Új kor - Az örökség

6.fejezet: Táncolunk

– Nos, az adatai szerint itt született és a szülei még mindig itt laknak – nézett fel MiniPix a testvérére, ahogy együtt sétáltak céljuk felé. – Reméljük, hogy hajlandóak segíteni.

– Nem kell hajlandónak lenniük. Hisz Ninjago császárát hozzuk magunkkal – nézett vissza Zan vigyorogva a testvérére.

– Ez viszont nem jelenti hogy erőszakosnak kell lennünk – fordult feléjük Lloyd. – Finoman kell megközelítenünk a dolgot. Még akkor is a szívesen verném őket a falba.

– Ahogy óhajtod – biccentett a két nindroid, mire Lloyd bekopogott az egyik ajtón, mire egy idős nő nyitott ajtót.

– Hello, segít... – szólalt meg, de félúton megállt, amikor realizálódott benne kivel is beszélget. – Oh micsoda megtiszteltetés – hajolt meg mélyen gyorsan a nő Lloyd előtt. – Soha nem gondoltam volna, hogy valaha...

– A fiát keressük, Milton Dyert – jelentette ki Lloyd, ahogy befáradt a házba, nyomában az ikrekkel.

– A fiamat? – kérdezte vissza meglepetten. – Ismeritek őt?

– Nem egészen – szólalt meg Pix. – A videojáték, amit készített nagy gondokat okozott és meg kell találnunk őt.

– Oh, persze hogy azokról a buta játékokról van szó – motyogta magában, ahogy elindult teát főzni.

– Maga tudja hol találjuk őt? – kérdezte Lloyd, ahogy helyet foglalt.

– Már rég nem láttam, de talán van itt valami, amiből kideríthetik merre van – mutatott Dyer szobájának ajtajára, mire Pix és Zane ment, hogy átvizsgálja a helyet. – Mindig a legjobbat akartuk neki. Hogy foglalkozzon az iskolával, készüljön a karrierjére. Elképzelni se tudtuk, hogy a videojátékokból karriert lehet csinálni. Az utolsó játékával ment minden tönkre – adta oda Lloydnak a nő a gőzölgő teát. – Mi azóta nem láttuk Miltont.

– Minden szülő csak a legjobbat akarja a gyerekeinek – szólalt meg nagyot sóhajtva Lloyd. – Ám nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy tervezzük. Bármennyire is szeretnénk ők maguknak írják a sorsukat.

– Igen – ült le elé a nő. – Néha el kell engedni őket, bármennyire is fáj – nézett a szobája ajtaja felé, ahonnan Pix és Zan lépett ki egy fényképpel a kezükben.

– Ez ki mellette? – emelte fel a jég mestere a képet.

– Az egyik barátja. Hogy is hívják? – kezdett el gondolkodni. – Nem emlékszem – rázta meg végül a fejét. – Ha megtalálják, megmondanák neki, hogy hiányzik? Kérjék meg, hogy jöjjön haza.

– Mindenképp megfogjuk – biccentett Lloyd, ahogy lerakta az üres teáspoharat.

– Köszönjük, hogy időt szánt ránk – köszönt el Pix.

~~~

– Nos itt is lennénk a Technika földjén – mutatott szét Ginny, ahogy megérkeztek.

– A második kulcsana itt van, de csak akkor nyerhetjük meg, ha a Speedway 5 billió bajnokává koronáznak minket – folytatta Ben.

– És mi is lenne ez? – nézett rá kérdőn LJ.

– Csak a Prime Birodalom legveszélyesebb versenye – magyarázta az elektromosság mestere. – A pálya halálos, a kanyarok élesek és a többi versenyző őrült. Ám szerencsére én a Mario Carton nevelkedtem anyuval, szóval semmi gáz, meglesz ez!

Eközben odaértek a regisztrációs karakterhez, ahol máris igényeltek egy-egy helyet a versenyre, csak hogy kiderüljön a kötélvásárlás és az egyéb dolgok miatt, nem volt pénzük rá.