BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

24. Rész - Dögösnek lenni

Kimegyek a bejáraton.

2 perc.

Elfordulok, rá a kis útra.

3 perc.

Átmegyek a zebrán és lefordulok a sarkon.

5 perc.

Bemegyek a kisboltba és feltéve, hogy nincs ott más illetve pontosan tudom, hogy mit szeretnék venni.

5 perc.

Visszafele megyek ismét.

10 perc.

Összesen 25 perc.

Egész álló nap azon kattogtam, hogy hogy állt össze Jungkook tegnapi napja. Ha kiszámoltam körülbelül, hogy mennyi idő telt el onnantól, hogy hallottam Yanát elég furcsa hangokat kiadni az öltözőben egészen addig, míg Kook megmentett, akkor az nem volt több tíz percnél. Vegyes érzések keringtek bennem, mert egyrészről nem örültem volna neki, ha ő lett volna a fülkében a lánnyal, de másrészről azt se szerettem volna, ha megcsalják. Pedig onnantól kezdve biztosan nem érdekelte volna Yana lelkivilága és, ha igazat mondott tegnap, akkor ez azt jelentette, hogy nem sokára utat engedhettem volna annak a tömérdek érzelmemnek, amit eddig elfolytottam magamban.

Felmerülhetne ismételten a kérdés, hogy hülye vagyok e..

Jogos.

Kicsit.

Hisz aki teljesen épp elméjű az nem nézi végig sóvárogva, hogy szerelme mikor óhajt végre szakítani a barátnőjével. Viszont az volt a baj, hogy megértettem Jungkookot. Kisebb koromban mindig ha vissza kellett utasítanom egy srácot, mert nem éreztem iránta semmit és nem szerettem volna randizni vele, konkrétan elsírtam magam utána, hisz nem akartam megbántani őket. Ha neki csak fele annyira hasonlít a lelkivilága az enyémre, akkor tudtam, ezt a legnehezebb kivitelezni. Elmondani egy számodra fontos személynek, hogy mást szeretsz és inkább szakítanál.

Természetesen ez a párbeszéd sokban változna, ha elmondanám Kooknak, amiket hallottam, de bevallom őszintén, hogy magam sem akartam elhinni, hogy valaki meg tudja csalni őt. Pontosan ezért úgy gondoltam, hogy előtte inkább biztosra kellene mennem, s csak utána megpróbálni majd eldönteni, hogy az én reszortom-e megosztani vele a felfedezésemet, vagy pedig nem rám tartozott ez az egész.

- Nagyon elmerültél a gondolataidban. - elmélkedésemből Felix hangja ragadott ki. Annyira máshol jártam, hogy észre se vettem, hogy a ceruzám fele már a számban volt. - Guszti. - biccentett az íróeszközöm felé, én pedig egy kicsi fáziskéséssel kivettem azt a számból.

- Ne haragudj. Csak kattogok. - mondtam neki.

- Na és min? - kíváncsiskodott tovább. Nem tudtam mit hazudni neki ezért csak egy csüggedt sóhajt engedtem meg magamnak.
- Csak nem Jungkoook? - kérdezte a szemöldökét húzogatva, mire megforgattam a szememet, majd hezitálva bólintottam egy aprót.
- Csaje.. - összecsapta a tenyereit.
- Ennél a pontnál már igazán összejöhettetek volna. Hisz tapintható a feszültség köztetek és, hogy őszinte legyek ezt nem tudom máshogy érteni, csak szexuálisan. - hátradőlve vigyorgott rám én pedig minden egyes szónál egyre vörösebb lettem.

- Felix ez nem..

- Á-á-á! - félbeszakított. - Ne is próbáld meg bemagyarázni nekem, hogy rosszul látom. Azon csodálkozom, hogy Yana eddig nem vette észre, hogy oda vagytok egymásért. Azt sem értem, hogy az a tökfej miért nem hagyta már ott azt a lányt, hogy veled legyen. - kicsit bosszús kezdett lenni. Talán kicsit jobban beleélte magát, mint én, de pufogva folytatta. - Mostmár csak a saját érzéseitekkel játszotok. - fejezte be, majd várakozva nézte mit reagálok.

- Igazad van... - kezdtem bele, de mielőtt közbevághatott volna gyorsan folytattam. - ..de! De az a helyzet, hogy megértem miért nem hagyja ott a lányt. Én se biztos, hogy egy pillanat alatt meg tudnék szakítani valakivel mindent, ha más iránt kezdenék el érezni valamit. - mondtam.

Az volt inkább a kérdés, hogy hittem-e magamnak?
Tényleg ennyire egyszerűen el tudtam viselni, hogy mással van?

- Ez hülyeség. - csattant fel Felix, kicsit hangosabban a kelleténél, mivel páran felénk fordultak az ebédlőben. - Tudod mi kell ide? Egy jó kis csábítás. Nem azért mondom, de szerintem ha látja milyen bomba nő vagy akkor talán ihletet kap és kicsit megsürgeti azt a beszélgetést. - körmeit piszkálva ötletelt, de egyszer csak felkapta a fejét és ijesztően csillogó szemekkel kezdett el nézni engem. - Mi lenne, ha ma este elmennénk velük bulizni? Neked kell egy kis kieresztés, Jungkooknak pedig az, hogy rájöjjön miről marad le. Arról nem is beszélve, hogy kicsit tánchiányom van. - vigyorgott rám. Úgy éreztem, hogy itt már nem számított a válaszom.

WoJoon miatt tényleg kellett a kikapcsolódás, hisz a másik "apróbb" gondom mellett ott volt a tegnapi hatalmas baklövésem is, amit valahogy el kellett volna felejtenem, mivel néha az agyam játszott velem és random megláttam a férfi arcát a diákok tömegében. Arról nem is beszélve, hogy kedvet kaptam ahhoz, hogy megmutassam Kooknak, hogy mennyit változtam mióta elment a bátyja miatt. Meg akartam neki mutatni, hogy belevaló, magabiztos és szexi lettem. Hogy miből volt ez más mint az első közös bulink az egyetemen? Abból, hogy most kifejezetten neki akartam volna tetszeni.

- Rendben. Menjünk bulizni. Úgy sincs ma már több óránk. - határozottan álltam fel az asztaltól, s elkezdtem összepakolni a cuccaim.

- Ez a beszéd! - Felix lelkesen utánozta a mozdulatsoromat és mindent besöpörve a táskájába vagy a tálcájára téve indult meg a tálcagyűjtőkhöz, hogy aztán a szobáink felé vegyük az irányt. Olyan gyorsan tolt be a jelenlegi otthon féleségembe, hogy szinte fel se fogtam. Csak akkor eszméltem fel, mikor már a folyosóról kiabálta nekem, hogy "egy órám van elkészülni".

Tanácstalanul álltam meg a szekrényem előtt. Próbáltam az emlékeimbe kutatni, hogy rájöjjek, hova dugtam el az egyetlen szexinek számító ruhámat. Végül csak a szokásos, "mindent
kihányok az ágyra" módszer vált be. Nagy nehezen megtaláltam a világoskék kis mini ruhám, ami gyönyörű, fényes, szatén anyagával mindig minden tekintetet magára vonzott. Legalább is ez történt azon egy alkalomkor mikor ez a ruha rajtam volt. Azóta nem mertem felvenni...

Spagetti pántja szépen tartotta a néhol kicsit bő anyagot, ami miatt kicsit kilátszódott a dekoltázsom. Alja a térdem föléig ért, de pont olyan hosszú volt, hogyha lehajoltam a bugyim még épphogy nem látszódott ki. Gyorsan átöltöztem a fürdőben, majd nekiláttam a sminkemnek. Tudtam, hogy Jungkook nem annyira volt oda az erős sminkekért, de biztos voltam benne, hogy ezúttal olyan dögösen fogom tudni kikenni magam, hogy még az ő álla is le fog esni.

Telefonomból bömböltek az Ariana Grande számok. Kellett az önbizalom, kellett a magabiztosság. Kellett az a szexy énem, ami csak akkor jött elő magától, ha ezt a női előadót hallgattam. Ilyenkor meg volt bennem az a bizonyos minden férfit lábáról levevő dög.

Csípőm tekergetve mozogtam a zene ritmusára miközben a szempillaspirálom vittem fel. Akkor nem érdekelt senki. Élveztem a nőiességem, idétlenül és csábosan pislogtam magamra, s olyan energialöketet kaptam, hogy úgy éreztem nincs akadály számomra. Jungkook ide vagy oda, tudtam, hogy az az este emlékezetes lesz. Egyszerűen éreztem a porcikámban.

Vigyázz Kook. Jövök és leveszlek a lábadról!

~~~
Kedves Olvasóim!
Nagyon jól esik amikor látom, hogy várjátok a következő részt. Köszönöm azoknak, akik kommenteltek a részek alá❤️
Remélem ez is tetszik, habár szerintem a következő sokkal jobb, izgibb lesz. ☺️

xXSunnyXx