia? Rei, normális vagy? Nem.
-Én...úgy érzem szükségem van erre. Hogy kitisztítsam a gondolataim.
-Ha ennyire ki akarod tisztítani, elengedlek egy hónap pihenőre valami wellnes, luxus helyre. Nem Dániába.
-Eleget pihentem azt hiszem az idő alatt míg...álházasságban éltem.
-Akkor most mi a probléma?
-Az érzéseim. Ha...távol leszek...talán jobban leszek.
-Reinna.
-Hazudtam neki. Hazudtam magamnak. Hazudtam mindenkinek.
-Miről beszélsz?
-Belémszeretett.
-A kapitány?-Rei nem válaszolt.-Ezzel mi a baj?
-Belémszeretett ahogy én is belé. De hazudtam neki, hazudtam magamnak is hogy ez nem így van. Hogy egyáltalán nincsenek érzelmeim iránta és jobb nekünk külön utakon.
-Egymásba szerettetek?-lepődött meg.
-Ilyen a formám.-mosolyodott el de egyáltalán nem volt őszinte.
-Akkor miért akarsz menekülni? Nem lenne könnyebb megbeszélni vele és...ki tudja? Lehet az élet egy út felé sodorna titeket?
-Azt gondolod én és ő...képesek lennénk együtt lenni boldogan?
-Nem rossz ember ő. Tény, hogy nagyon makacs bár ebben nagyon is hasonlít rád de a szíve a helyén van. Biztos vagyok benne ha szeret téged nem ártana neked soha.
-Most azt akarod hogy elbizonytalanodjak?
-Nem. Csak azt hogy gondold át. És talán egy picit hogy elbizonytalanodj. Nem akarlak elveszíteni a csapatból.
-Nem veszítesz el csak...
-Csak majdnem.
-Azért kérlek járj nekem utána rendben?-állt fel a székből.-Ha tényleg lányodként tekintesz rám akkor segítesz.
-Meglátom mit tehetek.
-Köszönöm Nick.-hagyta el a termet. Ahogy a földszinten sétált a kijárat felé a szeme megakadt Sharonon. Nem volt egyedül. A kávézóba ült a kapitánnyal és nagyon is úgy nézett ki jól érzik magukat.-Úgy néz ki...Dánia jövök.-motyogta az orra alatt.
Sorra futotta Rei a köröket a parkban mikor egy ismerőst vett észre.
-Rei!-kiabált rá.
-Reinna!-futott hozzá Morgan aki azonnal a lábát ölelte át.
-Pepper, Morgan!-lepődött meg.-Ti mit...?
-A játszótérre jöttünk. Morgan folyton Tonyt nyúzta hogy játszon vele de neki valami fontos dolga van így lehoztam.
-Reinna hova tűntél?-kérdezte Morgan.
-Jaj drágám.-vette fel a karjaiba ahogy magához ölelte.-Sajnálom.
-Miért nem laksz már Steve bácsival?
-Steve bácsi és én...külön utakra tértünk.
-Steve bácsi bántott?
-Nem! Dehogy!-ellenkezett azonnal.-Steve soha se bántana se engem, se mást.
-Akkor gyere vissza.-kérte.
-Kicsim, kérlek menj játszani addig én beszélek Reinnaval.-mondta neki Pepper. Morgan kisebb nem tetszést mutatva az arcán indult a játszótérre.-Tudod...a csapat egyáltalán nem haragszik. Eleinte nem értettük ezt az egészet de Steve mindent elmagyarázott és...egyáltalán nem haragszunk rád.
-Köszönöm...
-Nyugodtan eljöhetsz néha vagy...akár vissza is költözhetnél.
-Nem. Azt semmiképp.
-Az ami köztetek volt...tényleg csak álca volt?-Rei megrázta a fejét.-Ezt ő is tudja?
-Nem.
-Miért nem mondod el neki?
-Ma Sharonnal láttam őt...és...boldognak tűnt.
-Veled akkor mi lesz?
-Továbblépek.-egy keserű mosoly ült az arcára.
-Továbblépsz?
-Ma kértem Furyt helyezzen át.
-Áthelyezés? Mégis hova?
-Messze...messze innen.
-Messze?!
-Pepper ezt nem mondhatod el senkinek.-szólt rá.-Nem akarom hogy bárki is tudja legfőképp nem Steve.
-Rei nem mehetsz el.
-Talán ez lesz a legjobb mindenkinek.
-Kinek? Neked? Neked lehet, de Stevenek?
-Stevenek is. Majd továbblép. Napok múlva már emlékezni se fog rám.
-Rei.
-Ígérd meg hogy ez köztünk marad.
-De...
-Kérlek.
-Ígérem.