Új kor - Az örökség

4.fejezet: Csalóka csapda

– Ki kell jutnunk innen – jelentette ki Emília. – Persze miután szétrúgtuk Unagami seggét.

– Nyilván! Egyébként ajánlom, hogy házasodjatok össze – hozta fel a státusz lapját Ginny. – Összevont eszköztár, plusz tíz hellyel és az igaz szerelem csókja visszaad egy életet. Bár csak 24 óránként lehet használni, de baromi op – magyarázta a lány, ahogy a hajában lévő kék részek világítottak a sötétben.

– Megfontoljuk – mondta LJ. – De indulnunk kell. Most. Hogy jutunk közelebb Unagamihoz?

– Hát az egyszerű! – mondta vidáman Ben. – Csak néhány pályán kell átjutnunk hozzá.

– Milyen pályán?

~~~

– Örvendek Okino! – köszöntötte LJ az NPC-t, ahogy egy órával később már továbbléptek egy új pályára, hogy megkeressék az ellenséget. – Ők itt Ben, Edward, Emília, Ginny és a húgom Leira – mutatta be a barátait a fiú, akik integettek és a karakternek.

– Megtiszteltek – nézett végig rajtuk a férfi. – Engedjétek meg hogy felajánljam szolgálataimat – térdelt le előttük a férfi, feléjük tartva a katanáját. Ekkor mindenkinek megjelent egy "elfogadod-e a küldetést?" ablak az értesítéseinél, amire persze mindenki igent nyomott.

– Nos, akkor vezess minket – mondta Edward, mire az NPC el is indult.

– Erre kell mennünk az Elégedetlenség erdejébe, aztán túl a Hisztéria szirtjén míg meg nem érkezünk a Vörös Sárkány labirintusához – magyarázta miközben a térképen megjelent a küldetés jelzőpontja. Ekkor pedig el is indultak az első kijelölt hely felé.

– Az Elégedetlenség erdeje? Miért hívják ezt így? – kérdezte Edward, ahogy a hely kezdetét jelző kapuhoz értek. Ám ekkor a semmiből kilövellő tűskék lelkesen demonstrálták, miért kapta a hely a nevet.

– Okino, te mész előre és tönkreteszed a bokrokat, amikből jöttek a tüskék – parancsolta neki Ben.

– Én? – kérdezte vissza értetlenül a férfi.

– Ő? – nézett rá kérdőn LJ.

– Ő egy NPC, azaz nem játszható karakter, végtelen élete van. Ezért, ha biztosra akarsz menni mindig őket kell előre küldeni – magyarázta Ginny.

– Már értem – biccentett LJ, ahogy már Okino végzett is a bokrokkal.

– Amúgy az nem gáz, hogy igazi harcosok akarunk lenni, mint a szüleink, erre meg megcsináltatjuk mással a piszkos munkát? – nézett Emília végig a barátain.

– Elsősorban túl akarunk élni ezen a helyen. Nem leszünk nagyobbak, mint a szüleink, ha halottak vagyunk – kontrázott Ginny.

– Ginnek igaza van – csatlakozott Ben.

Ezek után folytatták útjukat és be is esteledett. Így miközben meggyújtották a fáklyáikat, Emília kérdezett valamit.

– Mesélj nekünk a kulcsanáról Okino. Azt mondtad a labirintusban van?

– Igen – fordult felé a férfi. – És egy rettenetes szörny őrzi. Egy sárkány.

– Jeez, erre miért nem gondoltam – forgatta Leira a szemeit.

– Hát nekünk már van saját sárkányunk! – ölelte át Edward testvériesen LJ vállait.

– Itt nem is biztos, hogy képes vagyok rá – motyogta zavartan, viszont ekkor valaki hirtelen kiugrott a bokorból és egyenesen Leirán landolt, aki verekedni is kezdett vele. A lány viszont egy erős rúgással az egyik fának küldte a patkányizét, aki az azon lévő mérges növények miatt vakarózásba kezdett. Ám ez nem volt a vége a dolgoknak, mert megjelentek a társaik és a csapat harcra kényszerült.