BAD LOVER - Jungkook ff. [~Befejezett]

11. Rész - Alatta, felette

Feszültségem mellé beférkőzött az izgatottság is. Régóta nem gyakoroltam a küzdősportjaim, így egyrészt a teljesítményem miatt is kíváncsian vártam, hogy hogy fog sikerülni Jungkook lealázása, másrészt pedig ez egy remek lehetőség volt arra, hogy minden dühömet kiadjam, ami miatta gyülemlett fel bennem az évek során. Egyszóval egy célom volt, szétverni.
Szerencsére szabad volt egy ilyen edző "ring" féleség a teremben, így rádobva a törölközőinket "foglaltuk le azt".

Amikor felvetettem Jungkooknak az ötletet, szinte azonnal belement. Furcsálltam, hisz azt hittem legalább meg fog lepődni valamennyire, de mint aki számított rá, ment bele, körülbelül egy másodpercnyi szünet után.

- Nem lesz baj ha tiszta kék és zöld folt leszel holnap az órán? - kérdezte átbújva a kötelek alatt.

Ahh erre nem is gondoltam.

- Mi lenne...., ha az lenne a kihívás az egészben, hogy úgy kell nyernünk, hogy a másikon egyáltalán ne, vagy csak nagyon kevés folt legyen a végén. - mivel viszonylag sokat edzettem régebben, ezért kicsit nagyobb magabiztossággal álltam a feladathoz, hisz ott "gyengéden" is megtanultunk sebezni.

- És aki a legtöbb foltot okozza, annak teljesítenie kell valamit, amit a másik mondd neki. Legyen szó bármiről. - egy pimasz mosolyra húzta a száját, majd elkezdte lerázni a végtagjait bemelegítésképp. Igaz, hogy rég volt, de szinte biztos voltam benne, hogy enyém lesz a győzelem.

- Rendben, de szigorúan 18-as korhatár alatti dolgokat, mert ahogy látom a vigyorodat, azt hiszem mindentől tartanom kell. - bokakörzés közben kibontottam a hajam és elkezdtem még szorosabban összefogni, hogy ne akadályozzon majd semmiben sem. Habár a hajgumimon éreztem, hogy egyre jobban veszít a rugalmasságából, de amíg már nem csak egy cérnaszál tartja, kibír az mindent.

- Rendben. Van ott még 16+ is. - vigyora, ha lehet még nagyobb lett. Megforgattam a szemem és folytattam a a testem átmozgatását, megpróbáltam ügyelni arra hogy minden porcikám be legyen melegítve. Hülyék voltunk, hogy edzés után csináltuk ezt... vagyis Jungkook volt a hülye, de szerintem mindkettőnket hajtott már annyira a küzdési vágy, hogy nem érdekelt minket a holnap és az akkor felbukkanó izomláz, vagy egyéb fájdalom.

Ott álltunk egymással szemben, mint régen, csak már mindketten mások voltunk. Megváltoztunk és egyik részünk ezt el akarta fogadni, a másik (legalább is az én másik részem), pedig kapaszkodott a múltba és annak gyönyörű, illetve kegyetlen pillanataiba.

Alapállásba álltam, majd egy pillanatra lehunytam a szemem. Csak akkor volt esélyem nyerni a nálam sokkal magasabb és izmosabb férfi ellen, ha gyorsabb voltam és nagyobb volt a motivációm. Márpedig neki csak az a röhejes nyeremény kellett, míg engem az hajtott, hogy akkora fizikai fájdalmat okozzak neki, mint amekkora lelkit okozott ő. Mint... egy mentálisan tökéletesen normális ember, ugye.

Kinyitottam a szemeim, majd beszívva és kifújva a levegőmet, kezdtem el lassan mozogni, farkasszemet nézve Jungkookkal. Ő is ugyanígy tett. Egy ideig csak körbe-körbe mentünk, kerülgetve egymást, majd mikor valamennyire felmértem a mozgás stílusát, beléptem egyik lábammal középre, a másikat pedig szép ívben Jungkook felé repítettem, gyönyörűen eltalálva az oldalát, majd amilyen gyorsan csak tudtam hátráltam párat és úgy méregettem, hogy vajon egyből visszacsap, vagy kéregeti magát még.

Nem várt, felém lendítette a jobb karját, ami elől én gyorsan kitértem és míg ő visszahúzta azt, villámgyorsan mellé kerülve rúgtam a vádlijába. Nyögött egyet, az aprócska fájdalomtól, amit okoztam neki, majd egy szempillantás alatt lendítette maga mögött a jobb lábát és találta el hátul a derekamat. Majdnem pofára estem az erőtől, amit belevitt, de ez jó volt arra, hogy felmérjem miben is változott a stílusa.

Mikor még együtt voltunk, megesett párszor, hogy együtt elmentünk így edzeni. Mindig levertem, mert ő akkor kezdett el gyakorolni, de most érződött, hogy nem hanyagolta el ezt sem. Fejlődött én meg elkövettem azt a hibát az elején, hogy alábecsültem.

Harcoltunk egymással. Hol én, hol ő kapott ütéseket, rúgásokat. Ha valaki figyelt minket, egy idő után csak annyit vehetett észre, hogy mindkettőnk arckifejezése elkomorult, tekintetünk elsötétült. Annyira koncentráltam a mozdulatainkra, hogy most először végre nem fogta fel az agyam, hogy mennyire dögösen nézett ki. Igazi férfi volt, aki százszor vonzóbb volt az akkori kis gimnazista fiúnál. Haja csapzott volt, izmai befeszültek, atlétáját átizzadta. Én se festettem ki jobban, úgy éreztem, hogy minden hátráltat a mozgásban. Nem csodálom mondjuk, hisz anno ezt sportmelltartóban nyomtam.

Amikor eszembe jutott ez a mozzanat a múltamból, kivárva, míg Jungkook a helyére ment, gyorsan lekaptam a pólóm. Mikor megfordult, lefagyott egy pillanatra és végig mért, majd elmosolyodott és benedvesítette picit az ajkait. Jobb kezével megfogta a baloldali csücskét az atlétájának és szépen áthúzta a feje fölött azt, hogy aztán azt a sarokba dobja. Akkor bántam meg azt, hogy levettem a felsőm.

Egy pillanatra azt is elfelejtettem ki vagyok, mikor szembetalálkoztam a kidolgozott felsőtestével. Mióta először találkoztunk az egyetemen, azóta erre voltam kiváncsi, még is mikor szemem elé tárult a lehengerlő látványa, nyelnem kellet egyet, hogy a számban felgyülemlett nyálam ne folyjon ki. Minden képzeletemet felülmúlta a teste. A régi vonzalmam iránta áramcsapásként futott végig a fejemtől, a gerincemen át a combjaimig. Zsibbadtam, és nem tudtam mit kezdeni magammal. Sose voltam tetoválás párti, de annyira illet hozzá... és annyira szexy volt vele. Tudom én, hogy a belső számít és nem a külső, de ha egyszer elvette az eszem, mit tehettem volna?

Lihegve hátrahajtotta kicsit a fejét és megnyalva felső fogsorát elmosolyodott. Tetszett neki a reakcióm, ami viszont nekem nem tetszett. Így akármennyire is néztem volna még a látványát, kihasználtam, hogy azt hitte kizökkentett, így  kicsit futva becsúsztam és kirúgtam alóla a lábát. Igaz a jó reflexei miatt miközben épp zuhant le utánam nyúlt és maga alá gyűrve letepert, de akkor is ügyes volt a támadásom és megérdemelt volna egy dicséretet.

Gurultunk párat a talajon, majd következett egy sehova nem vezető "ide-odalöködöm" párbaj. Hol én voltam felül, hol ő. Közben lassan körénk gyűlt pár ember, és a korlát mögül figyelték, ahogy igyekszünk felülkerekedni a másikon. Hol én, hol ő szorított le. Szinte egy pillanatra se tudtunk felállni onnan és olyan sokáig csináltuk ezt, hogy a végén alig kaptunk már levegőt.

Épp én voltam fölül, mikor Jungkook dobott rajtam a csípőjével és fölém kerekedett. Túlságosan elbíztam magamat az elején. Teljesen elfogyott minden energiám, így pihegtem alatta, míg ő a fejem fölött jobb kezével összefogta a két csuklóm a bal alkarján támaszkodva és úgy nehezedett rám. A kiizzadt testünk összeért, alig kaptunk levegőt, mellkasunk olyan gyorsan emelkedett fel és le, hogy minden levegővételnél egymásnak préselődtünk. Mindegyik hasizmát éreztem magamon, szinte egybeolvadtunk. Alig választott el minket öt centi, így ha akartam volna, se tudtam volna mást nézni az arcán kívül. Szemei csillogtak. Haja olyan volt az izzadtságtól, mintha csurom víz lenne. Két lihegés közben, elmosolyodott és jókedvűen, még is kifáradva nézett le rám, majd egy apró pillanatig a számra.

- Úgy megcsókolnálak. - mondta zihálva, miközben orrunk is összeért.

Ahogy ezt kimondta, mindkettőnknek kikerekedett a szeme. Gondolom csak úgy kiszaladt a száján, de nekem pont elég volt ahhoz, hogy egy utolsó erőlöketet kapjak. Összeszedve minden maradék kis energiám fordítottam a kiszolgáltatott pozíciómon, azzal, hogy a hátára lökve én kerültem most fölé, egyenesen a csípőjére. Fájdalmasan nyögött, ahogy a háta neki csapódott a talajnak, az én hajgumim pedig addig bírta a strapát, mivel szétpattanva engedett utat a hajamnak, ami előrehullva eltakarta az arcomat.

~~~
Kedves Olvasóim!
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Köszönöm, hogy elolvastátok és hálás vagyok az előző részekre adott votekért, kommentekért. ❤️

xXSunnyXx