Új kor - Az örökség

4.fejezet: Találkozás

– Ki kell innen szabadulnunk! – kiáltotta Emília, ahogy a bilincsét rángatta.

– De csak azután, miután elmondod ki ez a Bentho! Meg ez a srác! – kérdezte az anyja, ahogy ő meg visszarántotta a bilincset.

– Bentho a pasim, anya! – jelentette ki végül Emília rájőve, hogy nem maradt más választása. – Ez az öntelt segg pedig Kalmaar, az undok és kegyetlen bátyja!

– Mikor volt neked időd ilyenekre?

– Az álmokban találkoztunk. Ezért aludtam mostanában olyan sokat – mesélte a lány. – Ám tegnap este vele találkoztam és ahogy látod nem lettünk éppen öribarik.

– Akkor itt a terv – nézett rá Nya. – Felmászunk az oszlop tetejére majd leugrunk, így pedig képesek leszünk mászkálni. Aztán kiszabadulunk, elmegyünk a pasidhoz és jelentsük neki, hogy a tesója gonosz és tegyen pontot az ügy végére.

– Akkor induljunk is! – nyomta a hátát az oszlopnak Emília, majd elkezdett lassan felmászni, így pedig nemsokára  már félig szabadok is voltak.

– Sikerült! – pacsiztak vidáman.

– De hogy vegyük ezt le? – kérdezte a víz mestere a bilincseikre pillantva. Ám eddigre már megjelentek az őrök, így pedig az egyik lövedék felé rántva a bilincset, megszabadultak tőlük.

– Így vesszük le – mosolygott Nya, majd együtt elindultak a mechák felé. Aztán végül persze, hogy mes is szöktek. Ez kétségtelen volt.

~~~

– Zan, megpróbálod még egyszer? – nézett rá Pix a tesójára.

– Nem fogom, mert akkor nem marad kb semmi energiám. Értelmetlen a dolog – válaszolta.

– De akkor mégis mit teszünk? – nézett rá Ginny.

– Ki tudja, ami biztos, hogy léket kaptunk azaz előbb halunk meg mint Emíliáék – nézte Mason az egyik monitort.

– Akkor lemegyek az oxigénpalackokért – sétált ki Ginny.

– Az oxigénpalackokért? De azok idefent...

– Hát ez lement megöletni magát – rázta a fejét Mason, mire Ben ijedten futott le. Ám szerencsére Ginny nem halt meg és a hajó is újraindult.

– Tadá! Sokkal hamarab is végezhettünk volna, ha először is ezt csináljuk – rázta a lány a fejét, ahogy Ben még mindig szorosan ölelte magához. Nem akarta volna elengedni.

– Na, induljunk akkor megkeresni a csajokat – jelentette ki Mason összefont karokkal.

Aztán meg is találták őket, ahogy épp cápákkal harcoltak. Jól tartották magukat, de azért jött Mason besegíteni nekik.

– Nos, drágaságaim. Mit találtatok a templomban? – kérdezte őket, ahogy fél kézzel elbánt a maradék egy cápával. Jó is, ha az emberben az anakondraiak ereje lapul.

– Egy rosszfiút, aki fel akarja kelteni Wojirát. És atyám, a kémia közte és a lányunk között...

– Ránk emlékeztett? – nevetett Mason, mire Emília dühösen közbeszólt.

– A hátamon áll fel a szőr attól a vízibaromtól! Nem mellesleg már van pasim, bár azt anya elfelejtette közölni! – kiabálta dühösen.

– Nem mindig az első a befutó – kacsintott Nya, mire a lány csak fáradtan megforgatta a szemeit, ahogy mindannyian visszatértek a hajóra. Ekkor pedig többen jelentek meg. Itt volt az igazi fogadóbizotság.