BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

22. Rész - Egy pillantás

Egy ingerült sóhaj szaladt ki a számon, mikor végre megcsókolt. Nem mintha annyira vágytam volna az előttem lévő férfire, de Jungkook miatt olyan feszült voltam már, hogy ez a kis érintés megváltás volt számomra. Kit is akarok áltatni azzal, hogy "kis" érintés volt. Úgy falta az ajkaimat, mint egy vérprofi. Igyekeztem tartani vele a lépést, de érződött, hogy sokkal tapasztaltabb, mint én. Végig dominált, ő irányított. Megkapta, amit akart, s ez érezhetően felbátorította, mert másik kezével, amelyikkel nem a fejemet tartotta, megragadta a derekamat és magához húzott. Ismerős lépések voltak ezek, de ő valahogy sokkal vadabban csinálta. Mintha... én csak egy bábu lennék. Kinyitottam a szemeimet és oldalra pillantva az ajtón függőlegesen húzódó kis üvegcsíkon át megláttam Jungkookot, kezében két szatyorral.

Nem tudott volna megállítani abban, hogy HaJoonnal folytassuk azt a valamit, amit elkezdtünk, de az engem.. vagyis már a nyakam, vadul csókoló férfi egyszer csak feldobott az egyik asztal tetejére és elkezdte lehúzni a nadrágom cipzárját. Ez a mozdulat sor elég volt ahhoz, hogy kizökkentsen.

- Ne..nem. Ezt ne.. - próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült.

- Hidd el... élvezni fogod... - mondta a combjaimba markolva, mire én egyre kétségbeesettebb lettem. Próbáltam eltolni magamtól, de a nálam sokkal erősebb férfit nem tudtam eltaszítani akármennyire is próbálkoztam. Ijedten kezdtem el szuggerálni Jungkookot az üvegen át, magamban fohászkodva, hogy vegyen észre, mert ha most ez a férfi ezt folytatja lehet akkora traumám lesz, hogy sosem fogok kigyógyulni belőle. Felesleges lett volna kiabálnom, hisz az ajtókat úgy tervezték meg, hogy ha tűz ütne ki az épületben, egy fajta zsilipként szolgáljanak, így sem a tűz, sem a hang nem tudott átmenni rajtuk.

Olyan messziről is láttam, ahogy Kook összeráncolta a szemöldökét, miután érzékelte, hogy valaki figyeli, majd körbepillantott és összefonódott a tekintetünk. Idegesen mérte fel a helyzetet és már majdnem ment volna tovább, ha én még épp időben el nem tátogok egy kétségbeesett "segíts!"-t.

Akkor vette csak észre, hogy minden erőmmel azon voltam, hogy levakarjam magamról az egyre jobban belefeledkező férfit, s több se kellett neki, elejtve a két szatyrot, sprintelve rontott be az ajtón, majd a ruhájánál megragadva rántotta le rólam HaJoont, aki meglepetten tántorgott hátra. Mint egy pajzs, úgy állt elém megmentőm, míg én reszketve és remegő kezekkel igyekeztem visszavenni azokat a ruhadarabjaimat, amiket HaJoon már valamennyire lehámozott rólam.

- Mit akarsz te kis.. - kérdezte ingerülten Kooktól, de ő nem válaszolt, csak mint egy felhergelt bika, fújtatott a másikra.
- Ne mondd Seo, hogy nem akartad volna. Hisz visszacsókoltál. - tárta szét a karjait HaJoon hitetlenkedve, Kook mellett elnézve. - Ne játszd el az áldozatot, hiszen te akartad ezt. - mondta mérgesen. Pánikoltam, de sikerült felöltöznöm és gyengéden megérintve Jungkook vállát, jeleztem neki, hogy mehetünk, lehetőleg minél gyorsabban.

- Ha egy lány visszacsókol az még nem azt jelenti, hogy le is akar veled feküdni, f@szfej! - köpte felé Jungkook a szavakat, majd elkezdett kifele terelgetni abból a teremből. HaJoon egyre idegesebben nézett ránk, pont úgy, mint aki mindjárt felrobban.

- Seo, vége a modell karrierednek, ha kimész azon az ajtón. - mutatott rám fenyegetően, mire Jungkook helyettem is válaszolt.

- Szerintem elég világos, hogy épp most mondott fel.

~~

A tűzforró víz perzselte a már kipirult bőrömet. Csípett, annyira régóta áztattam magamat a zuhanyrózsa égető sugarába. Akkora volt a pára kis fürdőszobánkban, hogy ha náthás lettem volna, mire végeztem volna a fürdéssel, meggyógyultam volna.

Míg a cuccomat szedtem össze ahhoz, hogy a történteket lemossam magamról, Jungkook betett egy levendulás szappant a tartójába, így annak a szétáramló illata meg tudott nyugtatni.

Csak gondolkodtam és gondolkodtam.

Hogy min? Azt már el nem tudnám mondani.

Alig akartam elhinni, hogy velem is majdnem megtörtént az, ami azt hittem csak olyan lányokkal történik meg akik mindenüket kirakják a nagyvilágnak.

Folyton azon kattogtam, hogy az én hibám volt-e az, ami történt.. hisz ha nem rántom be a terembe HaJoon-t..

- Áh! - idegesen csaptam rá a párától nedves csempére, majd elzártam a csapot és kilépve a kádkilépőre, gyorsan szárazra töröltem magamat a törölközőmmel, majd felöltöztem egy trikóba, bő pulcsiba, és egy mackónaciba. Kiléptem a fürdőszobához képest, jóval hidegebb, szobánkba, de Jungkook helyett csak egy cetli fogadott az ágyamon.

"Kint leszek a tetőn"

- állt a papírdarabon. Nem hibáztattam, hisz lehet, hogy órákig fürödtem. Megnéztem a telómon, hogy milyen idő van kint és miután elkönyveltem magamban, hogy nem olyan hideg, magam után bezárva az ajtót elindultam a tető felé. Nem tudtam mit gondolhat rólam, de nekem nagyobb szükségem volt rá akkor bárminél. Mivel péntek volt és ilyenkor nem nagyon szokott senki sem az egyetemen tartózkodni, ezért nem lepődtem meg mikor egyedül találtam a peremen támaszkodva. Ismét fénylett a kezében az a bűzrúd, amitől mindig megfulladtam, de most az egyszer nem terveztem szóvá tenni neki. Csendben, zsebre dugott kezekkel oda sétáltam mellé, majd én is rákönyököltem a párkányra. Nem nézett rám, csak szívott egy mélyet a cigijéből, a fehér füstöt pedig kifújta az orrán. Szó nélkül meredtünk az előttünk elterülő kietlen és sötét udvarra, melyet csak 2 lámpa világított be. A síri csöndet az törte meg, hogy Jungkook a kezét leeresztve megszólalt.

- Ha nem látlak meg... - suttogta halkan, de egyből felé kapva a fejemet félbeszakítottam.

- Erre ne is gondoljunk. Szerencsére ott voltál ezért nem kell azon aggódnunk, hogy mi lett volna ha. Ha felocsúdtam volna egy kicsit lehet sikerült volna annyira összeszednem magam, hogy tökön rúgjam. De hála neked arra nem került sor, hogy tovább menjen még ennél is. - kezemet óvatosan a vállára simítottam, majd megszorítottam gyengéden a pulcsiján keresztül. Lehajtotta a fejét, majd egy mélyet szívott a a cigijéből ismét, de egyből ki is fújta.

- Seo majdnem bajod esett. Tudod, hogy ezt sosem tudtam volna megbocsátani magamnak. Ha nem lettem volna ott, hogy megvédjelek azt nem tudtam volna soha kiheverni. - ezúttal már a szemeimbe nézett. Elszánt volt, de én csak egy szomorkás mosolyt tudtam irányába küldeni.

Hisz nem volt ott évekig.

Volt anno akkora kötelék közöttünk, hogy annyi év után még mindig tudott olvasni bennem. Ezért egyből észrevette a reakciómat és tudta, hogy mire gondolok abban a pillanatban.

- Sokat rágódtam a múlton. - ismét előre fordult én pedig továbbra is őt néztem. Lehajtotta a fejét, a cigi csikket eldobta, majd tördelni kezdte a kezeit. - Hogy mi lett volna ha bizonyos dolgokat máshogy csinálok. Akkor vajon most hol tartanánk. Hol tartana a kettőnk kapcsolata. - alig találta a szavakat, nekem pedig hevesebben kezdett el verni a szívem. Talán eljött a pillanat? Végre megtudom, hogy miért hagyott ott szó nélkül?

Jeon Jungkook, én hallgatlak.

~~~
Kedves Olvasóim!
Mivel elég sokat késtem az előző résszel, így úgy gondoltam kárpótollak titeket, úgy hogy ezt a részt hamarabb hoztam.
Kérlek írjátok majd le mit gondoltok ezt a részt olvasva.
ILLETVE! Az előző résznél nem vettem észre. Nagyon köszönöm a 2K megtekintést, a voteokat és mindent. Szuperek vagytok ❤️

xXSunnyXx