BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

4. Rész - Nem biztos magabiztos

Új nap virradt. Rájöttem, hogy a sebeim nyalogatása helyett igazán megemberelhetném magam, hogy több magabiztosságot előkotorva valahonnan mélyről, elérhetetlen legyek. Elegem volt abból, hogy simán össze lehetett törni. Mielőtt megérkeztem volna az új egyetemre, megfogadtam, hogy más lesz minden. Nem engedem, hogy bárki bármikor a lelkembe tiporjon. Megígértem magamnak, hogy nem hagyom, hogy mások véleménye bármilyen hatással is legyen rám, hisz ez volt tavaly az anorexiám egyik oka is. Hagytam, hogy a bántó szavak elérjék, hogy ne annak higgyek amit látok, hanem amit mondanak. A másik ok persze Jungkook volt.

Hamarabb keltem, mint a szobatársam. Gyorsan elkészültem a fürdőszobában, lefürödtem, hisz előző nap teljesen elfelejtettem, majd mielőtt felébredt volna Kook, felnyalábolva a laptopom és pár tankönyvet, kislisszoltam a szobából.

Elvileg azért lehettek koedukáltak a szobák, mert pár éve egy-két "extrém feminista" csaj kikérte magának a fiú és lány szárny kiosztását, ugyanis szerintük a fiúk jobb szobákban lakhattak. Ezen diákok gazdag szülei által megszorongatott vezetőség pedig ezzel az ötlettel állt elő. Azt nem tudom, hogy hogy jutottak el a csak fiú/lány szárnytól a "tegyük őket egybe"-ig, de ezek szerint a "legyen ilyen meg olyan szoba egy folyosón", nem tetszett nekik, mint ötlet. Aztán lehet volt más is a háttérben és közösségi oldalak hoztak le csak ennyit.

Lassú léptekkel kerestem a folyosók egyikén egy térképet, amin az egyetem alaprajza volt. Mivel nem volt körbevezetés sem, illetve lassan kezdődött az első órám, ezért nem ártott volna minél gyorsabban tisztába lennem azzal, hogy melyik előadóba is kellene mennem. Viszont tudjátok ki fog sietni, csak hogy odaérjen. Ilyenkor ki kell használni, hogy még lehet "eltévedtem" kártyám.

A legalsó szinten végre sikerült találnom egy iskola alaprajzot, majd közelebb lépve igyekeztem kiigazodni a sok jelzés és pont között, hogy vajon melyik mit jelent, jelöl. Szinte màr súrolta az orrom a papírt, annyira közelhajoltam, hogy ki tudjam olvasni a megfelelő terem számát.

-Le ne fejeld. - szólalt meg mellőlem egy mély hang. Kicsit összerezzentem, mivel nem vettem észre, hogy valaki megállt mellettem. Érdekes beszólását igyekeztem figyelmen kívül hagyni és miután egy gyors pillantást vetettem rá szemem sarkából, visszatértem a térkép szuggerálásához.

A szőke hajú srác lazán, maga előtt összefont karokkal dőlt a falnak és nézett engem egy fél mosollyal az arcán. Igaz nem tudtam nagyon szemügyre venni, de vékony volt és közép magas. Talán velem egy méret, habár a testalkata miatt sokkal magasabbnak tűnt.

- Na jó, mondd inkább mit keresel, különben, ahogy elnézem, itt leszel még egy darabig. -lökte el magát a faltól és sétált közel hozzám. Akkora sebességgel tette mindezt, hogy szinte egyből meg is csapta az orrom az illata. Finom volt, de ez csak azért tűnt fel, mert enyhén érzékeny volt a szaglásom, így minden illatot automatikusan, mint egy porszívó, szívtam be.

- Köszönöm, de mindjárt megtalálom. -távolságtartó viselkedésem, még engem is meglepve tört elő. Egy pillanatra el is kellett gondolkozzak azon, hogy mit is szerettem volna mutatni az egyetemen magamról. Egy visszahúzódó, csendes lányt, vagy egy kedves, mindenkivel összebarátkozós tanulót. Abba maradtam végül, hogy eleinte, míg kicsit jobban ki nem ismerem a többieket, maradok inkább távolságtartó.

- Már 5 perce ezt a papírlapot nézed. Ha nem akarod, hogy segítsek.. nos akkor is fogok. Nézzük csak.. -dőlt hátra kicsit és mért végig tetőtől talpig. - Talán olyan másodikos lehetsz. Első ránézésre inkább a "stílus" szakokat mondanám, hogy hozzád illenek. Fotós? Stylist? Modell? - sorolta az "ágazatokat", mire ismét vetettem rá egy pillantást. - Áh szóval modell. Akkor egy szakon leszünk. A 3-as előadót keresed, ami pont arra van. -mutatott előre. - De mivel én is oda megyek szívesen elkísérlek. -mosolygott rám fölényesen, amiért kitalálta mindezt, pusztán pár pillantásomból.

- Ahogy elnézem, ha visszautasítanám, se lenne nagyon más választásom. -léptem hátrébb egyet a térképtől és fordítottam, ezúttal a teljes tekintetem felé. Mosolyogva bólintott, majd indult el arra, amerre korábban mutatta az irányt. Mivel én lassan késésben voltam, ezért szépen követtem az ő büszke lépteit.

- Nem is megjelenésemből találtad ki, hogy hova kellene mennem, igaz? -sandítottam rá.

- Hallottam, ahogy az egyik tanár megemlítette, hogy jön új diák hozzánk és mivel csak te tűntél elveszettnek és korombelinek, így nem volt nehéz összerakni a dolgokat. - mosolygott büszkén. - Egyébként Felix vagyok. - biccentette jobbra a fejét.

- EunSeo. - mutatkoztam be én is.

- EunSeo. Most közös óránk lesz a többi stílus szakkal. Ilyenkor olyan dolgokról tanulunk, amik mindenkire vonatkoznak. Korok stílus jegyei, vezető trendek. Ilyenek. A tanárt igazából nem érdekli mit csinálsz közben. Leadja az anyagot majd kijelölt napokon számon kér. Ennyit kell tudni. - vázolta fel gyorsan a óra jellegét, mikor már látni lehetett a terem ajtaját.

- Köszönöm a felvilágosítást. - mondtam, majd beléptünk az ajtón. Hatalmas terem látványa tárult elénk. Több száz szék helyezkedett egymás mellett illetve fölött. A diákok zaja betöltötte az egész helyiséget, ahogy az előadót várták. Akarva akaratlanul is megpillantottam Jungkookat az egyik sorban ülni, azzal a bizonyos szőke lánnyal illetve mindkettőjük feltételezett baráti körével. Nagyszerű, lesz közös óránk...

Megráztam a fejem, hogy megelőzzem a gondolataimat és ne kelljen végignéznem egy személyre szabott vetítést a múltunkról. Ez az apró kis mozdulatom Felixnek is feltűnt, mivel míg én igyekeztem a sorokban araszolva helyet találni, ő engem követve megszólalt.

- Csak nem egy ismerős? - kérdezte jókedvűen, de szerencsére mikor nem válaszoltam nem firtatta tovább a témát. Szó nélkül leültem egy szabad helyre és mielőtt a mellettem lévő üres székre dobtam volna a maradék cuccom, Felix is levágódott mellém. Egy halk sóhaj után tettem
őket inkább a lábam mellé, majd tekintetem szigorúan előre szegezve, még véletlenül sem Jungkook irányába, vártam, hogy megérkezzen az előadó. Lehet csak beképzeltem, de mintha éreztem volna magamon a srác tekintetét.

Kisvártatva megérkezett a tanár. Valóban nem tűnt olyan embernek akit különösebben érdekeltek a diákjai. Köszönés nélkül kezdett bele az az napi tananyagba, nem érdekelve, hogy még nagy a hangzavar. Szerencse, hogy viszonylag elöl ültünk, mivel így is alig hallottam valamit, nem hogy ha hátrébb ültem volna. Igyekeztem jegyzetelni, de mikor körbepillantottam, meglepve konstatáltam, hogy alig páran tesznek ugyanígy. Mivel látószögemben volt, ezért azt is megtudtam, hogy Jungkook és csapata sem tartozik a körmölő diákok közé.

Egy pillanatra elért a gondolat, miszerint "ciki", hogy én is jegyzetelek, de megrázva a fejem folytattam ezt a tevékenységet és emlékeztettem magam arra ismét, hogy nem mások véleménye alapján élek. Kicsit hosszú lesz így az út az egyetem végéig, ha minden percben eszembe kell jutatni ezt...

- Most kezdem rosszul érezni magam, hogy én még csak figyelni se figyelek rá. - nézett engem a könyökén támaszkodva Felix. - Egyébként elküld mindent emailen. - tette hozzá.

- Egyszerűbb megtanulnom, ha hallom és le is írom. - mondtam miközben fel se vettem a tekintetem a füzetemről.

- Ha úgy is leírod akkor minek a laptop? - biccentett az asztalon lévő kütyüm felé.

- Ha esetleg valami olyanról lenne szó, amit nem értek, vagy hirtelen nem tudom micsoda, hogy néz ki, könnyen ki tudjam keresni. Illetve mikor majd még egyszer átnézem a jegyzetet, akkor be szoktam gépelni, hogy kicsit rendezettebb legyen az egész. - vázoltam fel neki, de egyre nehezebbnek találtam a több fele figyelést.

- Hát mondjuk elég csúnyán írsz.. - biccentett most a füzetem irányába.

- Mondja az aki még csak nem is ír. - vágtam egyből rá.

- Jó jó, igaz igaz. Viszont szerintem ez az óra nem olyan, ami vagy létfontosságú lenne, vagy ne lehetne megtanulni fél óra alatt az emailes anyagból. - dőlt hátra a széken. - De a következő órához, nah oda kelleni fog a 100%-os figyelmed.

- Még is miért? - kérdeztem, kivételesen ránézve.

- Mert a következő órán modellkedünk.

~~~
Kedves Olvasóim!

Remélem tetszett ez a rész. Köszönöm azoknak akik vote-oltak eddig, nagyon jól esik a támogatásotok❤️.

xXSunnyXx