BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

8. Rész - Váratlan várakozás

Nem tudom hány órát ülhettem kint a jéghideg, koromsötét éjszakában. Annyi volt csak biztos, hogy teljesen átfagytak az ujjaim a füleim és az orrom egyáltalán nem éreztem, a homlokom pedig szúrósan fájt. Párszor elgondolkodtam, hogy biztos jó ötlet-e kockáztatni egy megfázást modell szakon, de végül mindig arra jutottam, hogy a lelki békességem érdekében megéri.

A hold már fölöttem világította be az udvart, mikor sikerült lenyugodnom annyira, hogy megpróbáljak visszamenni a szobámba. Sóhajtva löktem el magam a padtól, és zsebre dugott kezekkel megindultam a bejárat felé, miközben a cipőm alatt ropogtak az apró, megfagyott vízcseppek és visszaverve a holdfényt, csillogtak a sötétben. Egyre jobban közeledtem az ajtóhoz, mikor egy fekete alakot világított meg az öngyújtója, amivel feltehetőleg a cigijét gyújtotta épp meg.. Bár már sok idő eltelt, azonnal felismertem, s megtorpanva igyekeztem összeszedni a gondolataimat, hogy még is mit kellene tennem. Kikerülnöm, szó nélkül? Sarkon fordulnom és a hátsóbejáraton bemennem? Vagy szimplán le kellene kevernem neki egy jó nagy pofont.

Élesen beszívtam, majd kifújtam a levegőt, oldalra nézve, hátha valaki a megmentésemre siet, de nem jött senki. Feladva lépkedtem tovább a fekete alak felé, majd kérdőn nézve rá megálltam előtte.

- Te mióta cigizel? - kérdeztem enyhe rosszallással, majd köhintettem egyet halkan, a füst szaga miatt. A fekete kapucnis alak feljebb emelte a fejét, a szájához emelte a cigijét és mélyen szippantott belőle egyet. A vége parázslott, ezzel enyhén megvilágítva az arcát, majd mikor kifújta a füstöt, az keveredett a hidegtől opálos leheletével. Tagadhattam volna, de akármennyire is elleneztem a cigizést, ő rohadt vonzó volt.

- Úgy egy éve. - felelt Jungkook rekedtes hangon. - De csak a stressz miatt szoktam. - mondta, azzal újra a szájához emelte a csikket, de én, mielőtt ajkai találkoztak volna a fehér kis bűzrúddal, érte kaptam. Igaz ő is elég határozottan tartotta, így el nem tudtam venni tőle, de elég volt, hogy nem tudott belőle szívni.

Mérgesen néztem farkasszemet vele.

- Miért kell ezt a vackot szívnod? - kérdeztem feszülten. Ki szerette volna húzni a kezemből, de azzal csak azt érte el, hogy közelebb rántva magához, pár centiről tudtam rá csúnyán nézni.

Féloldalasan elmosolyodott.

- Csak nem aggódsz miattam? - kérdezte oldalra biccentve a fejét. A cigire nézve, megpróbáltam ismét kirántani a kezéből, de nem jártam sikerrel. Nem tudom az a szál miből volt, de semmi baja nem lett. Még egy picit sem deformálódott el.
- Á, szóval aggódsz értem. - jobban visszahúzta a kezét, ami miatt én elvesztettem egy picit az egyensúlyom, és előrébb lépve koccantam a mellkasának. Szerencse, hogy a fejemet hátradöntöttem, mert különben a szájának is neki koccantam volna az enyémmel.

- Szó sincs erről, csak nem szeretem a szagát és ha te most ezt szívod, az egész szoba büdös lesz a ruháid szagától. - hadartam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne fogjam fel közelségét és, hogy ne jöjjek zavarba.

- Mióta hazudsz? - kérdezte most ő úgy, ahogy én a beszélgetésünk, vagy mink, elején. Mosolya egyre nagyobb lett, ahogy lenézett rám, állát kicsit lejjebb és előrébb biccentette, így zavarba ejtően kevés volt már a hely közöttünk. Szívem elkezdett hevesebben verni, amit biztos, hogy ő is megérzett az összeérő mellkasunk miatt...

Kit akarok áltatni? Hideg volt és mi kabátban voltunk kint. Biztos, hogy nem érezte a szívdobogásom.

Tekintetem akaratlanul is letévedt a velem szembe lévő ajkaira és, mint egy montázs kezdte el lejátszani az agyam, az összes csókunkat a múltban. Szinte éreztem milyen volt akkor. Hogy milyen volt akkor, mikor még szeretett...

Kettőt pislogva tisztítottam meg a ködös elmém. Elengedtem a cigijét, majd mélyen a szemeibe nézve léptem hátrébb egyet. Lassan tűnt el az ő mosolya is, realizálva a történteket, s mikor én az ajtó felé fordulva elindultam befele, még ugyanolyan pózban állt a hideg éjszakába.

Abban az egy pillanatban olyan volt minden, mint régen. Ő is és én is tudtuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy semmissé tegyük a múltunk egy részét. Túl sok minden történt, túl sokat változtunk és gyerekes lett volna egy olyan álomvilágban léteznünk, ahol úgy teszünk, mintha semmi rossz nem történt volna velünk.

———

- Én akkor sem miért van ebben a salátában ennyi uborka. - nézett az említett ételére Felix, miközben az egyetem ebédlőjében próbáltunk valami energiát bevinni a nap további részéhez.

- Talán mert uborkasaláta? - kérdeztem szemforgatva, majd gusztusosan, szörcsögve, ettem tovább a ramen-em.

- Az egész étel maga egy nagy kérdőjel. Ki az aki kitalál egy salátát, ami csak uborka egy kis lében? Ennyi erővel beleteszek kukoricát egy adag valamibe és az meg kukoricasaláta. - felháborodva csapott a combjára, mire én hitetlenkedve néztem rá.

- Van olyan, hogy kukoricasaláta. - mondtam. Erre ő úgy nézett rám, mint aki megőrült.

Mosolyogva megráztam a fejem, azon, hogy ő megint hozza a formáját és ettem tovább. Nem sokkal később az ebédlő hatalmas ajtaja kinyílt és belépett rajta a "kedvenc" csipet-csapatom. Yana ment az élen, nagyban magyarázva valamiről, amit Jungkook csendesen hallgatott. A többiek néha megpróbáltam reagálni, vagy válaszolni neki, de nem hagyott mást is szóhoz jutni a lány.
Kicsit nagyobbra nyílt szemekkel, lefagyva, félúton megállt evőpálcikával néztem magam elé az asztalra, mikor realizáltam, hogy pont a mögöttem lévő asztalra esett a választásuk.

- Csak nem egy kis social anxiety kicked in? - nézett rám emiatt vigyorogva Felix, de ezt letudtam egy szemforgatással és akarva, akaratlanul is elkezdem hallgatózni. Igaz, nem mintha annyira meg kellett volna erőltetnem magam tekintve, hogy Yanát nem annyira zavarta, hogy a fél ebédlő tőle zengett.

- Szóval szerintem össze kellene hozni. Úgy is rég piáltunk együtt. Ki kellene ereszteni kicsi. - mondta a lány a többieknek. Ezek szerint bulizni akarnak.

- Nem kellene inkább koncentrálnunk az egyetemre? Most van a legnagyobb hajtás és nem hiszem, hogy jó lenne másnaposan beesnünk egy fotózásra. - Jungkook ellenérve meglepett. Régebben mindent félredobva ment volna bulizni. Az iskola az utolsó okok között volt nála, hogy miért is ne tegye azt, most meg az egészet elvetné csak, hogy jól teljesítsen. Ennyire megváltozott volna?

- Jajj, ugyan Jungkookiee. Tudom, hogy élveznéd. Már bocs, de elég rosszul teljesítesz mostanában, így talán még jót is fog tenni neked ha kicsit kiereszted a gőzt. - reagált Yana. - Viszont uncsi, hogy mindig csak ugyanazokkal vagyunk. Kellene pár új arc. - mondta és szinte hallani lehetett a hangján, ahogy ajkait lebiggyeszti.

- Ti ott!

~~~

Kedves Olvasóim!

Ne haragudjatok a csúszás miatt, csak már ezen a héten is elkezdődött a karácsonyi őrület illetve egy jó kis családi megbetegedés. Pont emiatt lehet nem tudok majd posztolni az elkövetkező héten új részt, mivel sok fele fogunk rohangálni, ha meggyógyult akinek meg kell (nagy a család 😅). Ha ez így történne nagyon sajnálom és előre is Boldog Új Évet mindannyiótoknak.
Köszönöm azoknak akik olvassák a könyvemet, akik voteoltok, kommenteltek minden alkalommal. Feldobtátok nagyon ezt az évemet és remélem meg fog felelni ez a könyv a továbbiakban is az elvárásaitoknak.

Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket!

xXSunnyXx