Új kor - Az örökség

5.fejezet: Az élet labirintusa

Sziasztok!
Itt a karácsony és mivel nem írtam külön részt az ünnephez, ezért az ajándék az, hogy a kari mindhárom napján lesz fejezet. Remélem örültök neki és békésen telnek az ünnepek!

– Együtt kell maradnunk. A Vörös sárkány labirintusában, rengeteg csapda rejtőzik – magyarázta Okino, ahogy egyre bentebb értek.

– Ez csak egy labirintus, a jobb kéz szabály majd segít, ha minden kötél szakad – legyintett Ginny. – De a térképen is rajta van a labirintus, nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne.

– Ezeket a szobrokat már láttam valahol – szólalt meg Emília, ahogy egy nagyobb térbe érkeztek a labirintuson belül.

– Ugyanilyen szobrok voltak a Dyer szigeten is – nézett rá LJ. – Halálos lézerszobrok – ekkor pedig a kardjával szétszelte az egyiket, mire az összes lőni kezdett. Aztán a halálos tüskéken átugrálva egy válaszúthoz értek.

– Szerintetek a szüleink... – szólalt meg Ginny. – Szóval szerintetek ők ilyenkor miről beszélgettek? Mert nekem kicsit sok a csönd.

– Ki tudja – rántotta meg a vállait Edward. – Apum tuti, hogy folyamatosan a hajáról meg magáról dumálhatott, anyám meg csak arcon csapta magát, amilyen hülye férfit szeret.

– Anyu meg apu tuti, hogy még most is veszekednének, ahogy általában mindig – rakta karba Emília a kezeit.

– Az én faterom pedig állandóan azzal nyúzná a mutert, hogy csináljon neki valamilyen kaját, mert éhen hal – mosolygott Ben.

– A miéinkről ne is beszéljünk – nyögött fel frusztráltan Leira. – Szörnyű.

– Szerintem ez meg nem igaz – nézett végig LJ a csapatán. – Lehet, hogy a szüleinknek megvannak a maga meghatározó tulajdonságai, de kétlem, hogy ne lettek volna képesek bármiről értelmesen beszélgetni. Egy csapat voltak és egy csapatként viselkedtek. Mi is képesek vagyunk rá! Főleg mert ezúttal nem csak az ő elismerésük a tét, hanem egész Ninjago. Meg kell mentenünk a bennragadt embereket – tartotta meg LJ élete első felemelő beszédét, ami miatt kifejezetten büszke volt magára.

– Akkor viszont, ki mit tervez ezután az őrültség után? – kérdezte Ginny, ahogy elindultak balra.

– Mi LJ-vel megyünk a földre keresztanyuhoz! Már alig várom, mert megígérte, hogy mutat néhány új varázslatot! – mesélte izgatottan Leira.

– Nem egész véletlenül egy szexi sráchoz van köze, akit Maxnek hívnak? – bökte meg Emília egy mindentudó mosollyal a barinője oldalát.

– Nem! Max a legjobb barátom. De igen, valamennyire miatta is megyek – szavatkozott a szőke hajú lány elpirulva. – Amúgy meg te mit csinálsz?

– Sorizok és kihasználva a láthatatlanságom, kilógok otthonról bulizni, hisz ezután tuti, hogy örökös szobafogságot kapok – magyarázta Emília. – Amúgy meg ti, hogy fogjátok kimagyarázni magatokat abból, hogy összeházasodtatok a Prime Birodalomban?

– Amiről apuék nem tudnak, az nem is fáj nekik – kontrázott a villám mestere. – Egyébként mi meg elmegyünk az éves kempingezésünkre és atyám...

– Az szörnyű lesz – fejezte be Ben a mondatot, hisz ő is túl jól emlékezett az éves kempingezéseikre.

– Nézzétek, legalább ti csináltok is valamit a nyáron. Én pedig majd otthon ülök és semmittevéssel fogom tölteni a napjaimat – magyarázta Edward miközben elértek a sárkányhoz, mely a kulcstanát őrizte.

– LJ, te tudsz sárkánnyá változni, akkor? – kérdezte Leira.

– Nem, a képesség hozzá vagy százezer kreditbe kerül – válaszolta az energia mestere szomorúan sóhajtva egyet. Imádott sárkánnyá alakulni és hogy ezt nem tehette meg, elszomorította.