Új kor - Az örökség

3.fejezet: Isten hozott!

– Hát ezek a hidrotermikus szellőzők semmit se segítenek – nyögött fel idegesen Emília. Miért van az energiaforrás mérgező gázok és szellőzők között a tenger legmélyén? Ám egy pillanat figyelmetlenség miatt majdnem a hegyes sziklákban landolt. Szerencséje volt, hogy az anyja odafigyelt és még időben elkapta. – Ez közel volt.

– Emília, tudod mostanában olyan furcsa vagy és apáddal aggódunk. Ha valami nyomaszt, megoszthatod velünk – próbálkozott Nya.

– Tudom anya – forgatta a szemeit.

– Dehogy is tudod. Nekem nem volt anyám, vagy apám, akikkel megoszthattam volna a bajaimat és akik segíthettek volna rajtam. Keresztapáddal saját magunkat kellett felnevelnünk és szar volt. Ezért akarok ittlenni neked – próbálta elmagyarázni Nya az álláspontját.

– Szóval ha jól értem, ez arról szól, hogy jobb anya akarsz lenni, mint a nagyi? Ez az egész egy versenygés csupán számodra? – váltott azonnal durcás módba Emília.

– Nem az! – védekezett. – Ne fordítsd ki a szavaimat!

– Hát bocsi, de én meg olyan vagyok mint te! Egy független, erős nő! Ha pedig olyan bajom lesz, amit meg kívánok veled osztani, majd szólok! – vágta vissza, ám ekkor elértek valamilyen templom elé.

– Na gyerünk be az ijesztő templomba – ekkor pedig nyilván bementek a templomba.

– Van az ajtón valami írás... – motyogta magában Emília, mire megszólalt Zan.

– Jöttem a fordítással csajok: Ne lépj be, ne gyere közelebb vándor, ha te Wojirát keresed, a mélyben alvót nem zavarhatjuk az idők vége előtt. Magyarul az a szörny akiről anyuék hallottak a szigeten itt alszik. Mert nyílván nem tudták megölni, hogy mindenkinek jobb legyen az élete.

– Nagyszerű – ugrott ki Emília a gépből. – Úgy tűnik nincs más választásunk mint egy újabb alvó szörny mellett ellopakodni – nyitotta ki az ajtót csak hogy meglássa az őröket és elbújjon egy oszlop mögé az anyjával. Majd a következő mögé, míg meg nem láttak valami tudósszerűséget. Ő lehetett a főnök.

– Kiégett mint a többi – mondta, mire valaki benyitott.

– Elegem van a kifogásokból Glutinous! – ment Kalmaar az angolnaember felé.

– Nagyszerű... Ez az öntelt tuskó persze, hogy itt van – forgatta Emília a szemeit. – Viszont ez azt jelenti, hogy Benthomaar sincs messze.

– A második talizmán nélkül félek, nem fog sikerülni – válaszolta neki az alattvalója. – Minden erőfeszítésünk, hogy felébresszük a kígyót hiába volt!

– Az erőfeszítéseid nem elegek! – fenyegette őt a szigonyával. Emília eddig is tudta, hogy a csávó nem százas, de ezek után nagy ívben kerülni fogja. Bár lehet előtte szétveri még a seggét.

– Több idő kell, hogy tanulmányozhassam a talizmánt. Hogy legyárthassak egy erősebb másolatot! – próbálkozott Glutinous.

– Már így is túl sok idő volt. Elfogyott a türelmem, próbáld újra! – sürgette őt Kalmaar.

– Azt se tudjuk miből van a talizmán! Vagy hogy technológiai vagy hogy mágikus-e vagy... – ekkor viszont Kalmaar kiverte a kezei közül a prototípust, mire az Glutinous ijedten felkiáltott.

– Ébreszd fel a kígyót, vagy lecseréllek valakire, aki képes rá! – fenyegette meg őt.

– Hát ennek is dühkezelési problémái vannak – rázta Nya a fejét.

– Igenis uram! – válaszolt, majd azonnal elindítatta a procedúrát csak hogy az elbukjon. És valami elektromos hullám keresztülmenjen Emíliaán és majdnem elájuljon tőle.