BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

12. Rész - Miért pont én?

Egy folt.

Egy folttal volt Jungkookon több, mint rajtam. Így hivatalosan is ő nyerte meg az előzőnapi harcunkat. Ez az "apróbb" veszteség, teljesen rányomta a bélyegét a hangulatomra, így a hét hátralévő napjaiban, morcosan, kapucnis pulcsit öltve és durcizva töltöttem. Tudtam, hogy mennyire gyerekes volt a viselkedésem, de ez kellett ahhoz, hogy a törékeny lelkivilágom helyreálljon. Szentül hittem, hogy le fogom tudni győzni Jungkookot, erre legyőzött. Pedig én régebb óta űztem ezt a sportot, mint ő. Lehet csak kihagytam sok gyakorlást, ő pedig napi szinten edzeni járt.

Ez az Seo. Áltasd csak magad...

Szerencsére (vagy nem) hamar eltelt a hét. Az órákon el tudtam takarni a foltjaimat, illetve Jungkook figyelt rá, hogy olyan helyen találjon el, amit egyszerű elfedni ruhával. Nagyon kevés volt olyan, amihez alapozó kellett.
Bezzeg ő... én nem voltam ennyire figyelmes. Szegényem alig győzőtt magyarázkodni, hogy miért van szétverve. Alig akarták elhinni neki, hogy csak belement pár bútorba. Bűntudatom viszont nem volt, hisz ha csak csekély sajnálatot is kezdtem érezni irányába, emlékeztettem magamat mindig a "verekedésünk" eredeti céljára. Hogy fájjon neki.

A kijelentése, miszerint "úgy megcsókolna" ismét ráhúzott a kapcsolatunkra egy kis kínosságot. Hisz barátnője volt, hogy futna keresztbe magakörül. Még is folyton azt éreztette, mintha nem lenne neki. Mindig elfelejtettem Yanát, ha kettesben voltunk és emiatt egy utolsó utcasarkinak éreztem magam. Azt szerettem volna legkevésbé, hogy meggondolatlansága miatt, még velem csalja meg a barátnőjét. Az teljesen összetört volna.

Hogy miért gondolkoztam ezeken? Nos, mert ha lecsuktam a szemem, ha elaludtam, folyton ő lebegett előttem. Ha elbambultam egyből beugrott, ahogy a ringben, lihegve, csupasz felsőtesttel engem figyel és csak mosolyog. Mindig meg kellett ráznom a fejem, mert túlságosan elgyengültem ettől, annyira hogy mindig elfelejtettem azt, hogy dühösnek kellene lennem rá. Nem csinálhattam azt, hogy villant nekem én meg kitörlök mindent. Egyszerűbb lett volna, igen. De akkor azt hitte volna mindenki, hogy bármit megtehetnek velem, hisz azt majd úgyis könnyen elfelejtem. Az meg, hogy éppen melyiktől lettem volna igazán kemény.. az egy másik kérdés..

Mit ahogy azt említettem, eljött a hétvége, vagyis hivatalosak voltunk Yanához Felix-el. Vagy hússzor majdnem visszafordultam odafele menet, de Felix mindig karon ragadott és mondva, hogy "ez jó szocializálódásnak", tovább rángatott. Tudtam, hogy Jungkook is ott lesz, még is tartottam tőle. Nem volt jó ötlet addig látnom, amíg ilyen "labilis" voltam érzelmek téren. Valami bekattant nálam és tartottam tőle, hogy a legkisebb interakcióm is vele, megduplázná azt, amilyen hevességgel reagálok rá. Magamat sem szerettem volna leégetni, de azt se akartam, hogy félreértsenek bármit.

Szép lassan kirajzolódott Yana szüleinek a háza, én pedig pattanásig feszültem. Igaz, hogy sima farmer és egy fehér póló volt a kabátom alatt, de akkor vagy ezerszer átgondoltam, hogy biztosan jó szettet választottam-e. Úgy éreztem magam, mint egy tini, azon parázva, hogy a kinézetem be fog-e jönni nekik. Miért is érdekelt? Nem meg voltam nélkülük?

- Ha így folytatod lyukat égetsz a ház falába a tekinteteddel. - Felix lazán bandukolt mellettem, mint akit semennyire nem izgat ez a társaság. Teljesen azt érzékeltette velem, hogy csak miattam van itt, pedig pont, hogy ő rángatott el. Vagyis, ha az is volt a cél, hogy én kimozduljak, ő minimum látni akarta, hogy hogy sül el az egész.

- Szerinted jó ez a bor? Rég voltam házibuliban. - motyogtam lenézve a kezemben tartott dísztáskára. Rég voltam és nem is kívántam egyhamar újra csatlakozni egyhez. Mégis épp oda tartottam.

- Szerintem már senki nem visz ilyen helyekre "ajándékot". De hidd el, az édes borral nehezen lősz mellé. Maximum 40 évesnek néznek majd, amiért nem valami erősebbet, vagy sört hoztál. - mondta vigyorogva, mire megforgattam a szemem. Bevallom azért megkönnyebbülés volt számomra Felix jelenléte, hisz el tudta felejtetni velem, hogy mennyire izgulok.... néha.