– Ki kell jutnunk innen – jelentette ki Emília. – Persze miután szétrúgtuk Unagami seggét.
– Nyilván! Egyébként ajánlom, hogy házasodjatok össze – hozta fel a státusz lapját Ginny. – Összevont eszköztár, plusz tíz hellyel és az igaz szerelem csókja visszaad egy életet. Bár csak 24 óránként lehet használni, de baromi op – magyarázta a lány, ahogy a hajában lévő kék részek világítottak a sötétben.
– Megfontoljuk – mondta LJ. – De indulnunk kell. Most. Hogy jutunk közelebb Unagamihoz?
– Hát az egyszerű! – mondta vidáman Ben. – Csak néhány pályán kell átjutnunk hozzá.
– Milyen pályán?
~~~
– Örvendek Okino! – köszöntötte LJ az NPC-t, ahogy egy órával később már továbbléptek egy új pályára, hogy megkeressék az ellenséget. – Ők itt Ben, Edward, Emília, Ginny és a húgom Leira – mutatta be a barátait a fiú, akik integettek és a karakternek.
– Megtiszteltek – nézett végig rajtuk a férfi. – Engedjétek meg hogy felajánljam szolgálataimat – térdelt le előttük a férfi, feléjük tartva a katanáját. Ekkor mindenkinek megjelent egy "elfogadod-e a küldetést?" ablak az értesítéseinél, amire persze mindenki igent nyomott.
– Nos, akkor vezess minket – mondta Edward, mire az NPC el is indult.
– Erre kell mennünk az Elégedetlenség erdejébe, aztán túl a Hisztéria szirtjén míg meg nem érkezünk a Vörös Sárkány labirintusához – magyarázta miközben a térképen megjelent a küldetés jelzőpontja. Ekkor pedig el is indultak az első kijelölt hely felé.
– Az Elégedetlenség erdeje? Miért hívják ezt így? – kérdezte Edward, ahogy a hely kezdetét jelző kapuhoz értek. Ám ekkor a semmiből kilövellő tűskék lelkesen demonstrálták, miért kapta a hely a nevet.
– Okino, te mész előre és tönkreteszed a bokrokat, amikből jöttek a tüskék – parancsolta neki Ben.
– Én? – kérdezte vissza értetlenül a férfi.
– Ő? – nézett rá kérdőn LJ.
– Ő egy NPC, azaz nem játszható karakter, végtelen élete van. Ezért, ha biztosra akarsz menni mindig őket kell előre küldeni – magyarázta Ginny.
– Már értem – biccentett LJ, ahogy már Okino végzett is a bokrokkal.
– Amúgy az nem gáz, hogy igazi harcosok akarunk lenni, mint a szüleink, erre meg megcsináltatjuk mással a piszkos munkát? – nézett Emília végig a barátain.
– Elsősorban túl akarunk élni ezen a helyen. Nem leszünk nagyobbak, mint a szüleink, ha halottak vagyunk – kontrázott Ginny.
– Ginnek igaza van – csatlakozott Ben.
Ezek után folytatták útjukat és be is esteledett. Így miközben meggyújtották a fáklyáikat, Emília kérdezett valamit.
– Mesélj nekünk a kulcsanáról Okino. Azt mondtad a labirintusban van?
– Igen – fordult felé a férfi. – És egy rettenetes szörny őrzi. Egy sárkány.
– Jeez, erre miért nem gondoltam – forgatta Leira a szemeit.
– Hát nekünk már van saját sárkányunk! – ölelte át Edward testvériesen LJ vállait.
– Itt nem is biztos, hogy képes vagyok rá – motyogta zavartan, viszont ekkor valaki hirtelen kiugrott a bokorból és egyenesen Leirán landolt, aki verekedni is kezdett vele. A lány viszont egy erős rúgással az egyik fának küldte a patkányizét, aki az azon lévő mérges növények miatt vakarózásba kezdett. Ám ez nem volt a vége a dolgoknak, mert megjelentek a társaik és a csapat harcra kényszerült.

YOU ARE READING
Új kor - Az örökség
FanfictionLloyd Montgomery Garmadon Junior és Leira Juliet Garmadon meghív titeket az Árnyakba, hogy együtt írjatok történelmet! Az ellenség cseles, az érzelmek pedig a tetőfokon. Vajon a ninják tinigyermekei képesek lesznek felülmúlni szüleik örökségét? Vagy...