BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

15.Rész - Új emlékek

Yana és Felix közeledő beszélgetése rázott fel minket abból a bódult állapotból, amit egymás közelsége okozott. Egyszerre fagytunk le és néztünk egymás szemébe. Sok mindenért voltam Jungkookra mérges, de most bármit megadtam volna azért, hogy kicsit tovább lehessünk így.

Szomorúan pislogtam rá párat, majd lehajtva a fejemet toltam picit el magamtól, ami miatt lecsúsztak a kezei a derekamról és csak bánatosan lógtak a teste mellett. Egymás tekintetét fürkésztük, hallgatva Yanáék közeledő lépteit, majd mikor kattant a zár, az ajtó felé fordultam és magamra erőltetve egy kamu mosolyt kiléptem a "fénybe". Kurtán válaszoltam az elhangzó kérdéseikre, s igyekeztem minél hamarabb lejutni a nappaliba. Pia kellett, pedig tudtam, hogy ez nem a legjobb ötlet volt, tekintve az akkor már eléggé illuminált állapotomat.
Igazából én se tudom mi tett be ennyire a lelkivilágomnak, hogy a földig akartam inni magam. Lehet, mert majdnem tettünk valamit, amit nagyon nem kellett volna. Igaz ez a csípő-összeérintős dolog is olyan, hogy lecsapnám a pasim, ha megmerné tenni egy másik lánnyal, de szerencsére egy csók sem csattant el.
Aztán lehet pont ezért voltam úgy ki, mert annyira vágytam rá..

El kellett felejtenem Jungkookot. Abban a pillanatban a pia jelentette a megoldást, pedig aki józanul átlátta volna a dolgot, az pontosan tudta, hogy az a világ legnagyobb hülyesége, ha az aki miatt teszed, konkrétan a szobatársad. De nem érdekelt. Nyomomban Felix-xel, odasiettem a dohányzó asztalhoz, amin a piák voltak és nem is nézve, hogy mi van a címkén, húztam meg egy átlátszó löttyel teli üveget. Szemem összeszorult, még a fenekemet is befeszítettem a maró érzésre, de mentem tovább és ittam a következő, színes löttyös üvegből. Ugyanaz volt a testem reakciója, de nem érdekelt ez sem.

Miért mindig én szívom meg ezzel a férfivel? Már pont sikerült volna elfelejtenem, erre egy szobába raknak az új egyetememen. Ráadásul barátnője van.

Ki kell vennem egy lakást...

De ahhoz money is kéne!

El kellene mennem megint dolgozni...

Száguldoztak a gondolataim. Utánna nyúltam egy újabb átlátszó löttyös üvegnek, de Felix gyengéd érintésé, megállított abban, hogy azt a számhoz emeljem. Ködös tekintettel néztem bele az ő szemeibe, miközben minden érzelmem kiült az arcomra.

- Elég lesz. - mondta megnyugtatóan, viszont pont akkor kezdett hatni az egyik pia, így a fejem kicsit beszúrt.

- Hé embereeeek!!! - kurjantottam elnézve róla. - Nem akarunk táncolniiiii?? - kérdeztem, miközben a lépcsőn leérkező Yanára néztem. A többiek ujjongtak, Yana szemében valamilyen kreatív fény csillant (vagy csak a csillár), Jungkook pedig aggódva nézett engem, de én elkaptam róla a tekintetemet.

Nem akarok rád gondolni és az elszúrt múltunkra..

Amint bekapcsolta Yana a zenét én elkezdtem ugrálni és énekelni az adott számot. Hajamat összevissza ráztam, kezeimmel hadonásztam, pörögtem. Egyszóval buliztam.
Olyan rég tudtam ilyen önfeledten csinálni bármit, hogy muszáj volt kiélveznem minden pillanatát. Forgott velem a világ, de ez egy furcsa álomszerű hatást kölcsönzött az egész élménynek.

Felix végig velem táncolt, hol csak egymás mellett, hol a csípőmre tett kezével követte a mozdulataim. Ugyanolyan összhang volt köztünk, mint az órákon, Jungkook pedig ugyanolyan elkalandozott volt, mikor Yana nagy nehezen rávette, hogy vele táncoljon, mint mikor fotózni szokták.

A falon lévő óra szépen ketyegett, egészen este nyolcig, amikor már olyan szinten sokat ittam, hogy minden gátlásomat levedlettem. A többség ki volt purrcanva, így terültek el vagy a fotelbe, vagy a kanapén, vagy a szőnyegen. Yana meglepő módon Felix-el diskurált én meg kuncogások közepette próbáltam tölteni magamnak valamit még, de mindig meginogtam és ezért félrement.

- Upsz... hehe... hehe.. he - rázkódott a vállam és ha nem lettem volna fáradt, biztos hangosan röhögtem volna, de így csak valami robotias hang jött ki a számból.

- Nem gondolod, hogy elég lesz már? - kérdezte hirtelen, mellettem állva, Jungkook. Ijedtemben megugrottam és kikerekedett szemekkel néztem rá, majd a lábam elé.

- Most néézd meeeeg... kiöntöttem miattad. - mondtam lebiggyesztett ajkakkal, majd megpróbáltam körömmel felszedni a földről a piát.

- Nem azért, de szerintem te többet öntöttél ki az elmúlt tíz percben, míg próbáltál valamennyit kitölteni magadnak. - lehet, hogy teljesen normálisan mondta, de az akkori énemnek minden szava támadásnak hatott.

- És még kötözködik is... - fordultam meg hirtelen, aminek az lett a következménye, hogy majdnem a mellkasába zuhantam, annyira elvesztettem az egyensúlyom. Kegyetlenül ügyetlen voltam és biztos voltam benne, hogy a józan énem legszívesebben lelőtt volna, ha pofára esek. De még is találkoztam a padlóval, igaz nem arccal lefele, mert a karjaimat valahogy még időben sikerült kitennem magam elé, s ezzel felfogtam picit az esésem.

- Úristen! Jól vagy? - ugrott mellém Jungkook. Hirtelen mozdulatának, és hogy benne is azért volt pia rendesen, megingott és a hason szétterült énemen kellett megtámaszkodnia.

- Áu... remélem elégedett a kartámasz szolgáltatásunkkal. - nyögtem Jungkook súlya alatt, majd erőt vége magamon megpróbáltam kinyomni magam, de a padló meleg közelsége emlékeztetett, hogy a fekvő ilyenkor sose megy.

- Gyere segítek! - térdeire támaszkodva próbált meg felállni, így míg ő egy gyönyörű fél-guggolást csinált, addig én megragadtam a karját és a kevés egyensúlyunk miatt, mindketten a földön kötöttünk ki. Először még csak meglepetten pislogtunk egymásra, majd mindkettőnkből egy hangos nevetés tört ki. Annyira szerencsétlen volt az egész helyzet, bénáztunk, még is rég nevettem már ennyire jót, ennyire őszintén.

Hátamat az asztal lábának döntöttem és igyekeztem picit lenyugodni. Pihegve néztem rá a kócos hajú, gyűrött pólójú Jungkookra, aki mosolyogva és csillogó, fekete szemeivel engem nézett. Somolyogva én is viszonoztam gesztusát, majd előre néztem.

- Vissza kellene menni az egyetemre. - sóhajtottam szemezve az egyik fotel kartámlájával.

- Vissza. - reagált ő is szűkszavúan. - De egyedül nem mehetsz. Visszakísérlek. - kicsit jobban oldalra döntötte a fejét Jungkook, így pár tincse a szemébe lógott. Lágyan elmosolyodtam a látványára és jobb kezemmel óvatosan kisimítottam a haját az útból.

Ha valaki akkor látott volna minket, csak két részeg fiatalt figyelhetett volna meg, ahogy a hideg padlón, egy hatalmas pia pocsolya mellett ülnek egymás mellett és olyan szeretetteljesen néznek egymásra, mint a huszonöt év után újra egymásra talált házasok.

Ez egy olyan pillanat volt, ami örökre bevésődött megint a szívembe. Soha nem akartam elfelejteni még akkor sem, ha Jungkook barátnője pár méterrel arrébb berondította ezt az emléket...

~~~
Kedves Olvasóim!
Köszönöm azoknak, akik szavaztak a borítót illetően, a többség az új mellett döntött, így az meg lett változtatva.
Elnézést kérek tőletek! Hamarabb szerettem volna hozni ezt a részt, csak a tegnapom és az estém nem úgy alakult, ahogy szerettem volna.
Remélem ennek ellenére tetszik majd nektek.
Jó olvasást! A véleményeteket pedig mindig nagy szeretettel várom!❤️

xXSunnyXx