Új kor - Az örökség

9.fejezet: Győzelem és vereség

– Ez nem lehet igaz! – menetelt össze-vissza Dyer. – Unagami csak egy játék. Egyesek és nullások halmaza!

– Hát ez a videojáték magával ragadta a gyerekeimet, a barátaim gyerekeit. Dühös és meg akarja ölni őket, ahogy minket is ha kiszabadul. Szóval lépjünk túl a minek van öntudata és minek nem témán, mert a türelmem véges – szólt rá Lloyd.

– Attól függetlenül nem tudom, hogy hogy állítsam le. A múltkori más volt.

– Hogy volt más? – kérdezett rá Pix.

– Épp a bétatesztelés folyt és megjött az első játékos, Scott, hogy kipróbálja mit csináltunk eddig. Azt mondtam neki, hogy a lehető legintenzívebb élményt adja, erre meg beszippantotta őt.

– És mi lett volna, ha megkéri, hogy visszaadja Scottot és kevésbé legyen intenzív? Miért nem tette azt, amit minden értelmes ember ebben a szituációban? – nézett rá dühösen az ex-ninja.

– Mire rájöttem, hogy a leállítás nem a legjobb megoldást, akkor volt a nagy harc az Onikkal és szinte minden megsemmisült. A feletteseim azt mondták, hogy ez bőven elég, hogy végleg lezárjuk a dolgot.

– Kifejezetten nagy energiát érzékelek a város másik feléből. Valami készül, valami amit eddig nem vettünk észre – szólalt meg Zan hirtelen.

– Akkor indulnunk kell. Maga is jön, mert valakinek meg kell akadályoznia Unagamit.

Így történt, hogy a város másik felébe érve, egy raktárban, Margó emberei épp egy interdimenziós portált építettek. Ez is csak egy átlagos nap Ninjagoban.

– Pix, Zan, hívjátok ide a többieket a kolostorból – parancsolt rájuk Lloyd mire az ikrek úgy is tettek és köddé válva eltűntek.

~~~

– Szóval azt mondod, hogyha túljutunk ezeken a pörgő pengéken, akkor végre ott leszünk? – kérdezte Leira Ginnyt.

– Reméljük – sóhajtotta aggodalmasan, mire Ben biztatóan megszorította a kezét.

– Látod ott a hibákat. Egy-egy pillanatra megállnak a pengék, hisz ez a játék végül is sosem lett befejezve. Az ilyen pengék pedig általában időzíve vannak – magyarázta a föld mestere.

– Csak annyit kell megtudnunk, hogyan – mosolygott vissza rá Ginny. – Ám nem az van, hogy a hibák kiszámíthatatlansága miatt semmi sem biztos?

– Nincs más megoldás – szorította meg Leira a fegyverét, majd elindult. A lány át is ért, ahogy a barátai is egy kis bénázás után, ami megnyugtatta őt. Nem akart magára maradni Leira. Azt nem bírta volna ki.

A következő pálya már nem volt más, mint egy kajárda, amin a csapat meglepetten nézett végig.

– Az Őrület Templomában van egy sushiétterem? – kérdezte értetlenül Ginny.

– Hol vannak a vendégek? – jött Leira kérdése is.

– Már vártunk rátok – jelent meg előttük egy gésa.

– Tényleg? –  jött Ben értetlenkedése is.

– Igen. Leira Juliet Garmadon, három főre. Erre tessék – mutatta a gésa az utat.

– Ez szuper mert amúgy is éhen haltam! – követte őt vidáman a villám mestere.

– De Ginny – próbálta meg őt visszatartani Ben. – Ez egy csapda – fogta meg a karját.

– Dehogy is! Emlékszel, hogy majdnem minden játékban van egy hely, ahol megvárhatod, hogy feltölts mindent mielőtt nekiállsz főellenséget gyepálni. Ilyen még a Dark Soulsban is van! A játékban, ami notorikusan nehéz! Még ennél is! – kapott le néhány sushit az egyik tálról és ette meg őket.