megbízol egy idegenben? | hyunlix

2.

Felix sokkosan állt az épület bejárata előtt. Minho mondta neki, hogy Hyunjin egy bárban dolgozik, de azt nem, hogy egy ilyen bárban!

Ha valaki rám mászik, eltöröm a kezét... – dünnyögte fáradtan Felix, majd belépett az ajtón.

Amint betette a lábát az épületbe, egyből megcsapta az izzadtság- és alkoholszag orrfacsaró egyvelege. Ahogy ment egyre beljebb a táncoló emberek között, mindegyik oldalról férfiak csapódtak hozzá, többük egyből be is próbálkozott, de Felix nem foglalkozott velük, csak folytatta útját a pult felé. Amikor viszont odaért a hosszú asztalsorhoz, sehol nem találta a keresett fiút.

Faszomat... Minho komolyan beküldött egy melegbárba poénból?

Már indult volna a kijárat felé amikor hirtelen egy simítást érzett a vállán. Hátrafordult és egy körülbelül ötven-hatvanéves kopaszodó, izzadó férfival találta szemben magát.

– Szervusz, szépségem! – duruzsolta Felix fülébe alkoholtól mámoros állapotban.

Felixet elfogta a hányinger és ellökte magától a férfit.

– Keress valakit a saját súlycsoportodból, apuci... – nézett rá lenézően, majd elindult a kijárat felé.

A férfi viszont ideges lett, és erősen belemarkolt a szőke vállába, ezzel maradásra kényszerítve őt. Felix idegesen sóhajtott egyet, és megragadta a férfi csuklóját; megfordult, majd megcsavarta és megszorította a férfi kezét úgy, hogy az egyből nyomot hagyott. A férfi két lába közé térdelt, majd – miután az előtte lévő fájdalmasan összegörnyedt – ököllel a válla szélére ütött, miközben másik kézzel felrántotta a férfi csuklóját.
Az idősebb fájdalmasan felordított, de Felix nem engedett a szorításból.

– Ha mégegyszer hozzám érsz, soha többet nem fogod tudni használni a karod – suttogta Felix nyugodt, de magabiztos hangon, ami még jobban megrémisztette az előtte lévőt.

A szőke végül egy utolsó szorítás után ellökte magától a férfit, és az ajtó felé indult. Amikor kiért a friss levegőre, úgy érezte, mintha már ezer éve be lett volna zárva a bárba. Nagyot szippantott a levegőből, majd indult is volna, de ekkor nekiütközött valakinek, aki láthatóan sietett valahová.

– Baszki, bocsánat! Ó... Felix? – Hyunjin értetlenül állt a fiú előtt.

– Szóval Minho mégsem hazudott – nyugtázta magában a szőke. – Téged kerestelek. Te cigizel? – fintorgott, mikor megérezte rajta a füst szagát.

– Ő, igen. Miért kerestél? Bocs, de tényleg sietnem kéne... Már öt perce lejárt a szünetem...

– Minho azt mondta tőled elkérhetem a jegyzeteit. Vagy legalábbis lefotóznám őket.

– Miért lennének nálam most a jegyzetek? Dolgozom...

Felix csak megforgatta a szemeit.

– Oké, gondoltam, hogy most nincs nálad. Menjünk el hozzád és add nekem oda őket.

– Éjfélig dolgozom... Nem mehetek haza. Sajnálom, majd holnap odaadom.

– De hiszen holnap már írunk! Aish, az Istenért! – Mérgesen megfordult és lemondóan elindult hazafelé.

Hyunjinnak kicsit bűntudata volt, de nem tudott mit tenni: visszament a bárba.

———

– Ez a nap valami borzalmas volt! – panaszkodott Felix ismét a vacsora közben.

Az anyukája csak mosolyogva figyelte őt.