Új kor - Az örökség

3.fejezet: Nexus

Írói megjegyzés: NA KI TÉRT VISSZA? Valami megszállt és végre megírtam az új fejezetet. Rövid de legalább haladunk a sztorival valahogyan.

~~~

– Szóval azt mondod, hogy visszaváltozom, ha azt mondom tengernek, hogy: Bocs, de most nem? – nézett értetlenül a már megjelent Nya Emíliára.

– Lényegében ennyi – válaszolta neki a lány.

– Amúgy ő meg ki? Ijesztőnek nézz ki – kérdezte Jay a lányt suttogva, miközben óvatosan az épp a falnál olvasó srácra mutatott.

– A pasim, Kalmaar – jelentette ki a lány, ahogy újra összerakta az épp szétesni készülő Nyat.

– HOGY KI?! – ugrott Jay hangja pár oktávot. Eztán dühösen indult a fiú felé, aki csak ilyen "mi van" pillantásokkal nézett vissza rá. – Te! Miattad történt mindez!

– Tudnál nem kiabálni? Egyesek olvasni szeretnének – vágta vissza neki a fiú, egy pillanatra feltekintve a könyvéből.

– NEM KIABÁLNI?! TE ÁRASZTOTTAD EL A TELJES VÁROST! MIATTAD ILYEN NYA! – kiáltozott, miközben Kalmaar csak a szemeit forgatta.

– És most ahelyett, hogy arra figyelsz, ami a feladat, jössz nekem ilyen lovagiasan megbosszulni őt?

– Hát én...! – akadt ki azonnal Jay és végül Colenak kellett leállítania.

– Nyugi van Jay. Ez nem ugyanaz a személy – nyugtatgatta Cole.

– AGRH ÉN FELADOM! CSAK SIMÁN SZEDJÜK EL TŐLED AZ ELEMI ERŐDET ÉS JOB'S DONE! – kiáltotta Emília irritáltan, ahogy feladta a dolgot Nya nyavajgását hallva.

– Ez egy nagyszerű ötlet! Ketté válunk és az egyik csapat kijutattja Aspheerát, míg a másik megszerzi a pálcáját – jött fel Zane azonnal egy tervvel.

– Tudom is mit csináljunk! Szóval mivel itt te vagy a "gonosz", ezért berakatunk a dutyiba Kalmaar, ahonnan kiszabadítod Aspheerát és magadat. Közben pedig Pixal megkéri Borgot, hogy csapjon egy nagy bulit a mindenféle veszélyes cucc körült. Hidjétek el, beválik, mert imád felvágni a cuccaival. Mi megyünk a bulira, eltereljük a figyelmet, ti meg ellopjátok a pálcát. ÉS TADÁ! Kész vagyunk!

– Ez egy egészen... – gondolkodott el egy pillanatra Lloyd. – Jó ötlet.

~~~

– Ez egy hosszú nap volt – ásította Leira, ahogy a csapat összegyűlt egy szobába aludni.

– De még mielőtt befejezzük, át kell beszélnünk a dolgokat – tolt be LJ egy táblát a szobába.

– Ja. Átcsesztek minket egy másik univerzumba, ahol a szüleink lúzerek. Szóval az én jogos hozzászólásom az az: HOGY A JÓ BÜDÖS ÉLETBEN FOGUNK MI ITT NYERNI?! – szólalt meg elsőként Edward.

– Mi? Sehogy – jelentette ki LJ, ahogy rajzolni kezdett. – De az igazi szüleink igen. A Sötét Hölgy terve gondolom nem a megfutamodás akart lenni ide, de muszáj volt neki, mert nem tudott győzelmet aratni a világunk felett.

– Szóval azt akarod mondani, hogy nyissunk egy interuniverzális portált, amin iderángatjuk a szüleinket, hogy legyőzzék nekünk a Sötét Hölgyet? – nézett rá kérdőn Emília.

– Pontosan – bökött felé a fiú a filccel.

– Meg fogunk halni – jelentette ki Ginny, ahogy a telefonján böngészett.

– Nem – nézett le rá Ben, akinek az ölében feküdt a barátnője. – Egyébként meg hogyan nyitunk portált?

– Mi? Sehogy – rázta újra LJ a fejét. – A Sötét Hölgy nyit nekünk portált. Vagyis az embereinek, de mi ellopjuk amivel csinálja és áthozzuk a szüleinket.