BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

10. Rész - Elfeledni? Még nem.

Az első gondolatom az volt, hogy "fújj, tiszta izzadság lettem", de mielőtt elugrottam volna onnan, felnéztem, és talán már túlságosan is ismerős szemekkel találtam magam szemben. Hirtelen csapott meg Jungkooknak az a bódító illata, ami mindig levett a lábamról és ami mindig erősebben áradt belőle, ha edzett. Sose volt izzadság szagú, mindig valahogy elnyomta a bőre illata, amit én irigykedve konstatáltam ismét, hisz előtte ilyenről még csak nem is hallottam, most mégis megint az arcomba dörgölte akaratlanul. Egyszerűen igazságtalanság volt ilyen génekkel születni.

Fekete haja izzadtan tapadt a homlokához, amin csillogott pár izzadtságcsepp. Kicsit olyan volt, mint mikor napfény érte a vámpírokat az Alkonyatban, csak az arca kipirosodva bizonyította, hogy neki bizony csörgedezik vér az ereiben. Mivel magasabb volt, ezért ismét lenézett rám sötét íriszeivel, amik úgy szippantottak magukba, mint két feketelyuk. Kicsit szaporábban vette a levegőt, feltehetőleg amiatt, hogy előtte edzett, így mellkasa gyorsabban járt fel-le a megszokottnál. A mellkasa, amit nem takart az ég világon semmi, egy fekete, edzős trikón kívül.

Kikerekedett szemekkel néztem le az előttem lévő izmos felsőtestére, a kilátszó, jól megmunkált bicepszére, széles vállaira és a részletes tetoválásaira, majd hátráltam két lépést, aminek köszönhetően, majdnem átestem egy erősítőpadon. Zavaromban azt se tudtam hova nézzek. Sokkal izmosabb volt, mint pár évvel ezelőtt. Nem is fiú állt már előttem, hanem egy férfi, akinek a mellizma kikandikált a atlétája alól és aki, bár eddig se volt csúnya, most rohadt vonzón nézett ki. Aztán lehet csak a feromonjaival bódított el...

- Azért azt nem gondoltam volna, hogy hanyatt vágod magad a látványomtól. - féloldalas, pimasz mosolyra húzta a száját, ahogy közelebb lépett, hogy el tudjon kapni, ha netalántán ismét hátra akarnék esni valamiben. Én csak zavartan néztem oldalra, kerülve a szemkontaktust, habár azon az oldalon egy tükör szembesített azzal, hogy egy szürke mackónadrág a szettjének további része, így inkább a földre szegeztem a tekintetemet. Tuti tudta, hogy mit csinál, mikor felöltözött... szerintem egyszerűen nem volt lány a világon, aki azt mondta volna rá, hogy rosszul néz ki és szerintem ezzel ő is tisztában volt.

Éreztem, hogy továbbra is engem nézett, mert az arcomat, mintha csak perzselte volna a tekintete.

- Annyira szeretem, amikor elvörösödsz. - mondta és hallatszódott a hangján, hogy továbbra is mosolyog, mégis lágyabb, kedvesebb volt a hangleejtése, ami miatt végigfutott egy apró bizsergés a hátamon. Égő arccal fordítottam a fejemet ismét felé, mire halkan felnevetett és miután felmérte, hogy minden rendben lesz velem, elindult súlyzózni.

Egy ideig követtem a szemeimmel, de mikor ráeszméltem, hogy miért is nem lenne jó, ha végig nézném, ahogy súlyokat emelget, gyorsan máshol próbáltam találni magamnak valamit, ami eltereli a figyelmemet. Jobb lett volna ha inkább lekötöm magamat egy eszköz keresésével, mert ha eddig nem is, most muszáj volt lemozognom a felgyülemlett feszültségemet.

- Ahj.. nyújtanom kellene előtte. - suttogtam magamnak és kicsit nyújtogatva a nyakamat megpróbáltam találni legalább egy, egy négyzetméteres területet, ahol nyugodtan bemelegíthettem.

Természetesen hol lett volna máshol hely, ha nem Jungkookhoz közel. Ő koncentrálva emelgette a súlyzóit, így arra jutottam, hogy talán észre se fogja venni, hogy oda megyek közel hozzá. Meg aztán miért is nézne engem miközben edzek? Ez nem egy film volt, ahol a férfiak, ha meglátnak egy kicsit szorosabb ruhában lévő nőt, egyből csak az idomaira tudnak koncentrálni. Ez a valóság volt és a szorongásom túlságosan fölém kerekedett egy pillanatig, hogy azt higgyem minden IS rólam szól.

Cuccaimat felvettem és szorosan magamhoz ölelve odasettenkedtem a kinézett helyemhez. Jungkooknak be volt dugva a fülese, ami emlékeztetett arra, hogy nem is olyan rossz ötlet kizárni minden zavarótényezőt zenével, így elővettem a sajátomat is, majd bedugva a fülembe csatlakoztattam a telefonomhoz és elindítottam rajta egy pörgősebb lejátszási listát, hogy felspannoljam magamat az edzéshez.

Először kezdtem a szokásos végtag körzésekkel, majd ellenőriztem, hogy még mindig meg tudom-e érinteni a lábujjam és mikor konstatáltam, hogy bizony még mindig meg tudom, zene ütemére lüktető testel indultam meg egy hasizmozós, erősítőpad felé. Nem értettem nagyon az edzéshez, hogy mi után mit volt érdemes csinálni, de úgy voltam vele, hogy mostanában elég sokat kilátszott a hasam a modell órák miatt, így nem árthatott neki egy kis extra munka, hogy magabiztosságomat a kockáim láthatósága is feltornázza. Szépen lefeküdtem háttal a padra, majd beakasztva a lábaimat kezdtem el felüléseket csinálni. A zene ütemét közben szinte a szívemben is éreztem, ezért nem volt nehéz jó tempót diktálnom. Néha váltottam kinyújtott lábbal való ollózásra, hogy az alsó hasizmom se maradjon ki, de egyébként igyekeztem, mindkét feladat típust ugyanannyira intenzíven, ugyanannyi ideig csinálni, hogy egyformán legyen megdolgozva mindkét izomcsoportom.

Minél több kört csináltam, annál jobban kezdett égni a hasfalam és annál gyakrabban keletkeztek apró izzadság cseppek rajtam. Mikor már közelítettem a határomhoz, abbahagytam a feladatot és elkezdtem keresni egy olyan gépet, aminek a használata a karomat formálja picit. Meg is találtam azt amire gondoltam, vagyis egy srác aki pont az egyik olyat használta, pontosan azokat az izmait feszítette meg, amelyeket én is meg szerettem volna.

Odasétáltam a géphez. Körbejártam. Méregettem. Közben abbahagyta a srác az azzal való edzést, ezért már élő példám se volt a gép használatához, így fogalmam sem volt, hogy hogy kellene megfognom és mit. Már azon voltam, hogy rákeresek youtubon arra, hogy ezt hogy kell használni, mikor valaki kihúzta az egyik fülesem a fülemből.

- Megmutassam, hogy hogy kell? - kérdezte Kook, mire egyszer a gépre majd rá nézve bólintottam. Őt még ismertem annyira, hogy ne érezzem cikinek magam, de ha tovább ácsorogtam volna ott, azt kezdtem volna hinni, hogy mindenki engem figyel, hogy mikor jövök már rá a gép titkára. Így ezek a téves elképzeléseim, nem nyerhettek maguknak szabad utat és elég volt csak azon aggódnom, hogy lehetőleg ne jöjjek zavarba attól, hogy Jungkook atlétája már rátapadt a testére és így kivehetőek voltak a kockáinak a formái.

Kicsit megráztam a fejem, hogy rendesen tudjak koncentrálni a feladatra és, hogy ne viselkedjek úgy, mint egy hormonbajos tini, aki 0-24-ben csak az Jungkook testére tud gondolni. Különben sem értettem, hogy mi ez a hirtelen jött vonzódás iránta. Hisz rendben volt, hogy rendelkeztünk egy múlttal, de azóta volt elég okom arra, hogy ne a pozitívumokat lássam benne, hanem csak a negatívat. Még is azzal, hogy úgy tett semmi sem történt, szinte már én is elkezdtem úgy érezni, mintha csak ott folytatnák, ahol abbahagytuk. Viszont ez nem volt rendjén.

Lehet, hogy kapaszkodtam a sérelmeimbe, de nem lehettem annyira naiv, hogy megvillant nekem 12 kockát én pedig nyálcsorgatva feledek minden olyat, amiért bocsánatot se kért. Minél többet kattogtam ezen, annál inkább kezdtem dühös lenni. Annál inkább gyűlt fel bennem a feszültség, de nem szerettem volna csak úgy kiadni magamból. Nem szerettem volna jelenetet rendezni, mert nem láthatta többet senki sem a sebezhető énemet.

Elkomorodott arccal fordultam Jungkook felé, aki meglátva az arckifejezésemet, kicsit értetlenül pislogott rám.

- Minden oké? - kérdezte, habár szerintem pontosan tudta a választ. Gyorsan körbenéztem, hogy meggyőződjek a lehetőségeimről, majd ismét mélyen a szemébe néztem.

- Van kedved egy kis közelharchoz?

~~~
Kedves Olvasóim!
Köszönöm a türelmeteket! Szerintem már két napja ki szerettem volna rakni ezt a részt, de mindegyik ellenőrzésemet megszakította valami, így sose jutottam a végére (ha hibát találtok benne, az valószínűleg azért lesz, mert meg lett szakítva eme fontos folyamat🥲).
Köszönöm a kommenteket és a voteokat ❤️
Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek!

xXSunnyXx