Új kor - Az örökség

5.fejezet: Családi kötelék

– Segítség! Óriási bajba kerültünk! – kiabálta Ginny, ahogy Ben tartotta őt miközben egy ágról lógtak. – Meg fogunk halni! Nagyon meg fogunk halni!

– Ha nem kiabálnál folyton, akkor még ki is tudnék találni valamit! – szólt rá Ben, de ekkor leszakadt a faág és ezek után már az alattuk lévő csontvázba kapaszkodtak.

– Bocsánat hogy vannak reakcióim! – kiabálta vissza dühösen Ginny, miközben a fél kezével a csontváz oldalán lévő kampó után nyúlt.

– De a hisztivel nem jutunk sehova! – válaszolta, ahogy feldobva a kampót beakasztotta egy erős kőbe, majd magához rántva az elektromosság mesterét felindultak.

– Jó, de én félek! – jelentette ki durácan.

– Ha megcsókollak jobb lesz? – kérdezte vissza a föld mestere.

– NEM! – lett még durcásabb Ginny, de mivel amúgy is hozzá volt paszírozva Benhez, így nem volt túl sok választása, amikor a fiú eldöntötte, hogy ő már csakazért is megcsókolja.

Szóval végül hihetetlen módon fel is értek, így pedig visszajutottak a felszínre.

– Olyan békés itt minden – sétált nyugalomban Pix a hercegnővel, mire megjelent Ben és Ginny.

– Mi történt? Hol vannak a többiek? – nézett rajtuk végig Vania.

– Még nem értek vissza? – kérdezte Ben.

– Nem – rázta meg a fejét Pix. – A bátyám épp próbál segíteni LJ-nek hogy békét kössön a munceokkal. Mármint a legutóbb ezeket az infókat küldte nekem – magyarázta a nindroid.

– Mivel mindent tudsz, menjünk a királyhoz és mondjunk el neki mindent! Ő csak tud segíteni!

~~~

– És kérlek kérj a könyveléstől egy jelentést a legutóbbi bosszúkő szállítmányról – mondta Vangelis a parancsnoknak, aki így el is ment a társaival. Ezután a tekercseit olvasta, mire betört az ajtón Rachel, Cole és Vangie társaságában.

– TE! – kiáltotta lihegve. Látszott rajta hogy sietett. – Add vissza a fiamat és vond vissza az átkot anyámon!

– Ismerjük mi egymást? – nézett rá teljes értetlenségben Shintaro királya.

– Tudja! Tudja átok! – lépett elő Vangie és mutatott dühösen a fiára.

– Hát te vagy az – masszírozta meg fáradtan a homlokát Vangelis. Erre aztán végképp nem számított. – Nem épp így terveztem családi találkozónkat, vagyis inkább nem terveztem, de hamár mind így összegyűltünk – ekkor meg persze, hogy megjelent Ben Ginnyvel a nyomában.

– Anya, apa? – nézett végig értetlenül a szülein.

– Akkor el is tűntetném mindannyiótokat a föld felszínéről – ekkor pedig megnyomott egy gombot és mindannyian leestek egy szinte feneketlen lyukba.

– ÁÁÁ! – kiabálta Ben, ahogy zuhant. – Csak most jöttem vissza a barlangokból! Nem akarok visszamenni! – ekkor pedig megfordulva szintén zuhanó apját vette észre. – APA! Hogy kerültök ide? – kérdezte tőle.

– A nagymamád – ekkor a nem messze zuhanó Vangiere mutatott. – Mint kiderült Shintaro királynője, akit elátkoztak. Így jöttünk megtörni az átkot, meg megmenteni titeket!

– Hát ez nem sikerült! – kiáltotta az őket utol érő Ginny. – Üdvözletem Cole bácsikám!

– Neked is Ginny! Nem tudnád használni az elemi képességed Ben, hogy ne essünk tovább?