Új kor - Az örökség

7.fejezet: És gyorshajtunk

A csapat tudta, hogy ha járgányokra van szükség a versenyhez, a legjobb minőségben és a legjobb árban, csak Scottnál fognak találni. A férfinél, aki már segített rajtuk, hisz eljuttatta őket Ginnyhez és Benhez.

– Szóval esetleg, ha kölcsön tudnád adni ezt is... – mutatott Leira az anyja eredeti motorjára, ahogy Scott odaadott nekik egy kicsit régi kocsit és még néhány járművet.

– Ha van 500 ezer feles kredited, minden bizonnyal a tiéd lehet – nézett rá a férfi.

– Ez nem ér! Ez lényegében egy családi örökség! Jogom van ehhez a motorhoz! – ellenkezett hevesen a lány.

– Rendben, legyen! Csak ne nyafogj itt nekem! – adta fel végül Scott.

– Nos, akkor mostmár mindenkinek van járműve, csak fel kéne újítanunk őket. Ami lehet nem lesz... – ekkor viszont Leira felkapott egy csavarhúzó készletet és sok mindenkit megszégyenítő módon, pár pillanat alatt megjavította az egyik járgányt.

– Úgy tűnik az anyja képességeit örökölte. Annak idején mit nem adtam volna, hogy lássam a nagy Elina Kiccet munkában.

– Hát most láthatja a "kis Elina Kiccet" munkában – kuncogott Ginny, ahogy ő is nekivágott a szerelésnek.

– LJ, el tudnál menni és szétnézni, mit kell még tudni a Speedway 5 billóról? – kérdezte felé pillantva Emília.

– Persze.

Ekkor pedig LJ el is ment, hogy megnézze a délelőtti versenyt. Olyan volt, amilyennek gondolta. Egy Mario Cart, csak több robbanással, tűzzel és vérrel. Mikor pedig az őrök megpillantották, gyorsan elkezdte nézegetni milyen avatarok vannak a boltban és végül az apja azon páncélzatát vette meg, amit mindig szeretett kilopni a szekrényből, mikor épp nem figyelt rá. Azt a páncélt, amit az idő kezeivel való harcban hordott. Aztán még kiválasztott egy félig nyírt hajtípust, meg egy zöld hajszínt és máris felismerhetetlen volt.

Persze ekkor kellett Irisnek felhívnia. Amikor meglátta a felugró ablakot, hirtelen a szíve mintha a torkában dobogott volna nagy erővel. Ez nem volt sem a legjobb hely, sem a legjobb alkalom arra, hogy beszéljen a titkos barátnőjével. Másfelől érthetetlen volt számára, hogy hogy tudja még ő is felhívni a játékban.

– Már azt hittem sosem veszed fel! – köszöntötte a hangja, mikor fogadta a hívását.

– Bocsi a várakoztatásért. Dolgom volt.

– Fontosabb mint én? – kérdezte vissza és LJ már lelki szemei előtt látta, ahogy a lány fekete lakkozott körmeit bámulja.

– Erre most meg mit mondjak? Valahogy érzem, hogy nincs jó válasz rá – húzta el a száját idegesen. Valahogy nem volt kedve még egyszer végigmenni ezen a drámán. Hisz mindig ez van. Iris nem tartja elégnek a távkapcsolatot, majd szakít vele azzal az indokkal, hogy nem törődik vele eleget. Aztán egy hét múlva jön elé térden könyörögve, hogy ő ezt nem bírja, bocsásson meg neki. Ő pedig hülye módon mindig bedől ennek.

– Egy idióta vagy – jelentette ki nemes egyszerűséggel. – De az én idiótám. Anyu mesélte, mert anyud mesélte neki, hogy bentragadtatok valami ócska videojátékban.

– Persze, hogy mesélte. Mit ne mesélne el Harumi nénikémnek – motyogta magában. Néha utálta, hogy amint kiderül valami, három percen belül mindenki tudja a családban. Ám lehet ezúttal mégsem volt ez olyan rossz. Elkerülte vele a dühös Irist.

– De nem csak ez van. Azt is mondta, hogy Dani is eltűnt. Lehet őt is beszippantotta a játék.

– Lehetetlen, hogy itt legyen – mondta LJ, ahogy felpillantva megnézte, hogyan is áll a verseny. Úgy tűnt senki sem fog nyerni. – Ha itt lenne, olyan káoszt okozott volna, hogy arról már tudnánk. Hisz Smaragdaniról beszélünk.