BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

9. Rész - Szótlanul

- Ti ott! - mondta kicsit hangosabban Yana. Eleinte nem figyeltem rá, mert azt hittem képtelenség, hogy hozzánk szóljon, de nem így volt.

- Jungkook szobatársa meg... Felix? Felix! - kérdőn néztem az említettre, mire ő vállat vont én pedig szép lassan megfordultam, hogy a csípőre tett kezű lány szemeibe tudjak nézni. Felvont szemöldökkel jeleztem neki, hogy figyelek, mire ő egy bájos mosollyal az arcán magamellé tette a kezeit.
- Ráértek hétvégén? Lesz egy kisebb házibuli a szüleimnél és szívesen megismernénk titeket. Hisz még is majdnem minden óránk ugyanaz, illetve boldogan tudnék meg többet a pasim szobatársáról. - a mondata végén már csak engem nézett.
- Ne értsd félre, kicsit sem zavar, hogy egy lánnyal lakik, de úgy gondolom barátnői kötelességem tudni, hogy kivel alszik együtt minden este a párom. - nem fedeztem fel semmit sem a hangjában, ami arra utalt volna, hogy hazudna vagy, hogy valójában máshogy gondolja. Őszintének tűnt és úgy nézett ki, mint akit egyáltalán nem zavar, hogy Jungkook más lánnyal lakik. Furcsa volt, mert engem nagyon zavart volna. Bár lehet csak azért gondolkodtam így erről, mert tudtam a múltunkról.

Felix-re néztem, hogy ki tudjam deríteni a véleményét a meghívásról, de ő megelőzött engem egy huncut mosoly kíséretében.

- Persze, ráérünk. - vágta rá, szinte egyből, amint a lány befejezte, majd mielőtt kiakadhattam volna, hogy engem meg sem kérdezett erről, egy kacsintással belém fojtotta a szót, ami következtében nagy szemekkel pislogtam rá, de csöndben maradtam.

- Szupi! Fenn vagytok instán? Mert akkor ott átküldök mindent, habár te nyugodtan megkérdezheted Jungkookot is. - mutatott rám hosszú körmeivel. Az említettre néztem, aki pont akkor találta meg a szemeimet tekintetével, majd lassan bólintottam.
- Akkor hétvégén találkozunk! - mondta lelkesen Yana és mintha ott se lennénk visszaült a helyére és elkezdet beszélgetni a barátaival. Én is visszafordultam Felix felé, hogy kérdőre vonjam, de mielőtt megszólalhattam volna ismét a szavamba vágott.

- Mielőtt bármit is mondanál, tudd nagyon csíplek, de az, hogy egész évben csak rajtam lógj nem állapot. Ismerkedned kell, és ezért mondtam a nevedben is igen. - feltartott keze majdhogynem a számon volt. Ennyire gáz lenne a helyzet? Már ott tartunk, hogy le akar rázni?

- Csak azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved edzeni. - hárítottam csak azért, mert tényleg idegesített, hogy már megint mindent "jobban tudott" nálam. Igaza volt amúgy, de ezt sose mondtam volna el neki.

- Na látod pontosan erről beszélek. Tudod mit! Nem, nincs kedvem. Úgyhogy most ugorj szépen ki a komfortzónádból és menj el egyedül edzeni. - mondta és elkezdte összepakolni a cuccait.

- Dehát! - szólaltam meg meglepődve.

- Nincs semmi dehát. Majd mesélj milyen volt. - kacsintva felkapta a táskáját és elviharzott. Jó taktika volt ez, mivel tényleg időm sem volt ellenkezni. Teljesen lefagyva ültem a székemen a végtelenül szórakoztató, kedves és vicces önnönmagammal, s hirtelen elkezdtek cikázni azok a gondolatok, melyek azt suttogták nekem, hogy milyen borzalmas is lesz egyedül. Hogy biztos mindenki engem fog bámulni és hogy tuti pont aznap lesznek a legtöbben.

Mielőtt tovább száguldhatott volna az elmém egyre merészebb és röhejesebb szituációk kigondolására, megráztam a fejem és megpróbáltam összeszedni magam. Habár rendkívüli módon irritált, hogy Felix már megint jobban ismert engem, mint én saját magam, de (szigorúan magamban) be kellett vallanom, hogy ismét beletrafált.

Muszáj volt kicsit kinyílnom a valóéletben is. Az rendben volt, hogy amikor modellkednem kellett, volt önbizalmam, de az órákon kívül is kellett volna valamennyi magabiztosságnak maradnia bennem ahhoz, hogy ne csak szegény Felix-et kövessem mindenhova, hanem legyen egy kis szociális életem is. Hisz ez jelentette az igazi kihívást. Ezzel bizonyíthattam magamnak, hogy tényleg képes vagyok kilépni a komfortzónámból.

Annyit gondolkodtam, hogy észre se vettem azt, hogy Jungkookék asztala is üres lett közben, így szinte egymagam voltam az ebédlőben. Úgy gondoltam telt már el annyi idő az étkezésem óta, hogy nyugodtan edzek anélkül, hogy a kaján visszajönne, ezért összepakoltam én is a cuccaim és elindultam a szobám felé, hogy ott lerakva a dolgaimat, összeszedhessen az edzős ruhám és átöltözhessek. A szobánk üres volt ugyan, de ennek ellenére is jól bezárkóztam a fürdőszobánkba. Annyira azért nem szerettem volna bedobni magam a mélyvízbe, hogy Jungkook előtt öltözzek le és fel, így a kicsi helyiségbe igyekeztem megoldani az átöltözést. Párszor igaz bevertem a karom a mosdókagylóba, meg kétszer lefejeltem a tükrös szekrény kinyitott ajtaját, de végül teljes pompában álltam a fürdőszoba közepén.

Mivel egyedül mentem edzeni, ezért igyekeztem kerülni a "kirívó" edzős ruhámat, így egy szorosabb, derekánál szellőző, fekete-szürke sportnacit és a sportmelltartóm fölé felvett fekete sporttrikót viseltem. Hajamat egyszerű lófarokba fogtam össze a fejem tetején, mert így mindig jobban tetszettem magamnak, annak ellenére, hogy a hajhagymáim pár órával később mindig visítottak a kegyelemért, de ez általában csak a nap végén okozott gondot, mikor megpróbáltam fájdalommentesen áttúrni az adott formát felvevő hajamat, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hajzselézett oroszlán.

Óvatosan kidugtam a fejem a fürdőszobaajtón, majd mikor meggyőződtem róla, hogy még mindig egyedül voltam a szobánkban, kimerészkedtem összeszedni a kulacsom, törölközőm és a csuklóvédőm. Mindig is röhejesen néztem ki az utóbbival, de ha egyszer kellett akkor kellett. Régebben küzdősportot űztem, ami kicsit kikezdte a csuklóimat, így a védők már állandó társaimmá váltak, ha edzeni mentem.

Gyorsan megtöltöttem friss, hideg vízzel a kulacsom, majd hónom alá csapva az összehajtott türcsimet, bezárva magam után a bejárati ajtót, elindultam az edzőterem felé. Merthogy ennek az egyetemnek olyanja is volt. Eddig egyszer láttam, mikor Felix második "tanítási napom" ebédszünetében körbevezetett, de akkor is csak futólag tudtam megnézni a helyet.

Az már akkor is feltűnt, hogy mennyire jól fel volt szerelve, de ezúttal majdnem a padlót súrolta az állam. Szinte mindent meg lehetett találni itt. A legújabb trendek gépeit, az összes egyszerű, már már retronak mondható eszközöket. Hirtelen azt se tudtam, hogy a kivetítős "szobabiciklinél", vagy az íves aljzatú futógépnél kezdjek. Az egész termet körbekeretező, hatalmas tükrök szembesítették az embert azzal, hogy az átlagosnál még rosszabbul néz ki izzadtan és kimelegedve, mint ahogy azt képzelte, így tényleg nem tudtam mihez kezdjek.

Sokan voltak még is szinte mindenből volt még szabad. A nagy ámulásom közben is, sikerült azért nagyjából helyreraknom az agyam, miszerint nem ártana nyújtanom mielőtt még belevetem magamat a gépek tömegébe.

Leraktam az egyik padra cuccaim és éppen fordultam volna meg, hogy keressek egy nyújtásra alkalmas helyet, mikor egy kiizzadt mellkasba ütköztem.

~~~
Kedves Olvasóim!
Üdv 2023-ban. Elnézést, hogy ennyire megvárattalak titeket.
Fogadjátok szeretettel ezt az új részt, ami remélem elnyeri a tetszéseteket.
Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat és a voteokat az előző részhez, nagyon jól esnek továbbra is❤️.

xXSunnyXx