Új kor - Az örökség

2.fejezet: Kalmaar meséje

– Ki ágyazott meg? – kérdezte magát LJ, ahogy bement az alvókabinokban néhány cuccért. Ezután lenézett az ágyára, megsimította a takaróját és a párnán észrevett valamit. – Hát ez? – kapta fel, szagolta meg, majd ette meg. – MENTOLOS CUKORKA! – került el hirtelen a mennyországba a srác. – Párnáról még frissítőbbnek tűnik. De hogyan? – kérdezte magát, mire valahonnan kuncogást hallott. Ám megfordulva senkit sem látott. Így elindult, hogy megkérdezte a többieket.

Hasonló problémákkal küzdött Emília is, aki kimosva találta a ruháikat, amikor lement a mosodába.

– Zan, van egy kis gondunk – sietett oda a folyosón sétáló fiúhoz Emília, ahogy meglátta őt.

– Igen valaki mindent kitakarított – jelent meg Ginny, kezében egy WC pumpával és LJ egy zacskó cukorkával, amit a szekrényénél talált.

– Erre csak egy magyarázat lehet – nézett végig LJ a többieken.

– Egy potyautas! – kapott Emília azonnal észbe, majd mivel hangokat hallottak mögülük, ezért a forrása után futottak. Viszont egy zsákutcában kötöttek ki.

– Hova tűnt? – kérdezte LJ.

– Csupán egyféle potyautasunk lehet. A ninja féle – jelentette ki Ginny, ahogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a WC pumpát fegyverként kezdett el fogni.

– Hol lennék, ha ninja lennék? Egy volt ninja... – gondolkodott Emília, majd felnézett a plafontra. – TUDTAM!

– Oh, szia édesem! – mosolygott vissza rá a csövekbe támaszkodó Nya. – Te is itt vagy?

– Nem tudtad volna megkérdezni, hogy velünk tarthatsz-e ahelyett, hogy idelopódzkodol és kitakarítasz mindent? – kérdezte, ahogy összefonta dühösen a karjait. Pont, ahogy az anyja szokta.

– Valahogy nem úgy éreztem, hogy oda lettél volna az ötletért. Egyébként rosszul mondod. Mert nem tudtuk volna megkérdezni, hogy veletek tarthatunk-e... – ekkor pedig láthatóvá vált a mellette áldogáló Mason is.

– Ne már! Komolyan mindketten eljöttetek csak hogy együtt csináljuk a semmit?! – akadt ki teljesen a lány. Így hogy tud találkozni Benthomaarral? A szülei mindent kínossá fognak tenni! – LJ, forduljunk meg és menjünk haza.

– De már túl mélyen vagyunk, hogy megforduljunk – szólt közbe vigyorogva Zan. – Egyébként, meg én engedtem fel őket a hajóra. A biztonság kedvéért.

– Utállak téged és az időutazásodat! – sietett el mellette durcásan Emília.

– Mindenkit a hídra! – jött Pix hangja a hangszóróból.

– Oh, Nya és Mason. Akkor már értem hogy lettek kimosva és vasalva a ruhák. Nem mellesleg a muffin is nagyon finom volt – mosolygott rájuk Pix, ahogy a többiek is megérkeztek. – Nem mellesleg úgy tűnik itt is vagyunk a Tartarus ároknál. Van itt mindenféle hegyes... – de nem tudta befejezni Pix, mert megtámadták őket.

– Ez nekem nagyon ismerős! – nevetett Mason az egész szituáción.

– Próbálnál nem épp akkor nevetni, mikor meghalnánk?! – szólt rá Nya, mire a férfi megrántotta a vállait, ahogyan Pix kimanőverezte még a jóistent is, hogy megmentse a bőrüket. Majd végül nagy nehezen egy sziklaszirten landoltak, miközben úgy kb minden is tönkrement.

– Ah, gondolom a szokásos történt. Minden kaputt, de van ami megmenthet minket, viszont egy rohadt veszélyes helyen. Igazam van vagy igazam van, Pix? – nézett a nindroidra Mason, mire az kelletlenül biccentett.

– 300 méterre a jelenlegi helyzetünktől van egy energiaforrás, ami kvázi minden problémánkat megoldja – magyarázta a robot, majd elindult, a többiek pedig követték. – Szóval a problemo csak annyi, hogy két mélytengeri búvárruhát csináltam, mert anyuék az hitték ez a vacak elsüllyezhetetlen, így minek bele ilyen szarok.