BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

19. Rész - Érintése nyomán

Akkor már tudtam, hogy Jungkook szemei valamiféle különleges varázserővel bírtak, még se számítottam rá, hogy ilyen hamar elűzik a korábbi dühömet, mint mikor szembetalálkoztam velük. Elszánt volt még is kétségbeesett az a gyönyörű szempár, a szívem pedig hirtelen nem érzett semmi mást csak azt, hogy bizony zavarba jöttem.

- Miért kerülsz hirtelen? - kérdezte Jungkook közelebb lépkedve hozzám. Elvezettem róla a tekintetemet, hogy nyerjek egy kis erőt az ellenálláshoz, de valahol mélyen tudtam, hogy már rég a bűvkörébe kerültem ennek a félistennek.

- Jungkook ezt ne most. - mondtam neki sóhajtva. Minden egyes pillantása égetett, ahogy kémlelte az arcomat. Mikor megállt, akkor lehetett köztünk talán öt méter, de pár másodperccel később picit csökkentette ezt a távolságot. Testem nem engedelmeskedve nekem, lángolt fel közeledésére és én lehunyva a szememet, egy hatalmasat nyelve igyekeztem helyre rakni magamba mindent.

Alig eszméltem fel rá, mikor hirtelen előttem termett és gyengéden, még is határozottan megfogva a karomat, behúzott egy szűk kis szobába. A büfé raktárfélesége lehetett, mert a polcokon kávék, szendvics alapanyagok, különféle teák és még sok minden helyezkedett el.

- Jungkook, miért vagyunk itt? - kérdeztem megpróbálva felvenni magamra egy kicsit mérgesebbnek tűnő álarcot, de legbelül már a lábam is remeget, amiatt, hogy kettesben vagyunk. Kook mintha zihált volna, ide-oda kapkodta a tekintetét a helyiségben miközben igyekezte összeszedni a gondolatait. Beletúrt a hajába és idegesen dobolt az egyik lábával miközben a másikra helyezte a testsúlyát.

- Nekem barátnőm van. - szemei lángoltak ahogy engem nézett. Szidásnak hangzott a mondata, emiatt lesütöttem a szememet és egy zsákot kezdtem el szuggerálni, ami hínárral volt tele.

- Tisztában vagyok vele. - mondtam halkan.

- Akkor miért csinálod ezt? - kérdezte idegesen. Lehet a hangneme miatt, vagy hogy olyan támadó volt a testtartása, egyből védekezésbe kezdtem, s dühösen ránéztem.

- Ugyan még is mit? - kicsit felcsattantam be kell, hogy valljam.

- Hát ezt. Mindig mikor a közeledben vagyok elvesztem az önuralmam. - mondta.

- Már ne is haragudj, de nem én rohantam utánad, hogy berángassalak egy üres, szűk kis helyiségbe. - mutatóujjammal feléböktem, miközben tettem felé egy lépést. Nem értettem, hogy honnan jön ez a hirtelen indulat, amit Kook produkált. Elegem volt az érzéseimből. Elegem volt, hogy ennyire fel tudott kavarni ez a férfi.

- Mi volt az a modell órán? - kérdezte ismét és tett egy lépést felém. Mielőtt még szólásra nyitottam volna a szám, megszólalt, de ezúttal sokkal lágyabban, mint eddig. - Teljesen megőrjítettél.

Lehet csak mert teljesen összezavarodtam,nem tudtam semmi értelmeset se kinyögni a számon. Hangneme megváltozott, inkább suttogott, mint sem kiabált. Gyorsan vettem a levegőt és folyamatosan cikázott rajta a tekintetem, ahogy egyre közelebb lépdelt hozzám, szinte már megint összeért a mellkasunk. Bal kezét jobb vállamhoz emelte és a kézfejének külső részével lassan végigsimított bőrömön egészen a könyökömig. Hála a rövid ujjúmnak érezhette, ahogy lassan libabőrös lettem érintése mentén és szinte már a szívverésem is hallható volt, olyan gyorsan zakatolt.

- Teljesen megőrjített, ahogy hozzám értél, ahogy hozzám simultál és úgy érzem ha nem kapok ebből az érzésből többet belebolondulok. - suttogta enyhén rekedtesen szinte már a fülembe. Arca pár centire volt az enyémtől, míg lassan el nem fordította, hogy majdnem szembe legyen velem. - Nem lehet, mert barátnőm van, de egyszerűen annyira... - szinte már lehelte a szavakat a számra. Szám elnyílt, szemeimet nem tudtam levenni az ajkairól kivéve mikor az íriszeibe bámultam.

- .... kívánlak.

Mellkasomból egyenesen az combjaimig száguldott ettől az egy szótól egy áramszerű bizsergés. Szinte már kétségbeesetten fújtam ki a levegőmet és szívtam be újra. Kezeit ezúttal az arcomhoz vezette fel, amibe beleborzongtam, s ezúttal csak a szemeit tudtam kémlelni, hogy vajon mire készülhet.

- Én... - leheltem, de hüvelykujjával lassan végig simítva az alsó ajkamon elérte, hogy meg se tudjak szólalni. Élesen szívta be levegőt, miközben kicsit lehúzta az ajkamat, ami miatt jobban elnyílt a szám és én is hallhatóbban lélegeztem. Már csak egy hajszálon függött mindkettőnk önuralma. Mint akik részegek, úgy próbáltunk ellenállni a másik bódító jelenlétének. Egyre több felületen érintkeztünk és emiatt szinte állandóan éreztem azt a bizsergést a bensőmben ez pedig nem könnyítette meg, hogy ellen tudjak állni.

Köd telepedett az agyamra. Yana már csak egy kósza gondolat foszlány volt az elmém egyik eldugott zugában és a tudat, hogy csak egy kicsit kellene előre döntenem a fejemet ahhoz, hogy Jungkook végre megcsókoljon, már engem is megőrjített. Ha ebbe a szituációba azon a bulin kerültünk volna, szinte biztos, hogy már egymást faltuk volna, a piának hála.

- Nem lehe... - suttogtam.

- Nem érdekel. - lehelte már a számra, de mielőtt végleg összeérhettek volna ajkaink, kinyílt az ajtó és egy értetlenkedő büfés néni lépkedett be rajta. Mi épphogy kicsit el tudtunk távolodni egymástól, s míg én lesütött szemekkel beharapott ajakkal igyekeztem rendezni a légzésemet, addig Jungkook a tarkóját vakargatva nézett körül a helyiségben, mintha csak keresne valamit.

- Ti meg még is mit kerestek itt? - kérdezte csípőre tett kézzel a néni.

- Én... ömm... mi.. izé. Byul új az egyetemen és meg akartam neki mutatni, hogy hol van a büfés raktár. - mondta el az általa kitalált sztory-t. Látszódott a nénin, hogy nem nagyon veszi be Jungkook alakítását, ezért előre léptem.

- Csak, mert nem értettem, hogy hogy tudnak ennyire felkészültek lenni mindig a büfében. Jung...won, - igyekeztem én is más névvel illetni Jungkookot, ha már az én kilétemet is megvédte. - ... pedig váltig állította, hogy minden már előre el van készítve. Nem akartam elhinni és ezért megnéztük a raktárukat. De igazam volt abban, hogy ön egy csodálatos büfés, aki nem holmi készételeket ad nekünk. - hízelegtem, ahogy csak tudtam, hogy nehogy valakinél "feldobjon" minket. - Hisz nem véletlenül itt a legfinomabb minden. Mindent önök csinálnak. - úgy mutattam rá az egyre büszkébb nénire, mintha egy földre szállt angyal lett volna.

- Mindent bizony! - mondta kihúzva magát.

- Tudom, hogy senkik vagyunk, hogy ilyen titkokat megosszon velünk, de mit ajánl? Melyik a legfinomabb dolog, amit meg is tudunk venni a büfében? - kérdeztem, mire látszódott, ahogyan az egoja egyre csak növekedett.

- Hát.. - tűrt egy hajtincset a füle mögé. - Van egy specialitásom. Bármikor jöttök én kedvezményesen megcsinálom nektek. - mondta, mint aki zavarba jött.

- Á nem kell kedvezmény. Meg szeretnénk rendesen fizetni a két, csodálatos kezének munkáját! - hízelegtem. - Viszont most sajnos futnunk kell órára, de nem sokára lehet tudunk venni ilyen specialitást. - mosolyogtam, s meglökve Jungkookot elkezdtünk kiaraszolni a helyiségből, eltotyogva a néni mellett.

- Rendben. - mondta, mikor mi már az ajtóban voltunk. - Akkor majd várlak titeket Jungkook.

Mi a...?!

~~~
Kedves Olvasóim!
Nagyon köszönöm a kommenteket és a voteokat.
Tudom, mindig a véleményetekre vagyok kiváncsi, de tekintve, hogy ez is kicsit.. "szenvedélyesebb" rész lett, így ne kíméljetek a gondolataitokkal.
Remélem tetszett a rész❤️

xXSunnyXx