BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

26. Rész - Esőben futva

Yana ott állt összegabalyodva az egyik diáktársunkkal, akit sokszor láttam már a közelünkben, de egyszer sem láttam a csapatukkal beszélgetni. Míg a srác Yana derekát markolászta, addig a lány a másik hajába túrt. Szenvedélyesek voltak, annyira, hogy szinte teljesen elfelejtkeztek a körülöttük lévőkről. Épp felfedezték egymás száját, amikor megzavartam őket. Yana elpirult, zavarba jött és azonnal könyörgött, hogy ne mondjam el Jungkooknak.

Ez történt volna egy kicsit ideálisabb világban.

Ehelyett viszont..

- A francba már Felix! - hitetlenkedve csaptam a combomra, de az előttem lévő kettő csak szép lassan mászott ki a másik szájából. Yana lenézően mért végig, majd biccentett egyet a táncparkett felé.

- Húzz el innen. - mondta flegmán, én meg kezdtem ideges lenni, amiatt, hogy ennyire hidegen hagyja még az is, hogy lehet elmondom a szobatársamnak.

Semmilyen bűntudat, lelkiismeretfurdalás?

Kérdőn néztem Felixre, akinek legalább halványan láttam a szemeiben a megbánást.

- Sajnálom! - tátogta nekem és ez alatt gondolom arra utalt, hogy a bolondját járatta velem, míg én próbáltam kitalálni, hogy kivel csalja Jungkookot a lány. Hisz mi más lett volna ez, ha pontosan tudta, hogy ő volt az akit kerestem, még is lelkesen vett részt a találgatásomban.

Yanára néztem ismét, de látva a lány továbbra is nemtörődöm arcát elkezdett egy keserű érzés szétáramlani a mellkasomban. Hogy is érdekelhetett engem az ő lelkivilága, ha ilyen könyörtelenül tudott viselkedni.

- El kellett volna mondanom Jungkooknak már az elején. - undorodva néztem rájuk.
Az biztos volt, hogy Yanát abban a pillanatban szinte gyűlöltem, de Felix-el kapcsolatban nem tudtam, hogy hogyan érezzek. Egyrészt átverve is éreztem magam, másrészt pedig egy komplett idiótának gondoltam magam, amiért nem vettem észre azt, ami konkrétan az orrom előtt volt.

- Mit kellett volna elmondanod nekem? - ereimben teljesen megfagyott a vér, mikor meghallottam Kook hangját mellőlem. Yana ekkor már hajlandó volt kimászni Felix karjaiból és nagy szemekkel nézett Jungkookra. A férfi csak állt ott. Próbálta feldolgozni amit lát, majd lassan összerakott mindent a fejében. Minden érzelem kiült egy pillanatra az arcára és legszívesebben elráncigáltam volna onnan, ha tudtam volna mire milyen reakciója lesz. Jól tettem, hogy nem értem vagy szóltam hozzá, mert egyszer csak elkomorult az arca és ridegség kezdett áradni minden porcikájából.

- Már rég szakítanom kellett volna veled. - mondta érzelemmentesen Yanának, aki felháborodva tátotta el a száját. Nem is értem..
- Yana. Soha ne gyere a közelembe. - mondta Kook miután a lány tett felé egy lépést, majd elfordult a tőle és rám vezette tekintetét. Ekkor viszont teljesen megváltozott az arca. Csalódottság és szomorúság árasztotta el gyönyörű vonalait, s szemei is vissza vettek a korábbi csillogásukból, amit még táncolás közben figyelhettem meg.

- Te ezt tudtad? - kérdezte szomorúan, mire bólintottam egyet. Szerettem volna folytatni, de mielőtt megszólalhattam volna Jungkook a hajába túrt és elindult kifele a szórakozóhelyről. Nem értettem, hogy miért rám haragudott jobban, de ösztönösen szaladtam utánna.

- Jungkook várj! - kiáltottam, de hangom suttogás volt a dübörgő zenében. Futottam volna utána, ahogy csak tudtam, de ezt a cipőm sem engedte illetve az elém vágódó testek sem. Mintha pont Kook után csapott volna össze a tömeg egy hatalmas hullámként.

Kínzó lassúsággal sikerült kiérnem a bejáraton, a torkomban egyre csak erősödött egy fojtogató érzés. Talán a tehetetlenség miatt, amiért le lettem lassítva, pedig legszívesebben sprinteltem volna Kook után.