BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

1. Rész - Egy kulcs, egy ajtó

Félve álltam meg a hatalmas épület előtt. Kezeimmel rászorítottam hátizsákom pántjára, majd egy nagyot sóhajtva vettem célba a suli hatalmas kapuját, magam után húzva egy kisebb bőröndöt.

Igyekeztem észrevétlenül elsuhanni a diákok tömege mellett, habár ez szinte lehetetlen feladatnak tűnt, annak ellenére, hogy semmi kirívó nem volt rajtam. Ha lehetséges akkor még inkább kerültem a feltűnést, mint azelőtt. Nem álltam le csak úgy beszélgetni valakivel, nem mentem oda és érdeklődtem, hogy hogy telik a napjuk. Próbáltam minden létező szociális interakciót kerülni, amennyire csak lehetett. Régen talán előfordult, hogy egyszer kétszer elkezdtem beszélgetni tanárokkal. Na ez most teljesen ki volt zárva.

Lépteim az egyetem hatalmas aulájába vezettek. Ott volt egy apróbb pult, mögötte egy viszonylag fiatal lánnyal, aki az eltévedt, félévben átiratkozó diákoknak segített az útba igazodásban, így mivel én is el voltam veszve, felé sétáltam. Mosolyogva értem elé, s enyhén áthajolva kezdtem el beszélni, ugyanis félő volt, hogy a diákok adta hangzavar miatt nem hallott volna engem.

-Szia! -intettem.
-Megtudnád mondani nekem, hogy hol lehet kikapni a szobakulcsokat? -biccentettem oldalra aprón a fejem, hogy azzal is jobban megerősítsem a kérdésemet, bár már reflexszerűen csináltam.

-Szia! Persze. Jobbra van egy ajtó... -mutatott az egyik folyosóra. -..ha ott befordulsz és mész még egy kicsit, akkor kiszúrod a táblát, amire ki van írva hogy "kulcsok". Amögött tudod elkérni. -mosolygott vissza rám kedvesen.

-Nagyon szépen köszönöm!  -hajoltam meg, majd igyekeztem azt az útvonalat követni, amit mondott. Hamar megtaláltam azt a bizonyos ajtót, s két kopogás után már be is léptem rajta. Apró helyiség volt egy halom polccal és egy kisasztallal, ami mögött egy idősebb bácsi ült. Pocakos és szemüveges. Tipikus nagypapa hatást keltett.

-Jónapot! -köszöntem illedelmesen és egy aprót meg is hajoltam.
-A kulcsomért jöttem. -nyújtottam át a személyimet. Mutatóujjával feltolta szemüvegét, majd enyhén nyitott szájjal vette ki kezemből a kisebb műanyag darabot, amit hunyorogva igyekezett elolvasni.
Lassan felállt, majd végig futtatva szemeit a polcokon kezdett el keresgélni az egyik rajtuk lévő dobozban. Hamar megtalálta a kulcstartóval ellátott fémtárgyat, s egy aláírást követően, már az enyém is lehetett hivatalosan. "0901"-es szoba. Kicsit kínosan, de ismét megálltam az információpultos lány előtt.

-Bocsi, hogy megint zavarok, csak nem tudom merre van a szobám. -húztam el a számat, mire bátorítóan rám mosolygott.

-Ugyan. Én azért vagyok itt, hogy segítsek. Nem mellesleg örülök, hogy megtaláltad a kulcsod. Hányas szoba? -kérdezte.

-Amm.. 09... 01. A 0901-es. -néztem fel a szemeibe ismét, de mintha ráfagyott volna az arcára a mosolya.

-0901??? -kérdezte enyhén makogva.

-Igen? -vontam fel kérdőn a szemöldökömet.

-Ah... per.. sze. Az a második emeleten van. Sorrendben vannak a számok. Megtalálod. -mondta, s gyorsan le is zárta a beszélgetést, majd úgy tett, mint akinek pakolgatnia kell egy halom papírt.

Furcsán méregetve őt indultam meg a lépcső felé. Lehet nem is kellene sajnálnom, hogy kevesebbet nyitok emberek felé. Olyan hirtelen változik a hangulata mindenkinek én meg feleslegesen stresszelem magamat azon, hogy kitaláljam vajon miért.

Megráztam a fejem, majd gyorsan kezdtem el szedni a lábaimat, mivel érdekelt a szobám és már igazán kijárt volna nekem egy kis pihenés. Már maga az utazás is hosszú volt és fárasztó, de mivel csak holnaptól kellett elméletileg bejárnom az órákra, így ki akartam élvezni a pihenést, amíg csak lehetett.