Új kor - Az örökség

1.fejezet: A hegyekbe fönn

– Most komolyan?! – akadt ki teljesen LJ. – Ti elküldök minket pihenni?

– Mi is mindig pihentünk két kaland között – fogta meg Lloyd a fia vállát. – Nektek sem árt ha normális tizenévesek vagytok néha és elmentek bulizni meg minden – nyújtotta át neki a meghívókat.

– De ezek a ti neveitekre szólnak – jelent meg Leira LJ mögött és rápillantott a meghívókra.

– Az már részletkérdés, ha ti mentek. Talán jobb is így hisz a hercegnő veletek egykorú – sétált el mellettük az ex-ninja.

– Miért érzem, hogy ez nem az aminek látszik? – kérdezte Leira összefonva a karjait.

– Ha esetleg van szabadidőtök, nyélbe üthetnétek egy kereskedelmi útvonalat – nézett vissza rájuk Lloyd. – Nem mellesleg azt hallottam Vania hercegnő elragadó – pillantott ekkor LJ-re aki zavartan és dühösen nézett rá.

– Nem, nem! Jól megvagyok én! – rázta a fejét. Ez volt a másik hátulütője az Irisszal való kapcsolatának. Hogy senki sem tudhatott róla. Hisz milyen szégyen lenne a nevére, ha az anyja testvérének örökbefogadott lányával jár. Iris Morgenstern-Herondale, a sötétség gyermeke, Ultra Viola lánya nem épp a legjobb színben tüntette volna fel őket. Szóval erről tényleg senki sem tudott, kivéve Leira, mert neki Iris az egyik legjobb barátnője volt.

– Csak félénk szegény! Majd segítek neki összejönni a hercegnővel! – mosolygott ravaszul, mire LJ csak még jobban zavart lett.

– Kösz Lei – fordult meg nagyot sóhajtva, majd a meghívóval a kezében kiindult, hogy szóljon a többieknek. – Skacok! Megyünk Shintaroba, szóval pakoljunk össze!

– Hogy mi?! Én azt hittem örök szobafogságot kapunk – nézett ki a szobájából értetlenül Emília.

– Hát úgy tűnik mégsem – jelent meg előtte MiniZan a táskájával. – Szóval siess mert lemaradsz.

– Megyek megyek! – tűnt el újra a szobájában Emília majd percekkel később el halom pakkal jött ki.

– Segítek – jelent meg Edward, aki átvett néhány cuccot és segített neki elvinni a Zsákmányhoz.

– Akkor mindenki megvan? – kérdezte LJ, ahogy végignézett a csapaton.

– Ginny hiányzik – jelentette ki Pix. – Ben, nem tudod hol van? – kérdezte a savanyú képű srácot.

– Valahol – rántotta meg a vállait. – Gondolom a szobájában.

Így hát Emília fel is sietett barátnőjéhez, hogy hívja le indulni.

– Ginny! Indulunk Shintaroba, gyere!

– Menjetek nélkülem! – kiáltotta elfojtott hangon.

– Történt valami? – kérdezte Emília aggodalmasan.

– Nem – válaszolta a villám mestere szűkszavúan, mire a víz mestere ismerve őt bejött a szobájába. Kicsi volt a szoba, hisz a nagyobb helyet a hármasiker öccseinek kellett adni. Szóval a kék takaróján ott feküdt Ginny és még valószínűleg a lelkét is kibőgte rajta.

– Mi történt? – ült le mellé Emília, aki a hátát kezdte simogatni nyugtatóan.

– Ben történt – válaszolta elfojtott hangon. – Azt mondta megunta a titkolózást. Én mondtam, hogy akkor mondjuk el, de ő nem akarta így szakított velem. Vagyis nem is szakítottunk mert sohasem jártunk! – nyomta bele a fejét sárga párnájába.

– Na, nyugi van Ginny – simogatta Emília továbbra is a hátát. – Nézd, pont ezért lesz jó Shintaro. Elmegyünk, beszerzel egy szexi srácot és féltékennyé teszed Bent.