BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

5. Rész - Közelség

Miért is jelentkeztem modell szakra?

Minden olyan ember aki ismer, feltehette volna ezt a kérdést, hisz talán tőlem állt a legtávolabb az, hogy a kamera előtt, mindenkit ledöntő magabiztossággal, pózoljak idegeneknek, tudva, hogy a képemet akár több ezren is láthatják. Kis koromban érdekelt ez a szakma, de annyiszor hittem el, hogy nem nézek ki jól, hogy esélyem sincs ilyen téren érvényesülni, hogy már már "csak azért is" akartam érteni ehhez, hogy a bennem lakozó kislánynak megmutassam, nem igazak amit mondtak rám gimiben. Igenis rossz ötlet éheztetnem magam a megfelelő külsőért.
Ha nem jutottam volna be, akkor elgondolkodtam volna azon, hogy a szekálóim állításai igazak-e, de így, hogy gondolkodás nélkül felvettek, már másra adott hinni okot. Szerettem volna megtanulni, hogyan öltsek fel egy olyan, megrendíthetetlen arcot, amiről csak úgy potyognak a negatív megjegyzések. Be kellett vallanom magamnak, hogy a világ nem változik, így alkalmazkodni kell.

Kicsit izgultam azon óra előtt, amikor a modellkedést tanították. Felix felvázolta nemem gyorsan, hogy hogy is szokott ez kinézni, miközben a terem felé sétáltunk. Elvileg minden órán kapunk egy témát, legtöbbször érzelmeket, néha színeket, még ritkábban pózokat, esetleg elvont fogalmakat, amiket vagy párban vagy csoportban be kell mutatni. Ha minden igaz, akkor egyedül kiállni csak az év vége fele kell majd, mert szerintük az volt a legnehezebb. Egyedül vinni a show-t. A párok, csapatok szabadon választhatóak voltak, s a megörökített képekből készült el a portfóliónk, melyre a jegyeket kaptuk.

Igaz igyekeztem minél távolságtartóbb lenni, de mivel Felix volt az egyetlen akit ismertem, és nem mellesleg nagyon szimpatikus volt, ezért reménykedtem benne, hogy lesz velem párba.

- Nagyon izgulsz? - szakított ki elmélkedésemből az említett.. vagyis inkább gondolt személy.

- Nem. Miért izgulnék? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben a következő óra terméhez igyekeztünk.

- Jah én nem tudom. Csak már vagy 5 perce rágod a szádat és bambulsz úgy előre, hogy sorban ugranak el előled az emberek, nehogy neki menj valamelyiküknek. - vont vállat. Észre se vettem magam..

- Csak azon gondolkoztam, hogy.... - be se tudtam fejezni a mondatot mert félbeszakított.

- Igen leszek veled párba, ha úgy van. - mondta nemes egyszerűséggel. Kicsit meglepődve pislogtam rá nagy szemekkel, miközben beléptünk a nagy terembe, ahol a következő óránkat tartották. Ennyire könnyen megfejthető volnék, vagy csak olvas a gondolataimban és igazából egy vámpír? Amúgy is gyanúsan fehér a bőre. Van a vámpíroknak szeplője?

Nem reagáltam végül semmit. Ha ennyire könnyen kiismert, akkor úgy sem lett volna rá szükség. No meg aztán hallgatás beleegyezés.

Tekintetem levezettem róla, hogy fel tudjam mérni a terepet. Egyik oldalon tükrök előtt sminkelt pár lány, középen egy fotós állította be a fényeket egy hatalmas, fehér színű vászon előtt, balra pedig egy kisebb csapat beszélgetett. Hunyorítva próbáltam kivenni, hátha láttam őket az előző órán, de a fények pont úgy voltak felállítva, hogy maximum a sziluettjüket ismerhettem fel. Minél többet néztem őket, annál jobban szokott hozzá a szemem, és egy kis idő után ki tudtam venni az egyiküket.

- Jungkook is modell szakra jár? - leheltem szinte a szavakat elhűlve. Milyen elcsépelt dráma ez? Először ugyanabba az egyetembe iratkozok be, ahol ő is tanul, aztán ugyanazt a szobát kapom, amiben ő is lakik. Erre még ugyanarra a szakra is járunk? Menten lemegyek hídba...

- Ismered Jungkookot? - érkezett mellőlem a kérdés. Ekkor esett le, hogy ezt hangosan is kimondtam. - Ő miatta voltál olyan az előadóban? - állt össze Felix-nek a kép. Kezd kicsit idegesíteni, hogy ennyire könnyen meg lehet fejteni engem...