Új kor - Az örökség

8.fejezet: Felérni hozzád

– Nem folytathatom veletek az utat – jelentette ki Smaragdani a verseny végén, átadva nekik a kulcsanát. – Nekem itt jó.

– Maradj, nem akarom, hogy te is – mondta LJ, de a mondata végén elcsuklott a hangja.

– Ne szomorkodj, ha nyertek, Edward is szabad lesz – ezzel pedig sarkon fordulva el is tűnt.

– Jobb akkor, ha indulunk. Már csak egy kulcsana van hátra – mondta Emília.

Így történt, hogy pekerültek egy retro platformer pályára az utolsó kulcsanához vezető úton. Ezt persze egyáltalán nem értékelték.

– A talaj lángol, téglákkal és bombákkal dobálnak miközben a halál közelít felénk! – kiabálta Emília idegesen. – Mi értelme volt ezt ilyen nehézre csinálni?!

– Ha benned van a bugi igazán élvezetes – válaszolta Ginny miközben ugrált.

– Haha, benned van a bug... – nevetett szarkasztikusan Emília, de hirtelen eltűnt alatta a platform és leesett a mélybe. Így újra kellett kezdeni a pályát. Ám ezúttal nélküle.

– Hogy lehet, hogy most, amikor a végén járunk, hirtelen elkezdünk meghalni?! – kiáltotta Leira idegesen.

– Nem tudom! – válaszolta LJ kétségbeesetten. Az apja sosem hagyta volna, hogy meghaljanak a barátai.

– Mindegy, a lényeg, hogy ezúttal túljussunk rajta.

És túl is jutottak, majd felérve a pálya tetejére egy újabb kis épületben találták magukat. Az Őrület templomában, ami csupán egy belső harctér volt.

– Válassz játékost! – jelent meg a négy tinédzser avatarja, ahogy beindult egy energetikus zene a háttérben.

– Nos, akkor így meg is lesz a teljes paletta az ősrégi játékokból ezzel a Mortal Kombat utánzattal – figyelte Ginny az avatarokat. – De ki harcoljon?

– Majd én – jelentette ki LJ. Ezúttal nem hagyja őket cserben.

– De csak egy életed van – fogta meg aggodalmasan Leira a vállát.

– Ahogy nektek is – nézett vissza a fiú a barátaira, miközben kiválasztotta magát és belépett a ringbe.

– Bajnok kiválasztva! – mondta a bejelentő, ahogy a ringet egy korlát vette körbe. – Unagami kiválasztja az ellenfeled... – Ekkor LJ-nek már a torkában dobogott a szíve, remélte nem a papájával vagy Harumival kell harcolnnia. Hisz ha a játékbeli karaktereknek annyi ereje van mint a valóságbelieknek, akkor esélytelen a győzelem. – A négyes számú harcos.

Ekkor pedig megjelent előtte az apja. Nem úgy nézett ki, ahogy emlékezett rá, sokkal fiatalabb volt. Körülbelül annyi lehetett mint most ő.

– Ki vagy te? – kérdezte, mintha csak egy hosszú kómából kelt volna fel.

– Apa? – kérdezte vissza, ahogy a kardja nyelén lévő keze elernyedt. – Én vagyok az. LJ.

– Ne feledkezz meg róla, hogy ő egy ellenfél! – kiáltotta neki Leira, de úgy tűnt a bátyja meg se hallotta.

– Nem hallja a láthatatlan erőtér miatt – rakta kezét a láthatatlan falra, ami egy korlátként volt jelölve.

– Csak remélni tudjuk, hogy nem dől be ennek az ócska trükknek – sóhajtotta Ben.

– Emlékszem már – nézett rá, ahogy szemeiben a felismerés lángja megyulladt. – LJ – húzta mosolyra a száját és tárta szét a karjait egy ölelésre. – Hogy is felejthettem el a fiamat?