Új kor - Az örökség

1.fejezet: Pitiáner bűnözők

Egy, két, há. Egy, két, há. Számolgatta LJ a háztetőket, miközben a kamion után ugrándoztak, hogy lebuktassák a tettest. Aki több mint valószínűleg Margó volt, bár Edward az életét is felrakta volna arra, hogy a barátnője teljesen ártatlan és csak előítéletesek vele a többiek, mert az apja Morro, a szél egykori mestere, a Magasságos kiszabadítója. Ezeken a mondatokon Leira csak forgatni tudta a szemeit, mert nem hitte, hogy másodunokatesója ártatlan lenne ebben. Hisz Margó amióta megszületett, csak a bajt kavarta Ninjagoban. Hisz az alma sosem esik messze a fájától.

Eközben a kamion megérkezett a végállomására és talán LJ nem nagy meglepetésére Margó lépett ki belőle, néhány zsoldossal a sarkában. Néha nem is értette, hogy keresztapja hogyan hunyhat szemet afelett, amit a lánya csinál. Persze eddig néhány bolti lopáson, meg vandalizmuson kívül nem tudták mással megvádolni, de most már 37 ügy elsőszámú gyanúsítottjaként, egyre nagyobb bajban van. De ahogy Edward, LJ is hitte, hogy másodunokatesója nem gonosz, csupán figyelmet akar magának. Ahogy ők mindannyian, hisz egy olyan árnyékot kell túlnőniük és egy olyan örökséget kell tovább vinniük, aminek súlya alatt lassan mindannyian összeroppannak.

Ezért is volt mindenki olyan dühös, hogy az első igazi feladatuk elkapni a szeleburdi Margót. Mindenki egy izgalmasabb és veszedelmesebb kalandra vágyott.

– Bent vagyunk – jelentette ki az egyik srác Margó mellett, ahogy az ajtó ledőlt előttük. – Mennyi ősrégi kacat!

– Engem csak az alaplap érdekel – igazította meg fekete haját a lány. – Szóval húzzatok és keressétek meg! – tapsolt, hogy felhívja a figyelmüket. Így hát mindannyian nekiálltak szétszedni a helyet, az összes régi cuccot kipakolni. Alig telt bele pár perc, mire Margó észrevett egy dobozt a polcok egyikének tetején. – Ott, fent! – kiáltotta a tárgyra mutatva, mire vagy ketten is ugrottak, hogy megszerezzék. Ennek ellenére eldőltek a létrával és az összes cucc a földön landolt. – Idióták – guggolt le morogva a szél mestere, hogy ő maga keresse meg.

– Mit is keresünk főni? – szólította meg egy másik zsoldos.

– Ezt itt – emelte fel gyengéden az alaplapot, amikor megtalálta. – A tűt a szénakazalban – forgatta meg, sérülést keresve rajta. – A nagyon, nagyon értékes tűt – nézett maga elé, mire felkapcsolódott a villany és megjelentek az Árnyak. LJ, átkozta is folyamatosan a húgát, hogy ilyen cringe nevet adott a csapatnak. Azért mindenki mást, hogy ők ebbe bele is egyeztek.

– Bocsi, de meg kell zavarnunk a bulit, lúzerkéim – szólalt meg Emília, apja, Mason szokásos flegmaságával. Ezután ráugrott az egyikre és egy gyengéd mozdulattal ki is ütötte. Emiatt pedig a többiek csatlakoztak is hozzá.

– A mi meghívóinkat hol hagytad Margóka? – szólalt meg Ginny, máris a nunchakuja felé nyúlva.

– Ez ellen a bagázs ellen nincs szükség fegyverekre – kuncogott Leira, felemelve Ginny előtt az egyik karját. – Komolyan azt hiszed Margó, hogy ez vezet bármire is?

– Bla, bla, bla! Tudsz mást is csinálni, mint dumálni? – nézett rá a lány, ahogy a kezében megjelenő levegőörvényt a vele szemben állóra lőtte, aki emiatt vagy három polccal arrébb találta magát.

– Na, ebből elég! – emelte meg Ben a kalapácsát, harcra készen, de őt is egy egyszerű kézmozdulattal arrébb lökte a fiút.

– Én, megyek az egyik oldaláról, te meg a másikról – nézett LJ Edwardra, aki továbbra is kelletlenül állt mellette. Kár volt, hogy Kai magabiztosságát nem tudta örökölni. Néha az jól jött volna. Eközben LJ látta, ahogy Ginny, Emília és a fagyikrek MiniPix és MiniZan a zsoldosokkal verekednek.