– Már kikészítettünk neked egy helyet Margó – lépett a cella elé a börtönigazgató. – Azok után amiket tettél, már vártunk – folytatta a teája ivásaát.
– Szellemes – nevetett fel a lány, miközben vele együtt a láncai is csörögtek, melyek az erejét korlátozták. – És higgye el, ki fogok innen szabadulni.
– Persze, ha az apád jön és hozza a papírokat. Addig ne is álmodj ilyenekről.
– Nekem nincs apám – köpte oda, ahogy elfújta a kósza fekete tincseit az arcából.
– Ahogy akarod – szürcsölte tovább a teáját az igazgató, mire hirtelen beállt az áramszünet. Tökéletes időzítéssel. – Valami gond van a biztonsági rendszerrel.
– Na nem mondod? – vigyorodott el a lány, ahogy a bilincse elektronikus zárja feloldódott és az nagy zajjal a földön csattant.
– Unagami a közreműködésedet kéri – szólalt meg egy hang a hanszóróból, ahogy kinyíltak a cellaajtók. – Szolgálni fogod Unagamit?
– Hát hogyne – lépett ki Margó a csuklóit masszírozva. – Ezúttal nem bízok meg másokat. Egyedül oldom meg ezt – motyogta maga elé. – Mindenki meg fogja bánni... Bosszút fogok állni...
~~~
– Remélem a papa tud jó hírrel szolgálni – magyarázta LJ, ahogy a Borg toronyba sétáltak be éppen. Mielőtt elmentek volna a Zsákmánnyal, LJ megkérte a nagyapját, hogy nézzen rá erre a furcsa játékgépre.
– Megérkezett a századik emeletre.
– Oh, az Árnyak! – gurult feléjük a kerekesszékével. – A kis játékgépetek jól lefoglalt engem Lloyd – nézett fel a fiúra aki máris mögötte állt, hogy segítsen neki tolni.
– Mit tudtál meg? – jelent meg mellette Leira.
– Minden elismerésem a tervezőé, Milton Dyeré – pillantott a másik unokájára.
– Nem semmi védőrendszert tervezett a szigetre – szólalt meg Edward is.
– Fejlettebbek az enyémnél? – kérdezte meglepetten, mire LJ és Leira elnevette magát.
– Vannak robotkutyáid, papa? – bökte meg a könyökével a vállát a szőke lány. – Mert neki van robotkutyája. Meg gyilkos indái is.
– Ehe – köszörülte meg zavartan a torkát. – Öh, lefuttattam egy elemzést és ez a játék összetettebb, mint valaha láttam – terelte azonnal a témát. – Még az én sanyarú sorsú... oh... ti nem tudtok róla – jutott hirtelen eszébe.
– Miről nem tudunk? – kérdezte mindenki egyszerre, nagy érdeklődéssel.
– Semmi érdekes, szerintem a szüleitek érdekesebben tudnak róla mesélni, mint én – legyintett. – A lényeg, hogy ez egy virtuális világ, ami különböző zónákból áll a játékon belül.
– Ginny és Ben az egyik ilyen zónában van? – kérdezte Emília.
– Nem csak Ginny és Ben – igazította meg a szemüvegét. – A játékosok száma nagyon megugrott. Többen mint 800-an ragadtak a játékban.
– Mindenkit beszívott a játék a 13.szint után – jelentette ki MiniZan
– A játékbeli világot Unagami irányítja.
– Unagami meg Milton Dyer – nézett egymásra LJ és Leira.
– Ez esetben két dolgot tehetünk: Megtaláljuk Dyert a valóságban és leállítjuk, vagy belépünk a játékba, ahogy Ginny és Ben tette, és megállítjuk Dyer avatárját, Unagamit – magyarázta Borg a lehetőségeket.

YOU ARE READING
Új kor - Az örökség
FanfictionLloyd Montgomery Garmadon Junior és Leira Juliet Garmadon meghív titeket az Árnyakba, hogy együtt írjatok történelmet! Az ellenség cseles, az érzelmek pedig a tetőfokon. Vajon a ninják tinigyermekei képesek lesznek felülmúlni szüleik örökségét? Vagy...